2009. okt. 31.


Wass Albert


Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal. Ha a gyerek haszontalanul dobálja a játékkockáit és eltör velük egy poharat, vagy valamit, a fenekére verünk. De a felnőtteknek nem ver senki a fenekükre, ha haszontalanul dobálóznak a súlyos szavakkal és összetörnek vele - nem egy tányért vagy poharat - hanem más emberek életét.

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban,
és egy napon Te meg én megérintjük majd ezt a kaput,
ezen a ponton, ahol most én.
Aztán majd bemegyünk a kapun,
betölt minket a jövőnk és a múltunk,
és annyit fogunk jelenteni egymásnak,
amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak.
Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért.
De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd.
Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz,
amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk.
Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?

2009. okt. 30.


Szerelem ?

Bűnös őrült érzelem,
titkos, kegyetlen szerelem.
Mely meg nem hal,
szívet lopva tőrbe csal.

Vad brutális vágyak,
kihűlt, könnyes ágyak.
Ma valami megszakadt,
maró könny maradt.

Égbe törő, kérő sóhajok,
ki nem mondott,szégyellt mondatok.
Meg nem történt érintések,
elmaradt, vad ölelések.

Magány mely megül ágyamon,
titkolt vágyak, forró fájdalom
Tiltott, őrült, vad szerelem,
lelkem belehal...

2009. okt. 29.


" Te légy az őrzőm,
Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.

Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod."

(egolion- ismeretlen)

2009. okt. 25.



Barnaky Miklós

Leszel-e?


Leszel-e ház, hol lakhatom,
Leszel-e ágy, hol alhatom,
Leszel-e szó, kimondható,
Leszel-e hang, meghallható?

Leszel-e kar, hogy felsegíts,
Leszel-e nap, hogy felhevíts,
Leszel-e vágy, ami felkavar,
Leszel-e az, ki engem akar?

Kardos - Szabó Ferenc

Remény hangja


Könnycsepp gördül az arcomon,
Nincs, ki felszárítsa azt,
Hiányzik az édes hangod,
Hogy megnyugtass, hogy meghallgass.

Hiányod oly nagyon fájó,
Nem tudom, hogy hol vagyok,
Várok rád és rád gondolok,
Tudom most már, hol vagyok.

Remény és én együtt járunk;
Keressük az utunkat,
Nem akarlak elveszteni,
Mutass nekem kiutat.

Mondd azt, hogy van még remény,
S lehetek még melletted;
Tudom, hogy mitől félsz:
Hagy oszlassam el kételyed.

Kardos - Szabó Ferenc

Talán magány


Rám vár, mégsem talál rám:
nem felejt el, mégis magába zár.
Végleg megőriz, Veled együtt érez,
Elalszik már az éltető magány...

Alvó lényed álomra ébred:
vigyázza már törékeny léted.
Nem felejt és nem ereszt el,
egybeforr Veled amíg Én élek...


Kardos - Szabó Ferenc

Fátyol -Fény


Könnycsepp az arcomon,
Csillagfátyol harmatos hajnalon.
Újra látlak benne Életem,
Felsejlik és elillan már az értelem...

Álmomban még megvárlak,
Lelkem lát, köt még az értelem.
Törékeny csillagos éjjelen,
Egy Könnycsepp az életem...


Pálné Lele Ilona

Melegségre vágyom


Őszi tájat karcol szívemre a bánat,
tarka színű álmok immár tova szállnak.
Elfárad a parázs, dér könnye öntözi,
csipke takaróját dermesztőn rászövi.

Szürkeség vesz körül, elhaló remények,
őszi tájjal én is megpihenni térek.
Megpihenni térek, ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem állandón hullatom.

Melegségre vágyom, szerelem virágra,
tarka nyárnak mohó tüzes sugarára!
Kérve kérlek Kedves, gyújtsd újra a parazsat,
hadd lángoljon szívem egy új életen át!

