2009. jún. 29.


Szabó Lőrinc - Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part s tenger összevegyül,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat,
a nap s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy a felhők vagyunk ott az égen:
igen, azok is oly tengerszerűen
lüktetnek és hullámzanak, egymáson átáramlanak; -

vagy mit tudom én!... Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! -
Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad lelkünkbe,
s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén."

Szerelem virága

Engedd el a lelked,
A tested követ majd,
Nem lesz több félelem,
A szíved virágot hajt.

Szerelem virágot,
Közös boldogságra,
Félelem nélküli,
Elképzelt világra.

Te teremtheted meg,
Én pedig tebenned,
Nem vagyunk mi mások,
Csak álmodozó szentek.

Kit ha por belep is,
Nem véti az utat,
Kit ha besároznak,
Tiszta marad.

Szerelem virága,
Hogy imádlak téged
Ha meg kell halni egyszer
Hát haljak meg érted.

'Szerelem virága,
Ha élni kell, hát éljek,
De csak melletted, veled.-
Így legyen!

Ha éjjel hívsz, én jövök,
Ha nappal hívsz, jövök.
Bíznod kell, hisz vagyok,
És benned és örök.
Nem mondhatok többet,
Kár is lenne érte,
Csak elrontanám mindazt,
Ami szép.

(Edda)

Szeretni foglak

Benned van minden: virágok, a tűznek fénye,
csillagok és énekesmadarak,
a nyár illata, nyugalom a virradat előtt.
Szeretni fogok veled táncolni,
énekelni, olvasni,tervezni, veszekedni.
Szeretni foglak civódva és fáradtan,
bátran szeretlek félelemben,
boldogságban,borzalomban és győzelemben.
Szeretni foglak minden évszakban és változásban.

Peter Gray

2009. jún. 28.



A szerelmi kapcsolatokban finom vonal húzódik a gyönyör és a gyötrelem között. Igazság szerint közkedvelt hiedelem, hogy a gyötrelem nélküli kapcsolat értelmetlen. Egyeseknek a fájdalom növekedést is jelent. De honnan tudjuk, hogy hol végződik a növekvő fájdalom és hol megy át gyötrő fájdalomba? Mazochisták vagy optimisták vagyunk, ha továbbmegyünk ezen a vékony vonalon? És ha már kapcsolatról van szó: honnan tudjuk, hogy mikor elég az elég?

(Szex és New York)

Vágyom ...


Vágyom rád,s ez a vágy vadul perzsel
Izgalmam nő minden eltelt perccel
Szemed csillog,ajkad lágyan rezzen
Sóhajod felkorbácsolja lelkem
Zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan
Arcom hirtelen vad lángra lobban
Vállamat a válladnak feszítem
Ágyékom lassan tiéddel egyesítem
Remegő testedbe izzón olvadok
Látom rajtad hogy te is akarod
A szemem boldogan pillant szép szemedbe
Kezed kezembe zárom,így súgom:szeretlek.

Éji vers.....


az éj sötét fátyla borul a világra
a szerelem bennem ég...
akár egy fáklya lángja
nyugszik a táj,csendesség öleli
odafenn báloznak tündérek ezrei
elmuló virágok halkan szuszognak
a fán halo levelek csendben ringatoznak
egy fagyott tó tükrében
csillagot találtam
én már megtanultam
hinni a csodákban.....

Eltakarom arcom, nem kell, hogy láss,
érezd rezdülésem, s a lelkemre vágyj!
Érezd az illatom, mely feléd árad,
kérd kedvesen epekedő számat.
Ha megismersz, már nem fontos az arcom,
Érted élek, s megvívom a harcom.
Hogy te is csak értem élj

s a magánytól többé ne félj...


Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Tóth Árpád


Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Túl sem hisz másban, csak a szerelemben.

Reviczky Gyula


Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

Márai Sándor


A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre,
mikor a szavak feleslegessé válnak.

Ingrid Bergman


Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...

Bartalis János

Aki szeret, annak fickándozik a szíve.
Annak az élete színes és süt a napja.
Aki nem szeret, az olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap...

(Müller Péter)


"Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz.
Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem,
melyekről én magam sem tudtam."

Müller Péter

2009. jún. 27.


A távollét csökkenti a közepes szerelmet -
gyarapítja az erőset,
mint ahogy a szél kioltja a lámpát,
de szítja a tüzet.

Együtt mindörökké

Én vagyok a gondolat
Te a cselekedet...
Te vagy a vidám jövő
Én az emlékezet.
Te vagy a most!
A heves szerető
Én vagyok, aki követlek
vagyok holnap, jövő!


