2009. dec. 30.


"Ki tudja hány perc
vagy hány nap az élet?
De mielött életem véget ér,
lesz e még alkalmam
szeretni Téged,
Eljössz e egy nap
majd szívemért?

Semmit sem várok és
semmit sem kérek...
Ha rólam álmodsz,
megérzem majd én.
De szívemben örökké
várok, s remélek...
mig az órán a mutató
mendegél...

S, ha már nincs holnap,
én attól sem félek...
Nem fáj a szív,
ha már nem dobog,
De még itt vagyok...
s ameddig élek,
szeretlek...
míg a nap, s a hold
ragyog..."



"A nő, ki nős embert szeret,
szomorú szerető nagyon.
Éjjel a vágy rámered felsír,
mert nincsen irgalom.

Hetente egy-egy délután
eljön hozzá aki öleli.
Siet, feléje nyúl sután
más otthon ízével teli.

A zsebkendőjén, ingén egy
másik asszony nyoma van.
S a férfi életében ím ő,
bárhogy lángol, nyomtalan.

Csak mint a napfény, felragyog
aztán pár napra beborul.
Az ünnepek, vasárnapok
magányban telnek józanul.

Néha, ha fáradt, s kezébe fog
otthon egy könyvet és leül.
Pár sort elolvas, majd felzokog,
mert olyan sokat van egyedül.

De miért? Hisz ő is annyit ér
mint az akinek férje van.
Benne is úgy lobog a vér,
szeretne élni boldogan.

Fényes vasárnap járni kint,
büszkén karolva vinni őt.
Mutatni nézzétek, enyém.
S nem mellékutcák kis sötét
zugában kapni csókokat.
És ijedten rebbenni szét,
ha ismerős ki ott haladt.

A nő, ki nős embert szeret,
sok rossz asszonynál többet ad.
Hitet, szerelmet, megértést,
életet, türelmet, ifjú álmokat.

Ne szóljátok meg olvasók,
nem pillangókról szól e dal.
Kinél csupán szeszély a csók,
mert, hogy a vérük fiatal.

Hanem azokról, akik szívét
egyetlen férfi köti le.
Számára lettek menedék,
egy jégkor hű tűz tengere.

Akik megértők, csendesek,
nyomukban nem hull szét család.
Csak bennük mélyebb, s fáj
a seb látva kisbabák mosolyát.

Érezve, hogy nincs,
bár van az aki van,
de nincs velük.
És a sírás is hasztalan,
akár az egész életük..."




"Néhány könnycsepp jelzi még az arcomon, hogy nincs vége,
a szerelem tüze még ott lobog szívembe.
Mégis néha fáj a valóság, mert tovatűnik az álom,
nem érem el a kezedet és szemed sem találom.

Ilyenkor csak nézek magam elé,és azon gondolkodom,
hogy miért kell így lenni, miért száll el az édes álom,
s végül lehunyva szememet rájövök,
hogy érted igazából csak az álmomban küzdök,

Hisz itt és most a való világban
nincs esélyem, bár rád találtam.
Kavarog bennem az érzés, mint örvénylő szél,
néha felkap és édes csókot ígér.

De amint ajkam ajkadhoz érne,
ledob, mintha nem létezne.
Aggódom érted és értünk,
hisz mi ketten már annyi mindent átéltünk.
És még annyi mindent szeretnék veled,
de nekem nem marad más csak a képzelet.
Tudom, hogy jelentek neked valamit
és érzem is, de néha mégis...

Oly annyira bántod a szívemet,
hogy hidd el egyszer ketté reped.
Tudom, hogy nem kellene álmodnom,
de a való világot már nem bírom.

Elvesztettem a reményt, hogy egyszer az enyém leszel,
hogy újra szenvedélyesen megcsókollak,
hogy átölellek úgy mint rég,
de te nem akarod, mert neked ez nem elég.

Talán egyszer megváltozol, talán egyszer átölelsz,
talán az életünk egyszer csupa szenvedély lesz,
talán visszafordulsz még és rám mosolyogsz,
de nekem jut a talán, Te pedig imbolyogsz."

Elvesztettem!

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja. .

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam meg ,hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

Ezer seb, mi ezerszer...

Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom.
Múló szerelem, de bánat arcomon...

Búcsú-óda egy régi kedveshez,
Az elsőhöz, a hőn-szeretetthez,
Részben örömöm, de részben bánatom,
És szégyen azért, hogy ennyivel feladom.

Fájó emlék és vérző szív,
Ami még most is Téged hív,
Síró lélek, de továbblépni muszáj,
Hisz jött egy másik, ki viszont szeret talán.

Utolsó búcsú, utolsó üzenet;
És csak pár szó: Sohase felejtlek...


Elveszett valami

Megértesz? Megértenél?
Bárcsak megérthetnél!
Nem akarsz, nem akarlak,
Mégis átkarollak.

Nem szeretsz, nem szeretlek,
De itt vagy és téged nézlek.
Elveszett valami igaz és szép -
Csak egy érzés volt valaha rég.

Kerested, kerestem,
Valahol elvesztettem.
Vége van, és nem hiszem,
hogy tényleg ennyi volt a szerelem.

2009. dec. 27.


Crystal - Összetört a szívem

Kihalt a város, épp csak pár lámpa ég.
egy kis levél az arcomhoz ér,
hagyom hogy vigye a szél.

Szerelmem áll a semmi szélén
és a mélységbe néz.
Mit ér a vágy, ha elmúlt a tűz,
ha más mellett élsz.

Úgyérzem össze tört a szívem,
amióta nem találok rád,
hogy elmondjam többet érsz, mint
minden kincsem .Bárcsak hallhatnád!


Színek nélkül élnem ,
mond el meddig kell még?
A távolság, a föld és az ég
monnd mért állt közénk?

Van úgy, hogy vissza húz a szívem,
van úgy, hogy szólít a múlt
és mennem kell, mert nem múlhat el
míg van vissza út.


S,ha lesz még nap mely úgy ölel,
hogy újra mellettem leszel
és össze bújva, álmodozva
szebb világ jön el.
Én többé már nem engedhetlek el.

Groovehouse - Mit ér neked

Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.

Maché - Szerelemharc

Árny és fény, egy érzésben minden elfér.-
Könnyû tánc, a múlt nem bánt!
Elveszve, valahol kint az éjben várlak
Árny és fény, de a csókod véd.

Késõ már szólni, de nem tudnálak elhagyni!

Ne mondj igazat, még hinnem kell, hogy vagy!
Hazudjunk fényt, az élet szép!
Ma ne mondj igazat, minden jó, ha vagy!
Õrizz, s adj több fényt!

Tûz és jég, amit érzek az többé nem véd.-
Könnyû vágy, a múlt nem bánt.
Ne menj el még, ne add fel a kettõnk dolgát!
Tûz és jég, csak a csókod véd!

Maché : Édesen keserű

Ahol az ég a földdel eggyé válik, Én várok Rád
Szívemnek Kedves vagy szép, hazug, bár bántottál.
Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen!
Mondd, miért kell dideregnem még szerelmedért Kedvesem?!

Bíztass, hogy az út végén majd
Akárhol is lesz, Te ott leszel!
Szeretni mondd, tudnál-e hittel,
Az árulásra szeretet felel!
Óóó..Bíztass, nem hiába várlak,
S még ma éjjel lelkemben alszol el!

Ez a szerelem fáj - Nekem is!
Ez a szerelem a bûnöm - Neked is!
Miért hogy szeretni Édesen Keserûn,
S lelkem Nélküled húrtalan hegedû?!

Ez a szerelem fáj (még) - Nekem is!
Ez a szerelem a bûnöm (de) - Neked is!
Fekete-fehér dallama fáj Nekem,
Kotta nélkül gyûlölöm, szeretem!

Mondd, mit tehet, kit az ég csak
Szeretettel áldott, s büntetett?!
Tiszta Szívvel az õrületbe -
Miért meneteltünk Kedvesem?

Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen,
Ott várlak bolond, nagy hittel,-
Igaz vagy bennem, úgy hiszem!

Bíztass, hogy az út végén majd
Akárhol is lesz, Te ott leszel!
Szeretni mondd, tudnál-e hittel,
Az árulásra szeretet felel!
Óóó..Bíztass, nem hiába várlak,
S még ma éjjel lelkemben alszol el!