2009. okt. 24.


Csepeg a méreg,lassan öl meg engem
-tiltva van-
nem szabad szeretnem
Nem mondhatom el csak versben,
hogy hiányzol,hogy fázik a lelkem
nem melegít semmi...
Hamvadó parázs az ,mi a szívemben
a Te dalod énekli
Néha lángol,játszik velem
szivárványként bújik meg a könnycseppekben
Ha egyik kezd nyújtod felém,
s rám ragyog tekinteted,
-csak egy pillanat-
a másikkal már vissza is veszed...

Messze vagy tőlem,lelkem sajog
az idő mint lassú halál topog
Fejembe gondolatok kusza boglya
egy tart mindig fogva:
mikor ölellek karomba,
s el nem engedlek soha.
Testem reszket,agyam nyüszít
nem bírja e temérdek kínt
Fényt akarok,forró meleget
véget nem érő szerelmet veled!

Félek attól, amit irántad érzek
Félek,mert úgy tűnik,újra remélek
Félek,mert szívemnek parancsolni nem tudok
Félek,mert vágyamon uralkodni képtelen vagyok
Félelemmel élek,s félelemmel halok
mert szeretnem nem szabad
s minden percben e félelemre gondolok

A végtelen úton


Titkos szerelem a szürke köveken ,
meghitt ölelésben a múlt és a jelen.
Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,
jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,
titokban szeretni,nekünk így lehet.
Nem boldog az ,ki soha nem könnyezett,
nem szeretett az, ki nem szenvedett.

Kezem a kezedben, nézek a szemedbe,
gondolataink szállnak a végtelenbe.
Hagytál álmodni gyönyörűt, nagyot,
mégsem értem el a legszebb csillagot.

Út a múltból a jelenbe és a végtelenbe
maradjon itt mindig a kezed a kezembe.
Út ahol hisszük ,hogy még senki sem járt
fogd a kezem és együtt menjünk tovább.

Tűnnek a percek, s így múlnak az órák,
Megyünk s fél útig elkísérjük egymást.
Elválnak útjaink külön megyünk tovább,
Szeretlek! S mi értjük egymás szavát.

(Juhasz-Vedres Zoltánné )

Juhász Gyula

Valami nagy . . .


Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami sírás, valami öröm,
Valami harc, valami csönd,
Valami nagy, mély szerelem hiányzik!

És így marad ez mindig, mindhalálig?
Mindig bús, csipkerózsa szívvel
A várás várában sejtem a sorsot
És így marad ez mindig, mindhalálig?

Szőke csodák, barna csodák,
Meddig csodálkozom csak rajtatok?
Ó, adjatok valami szépet,
Valami életet, halált,
Szőke csodák, barna csodák!

2009. okt. 23.


Sándor Márton

Éj Bűbájban


Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
"Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged."
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt felelve: csak ezt kerestem!
Oly mesés vagy a valóságban, s én álomkép a csaló tájban,
Minden fénylő mozdulatban megtalálhatsz kéjes éj-bűbájban.
Merészen minden bűn megbánthat, erényem legyűr, bocsánat.
Legyünk mi életek irgalma, s törvények tilalma sem állhat,
Úttalan utaink tüzébe, de légy mellettem mindhalálig,
Míg életünk le nem hull, az ősz szüntelen, lomha ürügyében.

Gyöngyvirág

Merengés


Üveghegyek mögé bújtak gyönyörűséges perceim.
Mint pislákoló gyertyán az olvadó viasz,
Lassan csordogálnak félbeszakadt vágyaim.
Elfolynak, s mint sötét rianás a dermedt tó vizét,
Úgy hasítják ketté sajgó szívemet.
Most már tudom, hogy a lélek sebe éppen úgy tud fájni,
Mintha a testen tátongó fekélyt valaki izzó parázzsal próbálná Orvosolni.
S ott, éppen azon a helyen, hol nemrég még szerelemvirág illatozott,
Hamu van csupán,
s én, reményeim szülő anyja most könnyezve ásom Szívemben azt a vermet,
hová álmaim, vágyaim végleg eltemethetem.