Cselekedni gondolatok nélkül
Lehet, de nem érdemes
Emlék nélkül mit ér a lét?
Most nélkül hogy élhetnénk
Létünk jelenét?

Gondolat... cselekedet...
Jelen... emlékezet...
Most... és jövő...

Összefonódnak énjeink
Hatalmas erő!
Te vagy a siess,
ha kell Én a lassítás
Te az örök gyerek (vagy én is?)
Mi is lehetnék más! ........

(sugar)

Maradj még...

Simogat a szellő, arcodhoz ér,
Körülötted táncol megannyi tündér.
Dallam csendül, mit csak Te hallasz,
Szíved dönt, itt maradsz.
Fogd a kezem, el ne engedd,
Lelkem társa lesz a lelked.
Ölelj mindig szorosabban,
Szeress minden pillanatban.
Veled más a világ,
Színesebb minden virág.
Lágyabban simít a szellő,
Zöldebb a tavaszi mező.
Kezem a kezedben pihen,
Szívem a szívednek üzen.
Megtelik hangokkal a lég,
Kérlek, maradj velem még.

(Necromanta)

Angyalkönnyek


Mikor angyal könnyek peregtek csókként ajkamra,
Sima tenyér bájolt nemes fényt arcomra
És néma vallomást suttogott a szél,
Örökre felolvadt bennem a tél.
Angyal könnyek, halk simogatások,
Hűs füvön szétszóródó varázslatok
Bűvös illatát sóhajtom gyémánt szemeidbe,
Mígnem eggyé válik lelkem ős szerelme
Széttárt karjaid vágyakozásával,
S szembeszállva minden égő kárhozattal
Testem-lelkem csak a tiéd lesz,
S az angyal könny napfényt bűverővé tesz,
Miközben az halkan pereg egyre ajkamra
És forró tenyér simul lágyan arcomra…
(sisterKhayre)

2009. jún. 26.


Balázs László


Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Molnár Judit: Szívem


Betört az érzés és raboddá lettem,
így más dolgom mi lehet?
Várom szíved hangját,
vágyad percét, hogy hívatsz engem,
hang szól hozzám.
nincsen célom, míg csak te nem adsz.
A végtelen időt sem szidom,
csak folyton az órát lesem érted,
S felejtem a keserű perceket,
mit távozásod ébresztett bennem.
Merre vagy és merre jársz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
Sóhajt szívem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.
Bolond szívem rólad
rosszat semmit nem hisz el,
hiába teszel ezt vagy azt szívem csak szeret.
Szolgád vagyok szolgád lennék
a hűség a jelszó ha lelkem szól.
Rabod vagyok és vágyam tőled hangos.
Fájdalom nincs bennem,
hisz az érzést nem te kérted,
csak ébresztetted bennem.
Így számomra az jó,
ha te boldogan kelsz és fekszel.
Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,
hogy más milyen boldog lehet melletted.
Kérlek ha mégsem így lenne,
hívass engem és szívem a te boldogságod kertje lesz


Juhász László: Megérintettél...

Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.

Ismeretlen


Barátság a csillag az égen,
Mely az ég dísze!
Vigyázni kell rá , hogy
Megmaradjon fénye!

Tündérke

Mondd...


Mondd összeolvadnál-e velem
a selymes fű rejtelmében?
Hajolnál-e rám,
hogy érezd bőröm illatát?
Mondd akarod-e látni
szememben a tűz-táncot
és letennéd-e Végső titkod a szívemben?
Mondd csókolnál-e napfényt lelkemre
és elvinnél-e a Végtelenbe?
Ne válaszolj!-
még ne!
Csak add nekem a Pillanatot
és takarj be Magaddal.

2009. jún. 22.



Versemmé írlak


Ismeretlen új, valami igazi vágy,
Különös izgalom és titok vagy.
Kaland a szívnek, lelkemnek
Vigasza és bátorítása mind te vagy.
Te vagy, és versembe írlak,
Versemmé írlak, és egy leszel
Vele, Te leszel hang, szó,
Minden rím, és a hallgató
Csend a sorok között, lüktetés,
Melyet nem hallasz, csak érzed...
Szavak közti sóhajnyi vágyban
Véllek majd felfedezni téged.
S olykor sóhajnyi vágyak között
Ott leszel Te a szavak helyett,
Hisz tollamba miattad új élet költözött.
S te jelensz meg minden papírra vetett
Elveszett, aprócska, édes szó fölött.
Szerző: Reményhez


Vihar vagyok

Ha valahányszor, mikor rád gondolok,
egy esőcsepp hullana kezedre,
Már felhőszakadástól áznál-fáznál
S tested-lelked reszketve remegne.
S ha felhővé duzzadhatna álmom,
villámokat szórna minden titkos gondolatom......
mert vihar vagyok!
melyet nem tart vissza, se völgy, se kanyon.
Áttör mindent, ha hozzád siet,
felülmúl erőm minden képzeletet.
Tudom, senki nem szereti a vihart,
a zúgó szelet,de elég, ha engem egy valaki szeret......
mert ha rám gondolsz,szelídülök,
és bárányfelhőként válladra ülök,
S ott tanyázok, amíg csak kéred,
Amíg Kedves jónak véled.