Fáj még!!

Azt mondják a szerelem szép,
De idővel csak széttép...
Gondolkodsz hol rontottad el,
De a magányodra csak a csend felel.
Nem érted miért kellett hogy elhagyjon?
Nem érted miért kellett, hogy szíved megszakadjon?
Húz hozzá a szíved, s közben remeg a tested,
Sírsz mert még mindig szereted.
Csak az ő jelenlétét keresed.
Körbenézel de egyedül állsz,
Lassan élő halottá válsz...
Szíved dobogja sosem leszel boldog,
Szemedben csak a könny csillog.
Ennyi volt már nincs remény,
Nincs az életedben többé fény...
de élj mert kellesz a világnak MÉG!!!

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.


Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

Reményik Sándor







2009. dec. 19.


Heiner Ágnes: Nélküled

Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.

Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek téged



Bittmann Anita: Félek

Félek, mint gyermek a sötétben,
Félek, mert már nem vagy itt velem.
Karod már nem ölel át,
S nem hallom ajkad hívó szavát.
Messze vagy, mint a csillagok,
És szívemben pont úgy ragyogsz.
Pont úgy, mint akkor a kapualjban,
Mikor ajkaink egybeforrottak.
Mint mikor először simultam hozzád,
S éreztem vágyad hívó szavát.
Azóta várom a percet, hogy elmondhassam neked,
Félek, ha nem vagy velem.

Juhász László: Megérintettél...

Megérintettél,
S már hiányzol ha nem láthatlak
Lelkem sötét zugából
Kirántottál a fényes jelenbe
Meggyulladt fáklya jelzi az utat
Amelyen végigmenve szeretném érezni
Végig, kezed lágy érintését
Szemedben csillog a szépség
Arcod olyan gyönyörű
Mint angyalok legszebbike,
Mosolyogsz felém
Minden egyes nap
Szeretném ha mellettem mosolyognál tovább
Kezünk egymásba olvadna
Szívünk csak egymásért dobogna
Lelkünk örökké szeretne.

Molnár Judit: Szívem

Betört az érzés és raboddá lettem,
így más dolgom mi lehet?
Várom szíved hangját, vágyad percét,
hogy hívatsz engem, hang szól hozzám.
Nincsen célom, míg csak Te nem adsz.
A végtelen időt sem szidom,
csak folyton az órát lesem érted,
S felejtem a keserű perceket,
mit távozásod ébresztett bennem.
Merre vagy és merre jársz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
Sóhajt szívem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.
Bolond szívem rólad rosszat semmit nem hisz el,
hiába teszel ezt vagy azt szívem csak szeret.
Szolgád vagyok szolgád lennék
a hűség a jelszó ha lelkem szól.
Rabod vagyok és vágyam tőled hangos.
Fájdalom nincs bennem,
hisz az érzést nem Te kérted,
csak ébresztetted bennem.
Így számomra az jó,
ha Te boldogan kelsz és fekszel.
Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,
hogy más milyen boldog lehet melletted.
Kérlek ha mégsem így lenne, hívass engem
és szívem a Te boldogságod kertje lesz


Giacomo da Lentini
HA LÁTOM ARCÁT..

Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él, ha szép arcát csodálom,
vigasztal arca s bátorít, ha félek,
e kedves arcért kínomat se bánom.

E tiszta arc értelmet ád a létnek,
e bájos arc felém nevet sugárzón -
imé az arc, amelyről úgy beszélnek,
hogy nincsen párja széles e világon.

Nincs szem, amely szebb játékkal igézne,
se bőr, amelynek rózsásabb a lángja,
se száj, amelynek édesebb a méze.

Mikor szavamra les, előttem állva:
repesve szállok Ámor édenébe,
hol nincs, ki nálam többre, jobbra vágyna.

2009. dec. 14.


Lermontov

Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!

Fet

Ó meddig

Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézni szép szemed, mely rám csak néha tévedt,
s ujjamtól zizzenő hajad hűs erdejét,
emléked híva, majd rebbentve szerteszét.
Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérő titkokat kutatva ostobán,
kapkodni lázasan egy tűnt igéd után;
mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;
s leintve részegen a hűvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát!


