2009. ápr. 30.


Nagy Krisztina

Bizalom


A bizalom olyan mint a hit!
Nélküle az ember, reményt veszít.
A reményből erőt meríthetünk, s ha el illan?
Semmibe veszhetünk!

Akkor már nem marad más, csak kétkedés!
Lélek, szív hasadás!
Hagyd meg nekünk te Isten a hitet!
Az maradjon! az űr, semmibe vihet…
Nem látsz mást akkor Uram,
csak könnyeket porzó ingoványos utam!
Jó-e neked az mond te mindenható?
Állandó szavam ha hallod,
Nem nevető, csak panaszkodó!

A bizalmat tenyereddel szívembe tedd!
Így itt marad!
Boldog a lelkem akkor lehet!

Hullár Katalin

Barátság


Barátság nagyon fontos szó ,
Mert ha valakinek barátai vannak az nagyon jó.
Vannak titkaik, közös álmuk, vágyuk és merészségük .
Merészségük,hogy valóra váltsák az állmaikat.
Az az igazi barát aki kiáll meletted,
Aki tudja és érti minden érzésed.
Aki tudja az egész életed,
És az aki tiszta szívéből szeret.
mert szeretet nélkül nincs igaz barátság ,
CSak kétszinűség és álnokság,
És akkor nincs boldogság csak nagy szomorúság.
Bánhatja akinek nincs barátja,
Mert annak nagy a magánya.
A bajokban nem számíthat másra csak magára,
És az élete nem fordul másba csak magányba.



Lupsánné Kovács Eta


Az idő, az idő, az idő


A negyven év utolért
míg lassultam egy sóhajért
Futottam egyre,
fáradtan negyven év a hátamban.
Úgy gondoltam, kicselezem,
de rájöttem, nem tehetem!
Együtt fut velem, az Életem.
Belátom, hiába hittem,
hogy elmegy az idő mellettem.

Velem marad, nem mozdul,
csak itt vár rám kajánul.
A negyven év utolért,
hát sort állhat egy mosolyért.
Mától, szökőévenként fogom,
jegyezni a szülinapom.

2009. ápr. 28.


Hámori Zsóka

Fájdalom


Fáj! A hiányod!
A fájdalom!
Szétmarcangol!
Ne tépd a szívem, Fáj!
Ne bánts!
Csak engedd; hogy végre nyugodtan gondolhassak rá!
Kérlek Idő!
Győzd le a fájdalmamat!
Bízom benned ahogyan mondtad;
Az utolsó mentsvár!
Nem rombolhat le semmi sem;
Hisz nem maradt más;
Az egyetlen hitem!

Szabó Nikolett


A világ körülöttem romokban,
csak hánykódom a hazugságok tengerében
Egy kedves szóra vártam,
Ti mégis bántottatok engem.

Szavaitok olyanok voltak, mint a kő, mely nektek édes teher,
Nekem viszont súly, mely a lelkemre nehezedik oly erősen.
Miért van az, ha a fél karomat adtam nektek,
Ti tőből szakítottátok le az egészet?

Vértestvérek voltunk,
Tiétek volt mindenem,
De Nektek nem volt elég a húsom,
Nektek a vérem kellett.
A élet kegyetlen játékot játszott velem,
de a leckét megtanultam örökre.
Vagy a barátság tengerébe fulladsz,
Vagy talpra állsz, és küzdesz szüntelen.

Barnaky Miklós

Leszel-e?


Leszel-e ház,
hol lakhatom,
Leszel-e ágy,
hol alhatom,
Leszel-e szó,
kimondható,
Leszel-e hang,
meghallható?
Leszel-e kar,
hogy felsegíts,
Leszel-e nap,
hogy felhevíts,
Leszel-e vágy,
ami felkavar,
Leszel-e az,
ki engem akar?

Kéki Richárd

El nem mondhatom

Hogy én ki vagyok, el nem mondhatom,
mivel e titkot magam se tudom.
Leírhatom mikor születtem, s hol…
De hogy ki vagyok, el nem mondhatom.
Mondhatnám mit szeretek,
s utálok, hogy melyik gimnáziumba járok…
Adhatok képet saját magamról…
De hogy ki vagyok, el nem mondhatom.

Leírhatom, hogy hol élek, s éltem,
hogy hol nyaraltam és hol szerettem.
És beszélhetek minden barátról…
De hogy ki vagyok, el nem mondhatom.

Én nem vagyok se költő, se író,
nem vagyok se Ady, se Alan Poe,
nem vagyok én se Wilson, se Platón…
De az már biztos, hogy én, én vagyok.