Braunel

Merjünk álmodni

Merjünk álmodni kedvesem
Álmodjunk szépet és nagyot
Álmodjunk hát, fogd a kezem
Tarka virágot, csillagot

Álmodjunk igaz szerelmet
Ami soha sem múlik el
Álmodjunk édes perceket
Ami örökké átölel

Álmodjunk együtt új napot
Szebb jövőt és szebb életet
Álmodjunk közös holnapot
Vidám és színes képeket

Merjünk álmodni kedvesem
Álmodjunk szépet és nagyot
Mert félek, széttép az érzelem
S ha nem merünk, én meghalok..


TATIOSZ - A SZÍV TÖRVÉNYE

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség.

2009. jún. 21.


Tündér vers


Hold sugara csillan csodaszép alakon,
Egy Tündér libben ide-oda szabadon.
Tekintete vonz, mint lepkét a Hold,
Hátán kékes-zöld szárnyakat hord.

Messze vagy, szívemhez mégis közel,
Belül a lelkem teljesen körül ölel.
Távolból pillantásod érzem magamon,
Nézlek Én is és tudom, hogy akarod.

Hívlak magamhoz, gyere bátran,
Jöjj el Velem, meseszép éji bálba.
Fogd a kezem, repüljünk együtt,
Tündérlány! Szédüljünk el együtt.

Hallgassunk ma a Hold szavára,
Csókot hadd adjak Tündérem ajakára.
Súgja nekünk: „szeressétek egymást,
Fényem lesz mi majd Rátok vigyáz”
Ajkad finom bőrét érzem ajkamon,
Arcod selymes simulását hajamon.
Áldozzunk ma a Szerelem oltárán,
Legyünk egymásé ezen az éjszakán.

Testünk, lelkünk egybeforr,
Eggyé válunk,
Végtelen ölelésben vérünk forr,
Egymásra találunk....

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek. De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről...Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet.Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog. Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem."
Wass Albert

Egy ifjúról szól, akinek a haza vezető
útja egy erdőn vitt keresztül. Az erdő
mentén elterülő hegy egyik magas
sziklafala visszhangként küldött
vissza minden zajt, ami az erdőben
keletkezett.
Az ifjú a visszhangról nem tudott,
ezért amikor a száraz faleveleken
lépkedett, a fák közül jövő zaj
megrémítette. Megállt és hallgatózott.
Csend lett, ezért újra elindult. Ekkor
ismét léptek zaját hallotta kiszűrődni
a fák közül, ezért sietni kezdett, de
mindhiába, mert az őt követő léptek
zaja is gyorsult. Megállt és a zaj
irányába fordult.
- Ki vagy? - kérdezte.
- Ki vagy? - kérdezte vissza az
ismeretlen.
- Lépj elő! - kiáltotta dühösen az ifjú.
- Lépj elő! - förmedt vissza egy hang.
- Te gyáva! - folytatta a legény.
- Te gyáva! - jött a válasz.
Ekkorra már az ifjú tele volt
félelemmel és gyűlölettel. Reszketve
üvöltötte:
- Gyűlöllek és meg foglak ölni!
- Gyűlöllek és meg foglak ölni! -
üvöltötte vissza az ismeretlen.
A végletekig megrémülve, barátunk
futásnak eredt és hazáig meg sem
állt. Otthon elmesélte édesanyjának,
hogy mi történt vele. Az
elmosolyodott, és így szólt:
Menj vissza fiam és tégy úgy, ahogy
én mondom neked!
Az ifjú meghallgatta a tanácsokat és
visszatért az erdőbe. Odaérve
bekiabált a fák közé:
- Én a barátod vagyok!
- Én a barátod vagyok! - válaszolta a
hang.
- ÉN SZERETLEK! - folytatta
barátunk.
- ÉN SZERETLEK! - jött a válasz.
Miként ebből a történetből is kitűnik,
az, hogy sérelmeink és
szenvedéseink okai a külvilágban
vannak, minden esetben csak látszat.
Az igazi okok bennünk, a
tulajdonságainkban vannak, és ha
azt akarjuk, hogy sorsunk és a
külvilág viszonya hozzánk
megváltozzanak, akkor nekünk
magunknak kell megváltoznunk. A
történet azt is elárulja, hogy a
változás kulcsa a mindent átfogó,
érdektelen szeretet. A kulcs megvan,
de hogy alkalmazzuk azt, vagy nem,
az már rajtunk múlik.