Nadányi Zoltán
Nem szeretsz..

Megálltam ma a télben,
nem éreztem a szélben,
hogy szeretsz.

A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz.

A párnám sírva téptem,
nem súgta a sötétben,
hogy szeretsz.

Tudom már, kedves, hallod,
tudom, ha be se vallod,
nem szeretsz.

Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Rainer Maria Rilke

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Túl sem hisz másban, csak a szerelemben.
Reviczky Gyula

2009. dec. 8.


Dr. Sándorné Manyika
Csalódás


Mit érez az ember,
Ha csalódás éri,
Tűnődöm, milyen az,
Ha fájdalom gyötri?

Mint gyermek,akitől
Elveszik játékát,
Mint háborgó tenger,
Ha nem leli nyugalmát.

Mint a vészes vihar,
Amikor közeleg,
Vétlen lesz az ember,
Akár egy kisgyerek.

Vajon túl fogja-e
Élni a fájdalmat,
Vagy az is lehet,hogy
a szíve megszakad?

Olyan egyedül van,
Ki segíthet neki?
Nyomasztó bánatát
Kinek önthetné ki?

Hívja segítségül
A józan ész szavát,
S gyorsan üldözze el
Messze a csalódást!

Csak illúzió volt


Hiszünk valakiben
S önzetlen szeretünk,
Egy a gondolatunk,
Együtt dobban szívünk.

Régen több ő nekünk,
Mint saját önmagunk,
Fel sem merül bennünk
Az, hogy csalódhatunk.

Fáj a felismerés,
Ha egyszer rájövünk,
Csak illúzió volt,
Amit őrizgettünk.

Sebzett lesz a lelkünk
És attól nincs rosszabb,
Az,hogy hogyan tovább? -
Keressük az utat.

Csitulj szív


Derült égből villámcsapás,
Ennyi a boldogság?
Tegnap szép volt,mindent adott,
Mára vége,elszállt.

Tovatűnő boldogság,te
Erőt adó - drága,
Miért illansz el oly hirtelen,
Semmit nem hagysz hátra?!

Úgy tudjuk,hogy ami örök,
Soha nem lesz vége,
De ha becsapott a szívünk,
Fizethetünk érte.

Bizony,néha súlyos árat,
Még az sem érdekel,
Hiába szól a vészharang,
Szívünkig nem jut el.

Csitulj te szív,ne keseregj,
Hisz túl leszel rajta,
Csak ezután sokkal jobban
Vigyázz majd magadra!

Miért okoz fájdalmat?


Van életünkben fájdalom,
De többnyire testi,
És nem tudjuk, mit jelenthet,
Lelkünkben szenvedni.

Úgy érezzük - és joggal, hogy
Amit mi nem tennénk,
Nem kapjuk meg attól sem, ki
Több az életünknél.

Nagyon nehéz, ha rájövünk,
Nem is értjük igazán,
Miért okoz fájdalmat az,
Kinél ott a szívünk már?

Aki annyi erőt adott
És nagy biztonságot,
Át tudtuk vele karolni
Az egész világot.

Meg kell szívünkkel értetni,
Hogy nagyot tévedett,
Kinek adjuk oda ismét?
Jobban gondoljuk meg.

2009. dec. 7.


Vasas Mihály

Sírni volna kedvem

Sírni volna kedvem!
Sírni és zokogni,
a bánatot kitombolni,
törni, zúzni az emléket,
a szívemből kiirtani.

Sírni volna kedvem!
Sírni s ordítani,
fájdalmam elzavarni,
kikergetni a világból,
s örökre elfeledni.

Sírni volna kedvem!
Sírni, de nevetve,
sikoltva s észt veszve,
kiröhögni a bánatot
mely lelkemet elvette.

Dinnyés Gabriella

A szívem

Ha végignézek rajta sivár minden,
Metsző hideg uralkodik a szívemben.
Régen még parázslott bennem valami,
De már sehol sem lehet meleget érezni.
Fuldoklok valami szeretet után!
Legyen bármily halovány.
Mint ahogy levegő nélkül nem lehet élni,
Szeretet nélkül is csak egy út van: meghalni.
Ó emberek mondjátok meg mit tegyek!
Hisz én már csak egyet tudok: szörnyen szenvedek.