Bodó János

Egyenlőtlenségek


Amott van a világ-
És emitt vagyok én-
Választhatsz: a világ kell-
Vagy elég leszek én.
A világ:érdekes,
Szín, pompa, csillogás-
Minden, ami kellhet:
Szépség és ragyogás!
Én meg árva vagyok:
Üvölt az árvaság-
Egy galamb szállna hozzám,
De letörik az ág

Keresztény Éva

Egyedül vagyok


Egyedül vagyok.
Várom, hogy rám talál ő,
Aki majd nagyon fontos lesz nekem,
aki nélkül Nem tudok majd létezni,
aki a világot jelenti majd nekem.
Az élet útján ahol szembe jön ő,
Ott figyel majd az angyal ki egymás karjaiba lök minket.
Egymásra talál majd két árva szív, kik örökre egymáséi lesznek.
Nyitott szemmel járok majd az úton,
és tárt karokkal várom hogy ölembe hulljon.
Forró csókkal olvad egybe testünk.
Soha nem engedjük hogy elváljanak újaink.
Megköszönjük az angyalkának, és megkérjük,
Hogy örökre vigyázzon ránk!

Varga Károly

Napfény


Kint állok én is a napból szikrákat gyűjtök,
Talán ti jöttök és mellém le ültök.
Nem vagyok büszke sok emberre és magamra.
A suhancok némán nevetnek az arcomba!

Lassan mintákat fújnak a falakra,
Mik téged messze visznek képzeletbeli utadra.
Az álmok erről súgnak a füledbe.
Lágyan emelnek és repítenek a ligetbe.

Oda vágyom ahova én születtem.
A szavam gazdára találhat a fülekben?
Mert tudom te is ott állsz a tömegben!
S a hangod száll messze a szélben.


Ingem tisztára mossa az eső.
Mégis a szél szárnyán szállt messze a felhő.
Ahogy én is így bárki könnyen felnő
S mögötted a hatalmas kalandokkal teli erdő.
Mozdulj ! kérlek gyűjts te is sok szikrát.
A sötétet könnyedén, lágyan lépd át,
Tégy a napfényben egy nagy sétát,
Érezd a lelked csendes harmóniáját.

Éld át mindezt te is, jöjj velem kérlek!
S álljunk végig nagy esőket,
Mi tisztára mossa a lelkünk.
És utána a legfényesebb szikra éljen bennünk!

2009. ápr. 27.


Ezernyi lánc húz,

kötöz, ölelve marasztal,

Te szirmokkal repülnél

minden új tavasszal.

Lábaid köznapok sáros rögeit róják.

Szállnak fölötted tegnapok, percek és órák.

Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. “Uram, Uram, miért hagytál el engem!” - ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül.Különös, hogy a krízis és a megoldás legtöbbször mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk - mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé.

Az emberi élet egyik alfája és ómegája: LENNI – kapcsolatban lenni! Lenni: egész-ségesen, relatíve boldogan, aránylag kiegyensúlyozottan, jó közérzettel, emberhez méltóan lenni nem más, mint kapcsolatban lenni. Az első kapcsolat az én-te kapcsolat. Én és egy másik ember. Én és a feleségem. Én és a gyerekem. Én és egy ember, vagy néhány ember még. E nélkül nincs emberi élet. Kapcsolat nélkül egyszerűen kialszik a fény. Legyen néhány emberrel szoros kapcsolatod. Hangsúlyozom: néhánnyal. Valaki mesélte: „Száz embernél többnek írtam újévi üdvözletet, és egy ember sem akadt, akinél szilveszterezhettem volna.” Így igaz. Száz emberrel csak felületesen lehet kapcsolódni, az még nem személyes kapcsolat. Néhány emberrel építsd ki és ápold a kapcsolatot, hogy az mindig személyes kapcsolat legyen, öntözgesd, mint a virágodat. (Gyökössy Endre)

Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember? (Szex és New York)

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó... Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt. Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez. Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben.

(Ahogy érzed - Demény Ágnes)

Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

2009. ápr. 26.


" A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." /Stephen King/

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

/Vianney Szent János/










Ahogy visszatekintek a világra, amit hátrahagytam, minden olyan világossá válik: a felfedezésre váró szépségek, a napvilágra vágyó titkok. De az emberek ritkán állnak meg, hogy körbenézzenek, csak mennek tovább. Igazán kár, pedig annyi a látnivaló!


Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

Müller Péter


A tűzben az az érdekes, hogy alattomos - lopakodik, nyalakodik, aztán a válla fölött hátranéz, és kiröhög. És gyönyörű is, a rohadt életbe. Mint a naplemente, ahogy vörösbe borít mindent maga körül.