(Ismeretlen szerzőtől)

2009. jún. 19.


"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy,
akkor majd végre élvezheted az életet.
Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez,
hanem valami sokkal mélyebbet ad:
értelmet az életednek."

Paulo Coelho

" A jobb mindig a jó ellensége marad.
Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz.
Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte.
Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben.
A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket:
nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg. "

/Tatiosz/

Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni,
vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak:
ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

/tatiosz/

"Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak.
A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő,
a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több. "

/Tatiosz/

2009. jún. 18.


Egy nyári nappalon
Kopott zöld padon
Magas fák alatt
Ül egy bús alak.
Kezében egy kép
Mit nem tépett még szét
S nem is fog talán,
Valakit még vár
A képen csak egy arc
A lány szívében harc
Feledni kéne már
De a szív még mindig vár
Várni is fog még
Míg a láng csak ég
Amíg el nem alszik
Szíve meg nem nyugszik.
Kezében a kép
A szíve dobban még
A fejét lehajtja
S vár egy szebb holnapra.

"A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk,
a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk."
Arisztotelész

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem.
Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem.
Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..
köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem! "


Remény

Álom volt csupán, gyönyörű álom,
veled voltam, soha meg nem bánom.
Este van már este, csak a hold ragyog,
remélem, hogy érzed, ma is veled vagyok.
Nézem azt a csillagot, mely kettőnknek ragyogott,
nem leszek tán boldog, mint akkor adatott.
Emlékszem,
örültünk a nyárnak, a télnek,
nem féltünk semmitől,
mitől mások félnek.
Reméltem, a hosszú úton együtt utazunk,
ma már messze vagy, külön ballagunk.
/ Nagy Krisztina/

2009. jún. 17.


Töprengés


Álmomban, bár ellenszegültem,
egy férfi csókolt részegülten.
Reggel még forró volt a párnám -
Vajon ha élne, megtalálnám?
/Horikawa/

Az én bánatom


Nem könnyezem és gyászt se hordok;
arcom merev:se bús, se boldog.
De szívemben dúlt arcú bánat sír,
nyög, zokog, jajong utánad...
Álmatlan éjszakán, távol tetőled,
a holdat nézem és a hegytetőket.
Ha fönn a hold helyén tükör ragyogna,
nem érezném, hogy elhagyott vagyok ma,
mert benne halvány képedet csodálnám -
A hold gúnyolva csókokat dobál rám.

/Midzinobu/

Lázas szerelem

Gyötört a vágy s a vérem égetett,
hogy csókolhassalak már tégedet.
Azt gondoltam, ha majd nálam leszel,
vérem lehűl s vágyam csókban vesz el.
De most e titkos, csókos, csendes éjen,
százszorta lázasabb lett szenvedélyem!

/Atsutada/

Várlak...

Szeretni foglak változatlanul,
amíg hollósötét hajam fehér lesz:
ha nem jössz el, maradjon meg titoknak,
de én a sírig várni, várni foglak, mert hátha,
hátha mégis csak megértesz.
/Hime/

2009. jún. 16.


Dreaming


Nem vagyok más

Nem vagyok már más,
csak tollpihe a szélben-
sodródok céltalan,
csak porszem az utadon-
átlépsz és vége van......

ó, pedig lehetnék bánatodban támasz,
kérdésedre válasz,
napjaidban szépség,
tavaszodban kék ég,
nyaradban hűs szellő,
ősszel langy sugár,
télen a hópihe mi arcodon pihen,
és olvadásra vár,
éjszakádban álom,
nappal nyugalom,
múltadban szép emlék,
de még visszatérnék,
s jövődben én lennék életedet őrző,
lépteidet féltőóvó mindened--ez lehetnék neked......

s most mégsem vagyok más
csak tűnő fény az éjben,
csak épp felvillanok...
(szikráznak csillagok,
s nem látod hol vagyok)

Dreaming


Mondd, hogy nem álmodtalak

mondd, a szivárvány mitől oly színes?
mondd, elérhetem ha szeretném?
mondd, a lelkem miért ily üres,mondd:
miért hogy magam is kinevetném......
lehet még a lelkemben szivárvány?
mondd, elmúlik még a szürkeség?
vagy mindörökre itt maradok árván
s bezár magába ez a zord sötét?
ez az egész csak csalfa képzelet?-
hogy valaha is érintettelek?
eljutnak még hozzád a szavak?
kérlek mondd, hogy nem álmodtalak!