Molnár Judit: Szívem

Betört az érzés és raboddá lettem,
így más dolgom mi lehet?
Várom szíved hangját, vágyad percét,
hogy hívatsz engem, hang szól hozzám.

Nincsen célom, míg csak te nem adsz.
A végtelen időt sem szidom,
csak folyton az órát lesem érted,
S felejtem a keserű perceket,
mit távozásod ébresztett bennem.

Merre vagy, és merre jársz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
Sóhajt szívem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.

Bolond szívem rólad rosszat semmit nem hisz el,
hiába teszel ezt vagy azt, szívem csak szeret.
Szolgád vagyok, szolgád lennék,
a hűség a jelszó ha lelkem szól.

Rabod vagyok ,és vágyam tőled hangos.
Fájdalom nincs bennem,
hisz az érzést nem te kérted,
csak ébresztetted bennem.

Így számomra az jó, ha te boldogan kelsz és fekszel.
Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,
hogy más milyen boldog lehet melletted.
Kérlek ha mégsem így lenne,
hívass engem, és szívem a Te boldogságod kertje lesz.

Beke Zsuzsa
Ha most nem


Ha most nem, utána késő lesz,
így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen nap maradt csak hátra,
amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz.

Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás,
egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd.
Látod, most gazdag lettél, megélhetted,
most megmenthetsz a pokolból egy életet.

De vigyázz, csak percek maradtak
mik az örökben pillanatokká törpülnek,
ennyi, és hajszál sem marad tőlem
Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.

2009. okt. 18.


,,Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek hozzád, mint ellenséghez...
Óvatos lelkem tüskéit fordítom feléd,
mert azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben."

,,Képzelt képzeleteddel képzelem,
- mint valaha - hogy együtt vagy velem;
de szörnyeteg játék ez, kedvesem:
vacog a "Van-Nincs", hisz gúny,
jéghideg-zord,tűz a "Ha lenne",
lángpallosu mennybolt a "Lehetett volna",
s pokol a "Megvolt!""

"Álmodjatok, álmodjatok hát,
mert az álmodót meg lehet ölni,
de az álmot soha.
Aki nem álmodik,
az nem tud kilépni önmagából,
az semmit sem ad másoknak,
annak másoktól sem jár semmi,
azt elhullajtja az idő,
mint száraz levelét a fa."

/Paulo Santarcangeli/

2009. okt. 17.



"Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez."

"Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk."

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk,
úgy adhatunk neki hosszú életet,
ha a szeretetünk sosem szűnik.
A házak leégnek, az emberek meghalnak,
de az igazi szeretet örökké tart."

2009. okt. 9.



Összetört álom


Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött.

Acsai Kinga

2009. okt. 8.


Mágori Bea: ...Kulcs...


Ki vagy Te, ki az éj leple alatt
belopódzol az álmaim ajtaján?
Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?
hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.

Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,
mert oly sok fájdalmat hozott életembe.
Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,
De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,
Mert beléd szerettem.

Tóth Beáta Mária: Nincs reményem


Percenként indulnék hozzád gondolatom tekergő útjain,
Hamis utak, melyek porában nem is látni mi valódi,
s mi az, amit csak az álmok rajzolnak az út szélére,
hogy mámoruk eltérítsenek, s ne találjak rád már sohasem.

Nincs reményem, s elnémult a zene,
Alázuhan a csendbe,
Tenyeremben fekszik arcom,
de hiába hívnám a könnyeim,
melyben feloldhatnám a szerelem méltatlan cseppjeit,
s mert szememen át ért lelkembe, hát arra űzném is ki,
hogy kimosva magából mindent, mi még megmaradt belőle,
ne mérgezze szívem tovább egyetlen cseppje sem,
se emlékek, se álmok képe, meg ne tévesszenek,
s hamis útra nem léptetnek, hogy hozzád vigyenek.