Aslinakta

Félelem

Amikor megnövekszik lelkedben a félelem
Amikor már nem tudod, csak azt "Vétkeztem"
Mikor már mindegy bármi
Mert fáj
Kiabálj
Törj össze minden emléket
Hirdesd az igét
"Ne vétkezz!"
Törölj ki minden álmot, vágyat
És felejtsd el a árnyat
Mikor már csend van odakint
Alszik a világ zaja
Akkor merd csak bevallani
Mit jelenthetett volna….
Két szemed csak nekem
Nagy szíved csak engem
Két karod átkarolt
A szájad birtokolt
Lelked éltetett
Tested vétkezett………..
Nyári nap égess!
Téli hó csak ess-ess.
Eső! Szakadj!
Köd gyere, burkolj be.
Élet, eméssz fel
Tűz, tűz…aludj el
Föld temess el…

Dübörgök előre

Dübörgök előre, vadul és hevesen,
Keresztül folyókon, partokon, hegyeken.
Láncaim letéptem, szilajként vágtatok,
Dübörgök előre, akár az állatok.

Lelkemben ég a tűz, szívemig lángoló,
Testemtől hevülő, vöröses, lázadó.
Nem csitul, nem múlik, pedig már fáradok.
Dübörgök előre, hogy ne is lássatok.

Furcsa a pillanat, most épp elillanó.
Dédelgető kezek, álomba ringató,
Homályból derengő, fénnyel teli képek,
Te vagy az kedvesem? Vagy csak képzelgések?

Puha tenyeredet érzem az arcomon,
Engedem ujjad, hogy hajamba hatoljon,
Nyugtató hangodtól elalélok éppen,
Ne engedj el soha! Soha, semmiképpen!

Szelídítsd véremet, fékezd a lelkemet,
Nyugtasd a szívemet, hűtsd le a testemet.
Bocsáss meg kedvesem, bocsáss meg mindenért!
Dübörgök előre az elveszett évekért!

Czinkóci István

2009. dec. 6.


Hiányzol

Hiányod megfojt s Te nem tudod,
Várlak, mint mezei virág a harmatot.
Vágyom Rád s Te nem tudod,
Bújnék két karodba, ha úgy akarod.
Érzem bőröd bársonyát s Te nem tudod,
Elégek a szenvedélyben, mondd ezt akarod?!

Érzés

Bús dal szól szívemből, mert hiányzol,
Messze vagy tőlem, a testem lángol.
Nyújtanám kezem arcod felé,
Egy érintés többet érne bárminél.
Halk sóhaj hagyja el ajkamat,
Pedig érzem, a lelkem meghasad.
Könnyes két szemem, mert érzek,
Elfojtom magamban, de már félek.
Izzó láva vagyok, mely perzsel,
Összekulcsolnám testem-testeddel.
Elmerülnék szemeid tükrében,
S biztonságot találnék ölelésedben.

Nem akarlak elveszteni...

Eljött hát az idő mely félelem
Színhelyévé teszi lelkem,
Kérdések áradata vágyakozik
Kitörni belőlem.
De csendbe burkolózva vár,
Most mégis kérdés vetődik
Számból, mi így hangzik:
Miért fáj szívem, ha veled vagyok?
S látni kínszenvedésed poklát,
Elviselni mit rám mért a sors
Nagyon nehéz,
De tudom én ki fogok tartani
Kérlek tarts ki te is
Nem akarlak elveszíteni.
Juhász László

2009. dec. 5.


Wass Albert - Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

2009. dec. 3.




Soha ne feledd, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, ahogy az emberek gondolják, hanem a félelem. A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem. A szerelemben kitágulsz - a félelemben összezsugorodsz. A félelemben bezárulsz - szerelemben kitárulsz. Ha félsz, kételkedsz; ha szeretsz, akkor bízol. A félelemben magányos vagy, a szerelemben viszont te eltűnsz, ezért a magányosság kérdése fel sem merül
Osho



A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis.
Osho



"A szív törékeny műszer, ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk oda olyan ritkán, és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük. Vannak szívek amelyek törékenyebbek másoknál, valahogy tisztábbak, mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek"
/Everwood/