Doreen


Lángba zárt angyalok

Szerelmes, pokolbéli tűz,
szívünkön táncoló bíbor vágy,
édes-hazug hajnalpír, mi éjszakába űz,
angyal hangja gyilkos, mégis lágy......
ahogy ölni tud!

ölén ringat, és vágyával gyötör,
kínoz, míg lángjával körbe zár,
angyal lelkeken bilincset tör,
mert helyette egy más halál vár......
a szerelem.

Csak sodródunk e vágy-viharban,
megváltás nekünk az édes kárhozat,
mi másnak pokol, és kíntól vigasztalan,
az mutatja nekünk az aranyszín utat......
végzetünk felé!

Lángba zárt angyalok vagyunk,
ajkunk csókok tűzében remeg,
egymástól élünk, s ha kell meg is halunk,
míg vétkes szerelmünk majd eltemet......
az örökkévalóságba.

A magány

Milliószor kérdem a percektől:
Hol vagy, és most éppen merre jársz?
De nincs, aki feleljen a szómra,
Szerelmemre már senki nem vigyáz.
Nyitva tartom ablakomat éjjel
Csak az órám ügyeli a csendet
Titkos lépteiddel besurransz hozzám
Mert érzed, hogy szeretve, szeretlek.
Mikor már úgy érzem erőm elhagyott
Próbálok aludni, hagyom a gondot
De ezer és ezer órát vagyok ébren
Ébren és csak érted járom a bolondot
A magányom ijesztő fájdalom
Félek, és reszketek az ágyamon
A jövő ilyen vagy rosszabb lehet
A vackomon fázok, az éjek is hidegek..

Nagy Krisztina


Szeretni akarlak!


Csak szeretni akarlak,csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!


"Néhány könnycsepp jelzi még az arcomon, hogy nincs vége,
a szerelem tüze még ott lobog szívembe.
Mégis néha fáj a valóság, mert tovatűnik az álom,
nem érem el a kezedet és szemed sem találom.
Ilyenkor csak nézek magam elé,és azon gondolkodom,
hogy miért kell így lenni, miért száll el az édes álom,
s végül lehunyva szememet rájövök,
hogy érted igazából csak az álmomban küzdök.

Hisz itt és most a való világban
nincs esélyem, bár rád találtam.
Kavarog bennem az érzés, mint örvénylő szél,
néha felkap és édes csókot ígér.
De amint ajkam ajkadhoz érne,
ledob, mintha nem létezne.

Aggódom érted, értünk,
hisz mi ketten már annyi mindent átéltünk.
És még annyi mindent szeretnék veled,
de nekem nem marad más csak a képzelet.
Tudom, hogy jelentek neked valamit
és érzem is, de néha mégis...

Oly annyira bántod a szívemet,
hogy hidd el egyszer ketté reped.
Tudom, hogy nem kellene álmodnom,
de a való világot már nem bírom.
Elvesztettem a reményt, hogy egyszer az enyém leszel,
hogy szenvedélyesen megcsókollak,
hogy átölellek,
de te nem akarod, mert neked ez nem elég.

Talán egyszer megváltozol, talán egyszer átölelsz,
talán az életünk egyszer csupa szenvedély lesz,
talán visszafordulsz még és rám mosolyogsz,
de nekem jut a talán, Te pedig imbolyogsz."

..Elvesztem benned, szeretlek és ez soha nem változik,
amíg a testem a világban él addig a lelkem csak rólad álmodik.
Te vagy az első, a zene meg a második örök szerelmem az életben,
de Te nem vagy velem, mert hibáztam, és az érzéseimben tévedtem.
Talán jön egy lehetőség újra, hogy megint a szemedbe nézhessek.
vajon megadatik e valamikor, hogy még egy utolsó percet kérhessek?
Tudom megbántottalak többször, s lehet hogy összeomlott egy álom,
de szeretlek téged, és akarlak téged ,most már minden áron....
/Addamz/

“Mit ér az élet ha nincs aki szeret,
Ha nincs egy kéz ami keres?
Hogyha nincs egy száj ami nevet,
Mit ér az élet ha senki sem ismeri a szemed ?
Kell egy társ aki érdekek nélkül szeret,
Aki tisztán ejti ki a neved,
Aki veled van jóban és rosszban,
Akihez bizalommal fordulhatsz a mindennapokban.
Kell egy cél mi akarattal tölt fel,
Amiért érdemes felkelni minden reggel..."