Heiner Ágnes: Nélküled


Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.
Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek téged.

Bittmann Anita: Félek



Félek, mint gyermek a sötétben,
Félek, mert már nem vagy itt velem.
Karod már nem ölel át,
S nem hallom ajkad hívó szavát.

Messze vagy, mint a csillagok,
És szívemben pont úgy ragyogsz.
Pont úgy, mint akkor a kapualjban,
Mikor ajkaink egybeforrottak.

Mint mikor először simultam hozzád,
S éreztem vágyad hívó szavát.
Azóta várom a percet, hogy elmondhassam neked,
Félek, ha nem vagy velem.


Farkas Kitti: Vallomás a szerelemről


Furcsa érzés, nem értem.
Én ezt senkitől nem kértem.
Egyik percben lenn vagyok a mélyben,
Utána repülök fenn a magas égen.

Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét,
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.
Néha úgy érzem, nem kell semmi,
Utána a világot át tudnám ölelni.

Mélyből a magasba, magasból a mélybe...
Hát ennek már sohasem lesz vége?
Érzem, belehalok, ha nem láthatlak.
Csak Téged, Téged, Téged akarlak!

2009. okt. 5.

Egyszer rám találtál.
Jogod,hogy elveszíthess.
Nem tolakszom.
Ha hiányzom,újra rám találhatsz.

,,Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed,és
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsod!"

/Frank Outlaw/

Tíz lépcső


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te maga
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

2009. okt. 4.


Minden ember boldogságra vágyik


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!

Mosolyogj


Mosolyogj, akkor is, ha belül már holt vagy,
Mosolyogj, mutasd azt, hogy jól vagy.
Mosolyogj és vidíts fel másokat,
Mosolyogj úgy, hogy viszonozzák azt!

Mosolyodat, ha valaki viszonozza,
Neked is széles mosoly ül ki arcodra.
Mosolyogj, vidíts fel másokat,
Mosolyogj, vidítsd fel önmagad!

Nézd mily szépen süt a nap,
Mosolyogj, engedd el magad,
Csak nevess, bármibe is kerül,
S talán még a vihar is elkerül.

A mosoly a legdrágább dolog a világon,
Értéke túlmutat bármekkora gyémánton,
Te mégis bármikor, ingyen megkaphatod,
Csak engedd el magad, és mosolyogj!

Thomas D. Angelo

"Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is kell mutatnunk azt a szeretetet,még olyankor is,amikor akadályokat gördít elénk az élet.

Green Jane "

2009. okt. 3.


Vilcsek Adrienne

Ha elmész


Ha elmész, veled megyek.
A boldogság tengerében veled lebegek.
Ha visszatérsz, én is veled tartok,
Magad elé tarthatsz, akár egy pajzsot.

Védőbástyád vagyok, ha támadások érnek,
Ha érted kell harcolnom, cseppet sem Félek.
Erőd erőmet megsokszorozza,
Szemed szikrája szívem lángra gyújtja.

Ne hagyj el engem életem napfénye!
Nélküled nincs se jelen, se jövő,
Kezem között szétporlad a remény
S üresen visszhangzik a jövő.

Ha mellettem tudlak s érzem közelséged,
Kételyeim, félelmeim nyugovóra térnek,
Értelmet nyernek a komor, sötét napok,
S a fuldoklás kínzó évei után végre
Levegőhöz jutok.


Metzger Zsuzsanna


Angyal
Angyalként mindig melletted állok,
még ha félek is, akkor sem hátrálok,
őrzöm a lelked, követem lépteid,
figyelemmel kísérem mind a tetteid.

Ha álmos vagy elringatlak,
ha szomjas vagy megitatlak,
ha megéheznél ,tőlem enni is kapnál,
s ha szükség lenne rám, mindig megtalálnál.