Jodi Lynn Picoult


Eltűnődtem azon, hogy a férfiakat valóban képes-e a szépség annyira elvakítani, hogy megtiszteltetésnek érzik, ha az életüket egy démonnal élhetik le, feltéve, hogy az a démon elég szép.

Arthur Golden

Hosszú Bettina: Te vagy nekem


Te vagy nekem a fénylő csillag,
Mely minden éjszakán az égen fenn van,
S ragyogsz csillogsz ott oly fényesen,
S szívembe ezernyi érzést gyújtasz fel.

Te vagy nekem a mező, a rét,
Melyen minden nap járok én.
Virágait s növényeit Te termeled,
Hogy azokat szép csokorba szedhessem.


Te vagy nekem a boldogság,
Melyre rágondolni nem hazugság.
Melyet átélni nap, mint nap,
Úgyhogy közben szívemben ott vagy.



Látni akarlak!


Bár csak ott lehetnék most,
bár csak láthatnám...
Engedd, hogy ott legyek,
engedd,hogy lássalak!

Látni akarom ,hogy vársz,
látni akarom szemedben a tüzet!
Csak égjen a tűz, hogy ne keljen félnem!
Enged hogy lássalak, látni akarlak!

Érezni akarom amit lehet,
Fogni kezed, érinteni hajad,
tested átölelni, arcodra csókot adni!
Hogy mondd, rám vársz...

/Scar Tissue/


Levegőt


Néha úgy érzem nem kapok levegőt,
Ha nem láthatom, hallhatom újra őt.
Egy érzés egyedül mi itt van velem,
A szenvedés az ki még fogja a kezem.


Hogyan lehet, mondd ,levegő nélkül élni,
A tegnap árnyékában a holnaptól félni?
Szívedből ,mi úgy fáj, örökre kitépni,
Élni akkor is, ha már nincs mit remélni!

Tudom a miértekre választ sosem kapok,
Váltják csak egymást éjszakák s nappalok.
De hiába is várok s hagyom múlni az időt,
Lehet soha többé nem kapok már levegőt.

Hinnem kell azt hogy az élet még szép lehet,
Akkor is ha sohasem foghatom meg két kezed.
Ha nem látom többé gyönyörű szép szemed,
S most értelmetlennek érzem az életet.

/Sshadow/

2009. ápr. 24.


Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.


Érzem nem lesz egyszerű,
de muszály, hisz tudom,
ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.


Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.

Abban a szerelemben,amely arra hivatott,
hogy tartós legyen, a hazugságból az igazságba
való átmenet a legnehezebb.
Az elején álarcban és díszköntösben mutatkozunk be egymásnak,
de elérkezik az a pillanat,
amikor olyanoknak kell mutatkoznunk,
egészen pőrén, amilyenek valóban vagyunk.
Ez itt a nagy bökkenő,
s ebbe csaknem valamennyien belebukunk.

/Rey,Étienne/

Évekig harcoltam a saját szívem ellen,
mert féltem a bánattól,
a csalódástól és a szenvedéstől.
Mindig tudtam,
hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és,
hogy még meghalni is jobb,
mint szerelem nélkül élni.
Ha csupa szenvedés,
csalódás és magány az ára,
akkor is megéri szerelmesnek lenni.

/Coelho,Paulo/

"Mindenütt a szerelmet kell keresnünk
és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig,
napokig vagy akár hetekig szomorúak
és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban,
amikor elindulunk keresni a szerelmet,
ő is elindul, hogy megtaláljon minket."

/Coelho,Paulo/

"Ha romba dőlnek legszebb álmaid,

Reményeid el ne hagyjanak!

Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!

Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett

A legszebb virág fakad!"

/Vörösmarty Mihály/

2009. ápr. 23.


Egy filozófia professzor előadása:

Egy befőttes üveget feltöltött kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg? - Igen. - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. A prof. így szólt: Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok, amik még számítanak, mint a barátok, a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok....

2009. ápr. 19.


Szeretni...


Szeretni engem, oly férfi akarjon,
aki több mint a világ,
kinek karjában szép az örök álom,
mert lelkében terem a vágy

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
kiben a gyermek élénken él
ezeregy csodával vesz körül
minden mozdulata, bennem mesél.

S szeretni engem, oly férfi akarjon,
ki a pokolból is visszatér,
feltámad porából, ha kell,
ha lelkem fáj és vigaszt kér.


/Vázsonyi Judit

Ha egyszer ......


Ha egyszer én lennék az este,
szép álmot hoznék a szemedre,
ha egyszer én lennék az álmod,
álmodnál igazabb világot.

Ha egyszer én lennék az éjjel,
szinültig telne minden kéjjel,
ha egyszer én lennék az ágyad,
száz évig aludni hagynálak.

Ha egyszer én lennék a reggel,
hozzád lesnék be, szeretettel,
ha egyszer én lennék a nappal,
az erdő lennél madárdallal.

Ha egyszer én lennék a tenger,
sós lennék, édes lehelettel,
ha egyszer én lennék a felhő,
gyermek lennél, ki hozzám felnő.

Ha egyszer támadna délután
a sárkány orrán fúvó orkán,
akkor sem volna mitől félned,
barlangként lennék menedéked.

Ha egyszer én lennék a kék ég,
Nap lennél, fényes égi ékként,
ha egyszer én lennék a lelked,
szép lennék, vagy talán a legszebb!?

Hozzád...

Hozzád akarok bújni, érezni illatod,
Míg a langy eső kint, halkan sustorog,
Elbújni karjaid közt, hajadba beletúrva,
Csókolni nyakadat, sohasem megunva .


Kezed szorítva, mint repkény a fát
Érezni a csendben szíved lágy ritmusát.
Hallgatni, hogy újra a nevem suttogod,
Átölelni téged s tudni, hogy akarod!


Álmodban, karodban, vad álmokra lelni,
Csókolni reggelig, karodban heverni .
Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér
Míg hajnalt fest az égre a bíbor színű fény.

"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."

Amíg számunkra egy ember fontos -addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat a környezet véleménye -akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel; a gyerek érdekével. Erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot; biztosan összeomlik.


Tudod, érdekes fintora az életnek, hogy mikor már rég nincs itt az ideje, az ember elkezdi falni az életet. Nem érti, mi is történik vele, ilyenkor ez már nem szokás, ilyenkor már belefáradni szokás. Habzsolni a fiatalok joga, az éretleneké, ők is hamar eltelnek vele, hamar megfekszi a gyomrukat az élet. Túl sok a sötét folt, túl sok az árnyék. Kezdetben minden csillogóbbnak, minden könnyedebbnek látszik. Fárasztó a vetés, és gyenge az aratás, az életben hamar lesz örömből csalódás. Csoda, ha mégis megmozdul az álló víz, elkezd mozogni, élni, folyóvá változni. Mintha a halottból születne meg az élő, aki addig nem látott semmit. Mintha köd borította volna a világot, egyszerre látni kezd, mert jön valaki, aki szeretetével lerántja a világ szépségét takaró sötét hályogot, s teljes pompájában megmutatja az alkotást. Az örömtől megszólalnak a szívbeli fanfárok: hát ilyen a világ. Hol volt eddig, vagy én hol voltam, hogy eddig nem láttam? Nem kell hozzá más, csak egy barát, aki szerelem is, testvér is, akinek szavától megszépülnek a reggelek, még a kertben a madarak is azt trillázzák, a világ tele van csodával. A világ maga a csoda, de benne legnagyobb csoda az ember, aki szeretetével bevilágítja a sötétet, aki rámutat arra, ami eddig is ott volt a szemnek, de a szív számára sötétben maradt, hogy a világ egy különleges csoda. De a legnagyobb csoda, aki életet lehel bele, a szerető szívű ember.

/ismeretlen /



Ki az igazi barát?Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alul múlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis- vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ.Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél.Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.

Mindig higgy magadban Miközben utadat járod a világban, függeszd tekinteted a jövőre... mindarra, amivé válhatsz!Ne engedd, hogy régi hibáid és apró szerencsétlenségek hátráltassanak: tanulj belőlük, bocsáss meg értük magadnak - vagy másoknak - , és lépj tovább! Ne hagyd, hogy eltántorítson utadról a balszerencse! Gondolj rá inkább kihívásként! Adjon erőt, hogy képes vagy felülkerekedni minden balszerencsén. Tanulj! Tanulj meg valami újat mindennap!Érdeklődj ember társaid iránt, annyi mindenre taníthatnak. De ne nézd saját arcod másokéban! Ne azt keresd, mi az, mit elfogadnak Benned mások! Arra a kérdésre, hogy ki vagy, s mivé válhatsz, csakis benned rejtőzik a válasz. Légy önmagad! Kövesd szívedet és álmaidat! Te is - akárcsak mindenki más - követhetsz el hibákat. De amíg igaz maradsz a szívedben csírázó igazi célhoz... nem tévedhetsz.



Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék.Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generál szóval, hogy szerelem.De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság.

/Márai S./

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz,
nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme,
hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz,
hogy egy ember társad hisz és bízik benned!
/Ralph Waldo Emerson/

... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.....