2010. máj. 30.


Dreaming58 : Mi vagy nekem

Elgondolkodtam mi is vagy nekem...
- a napom, az éjem, az álmom,
a rebbenés szempillámon,
a dobbanás szívemben,
az újjongás a lelkemben,
a szellő ami megsímít,
az öröm ami felderít,
a napsugár mely melegít,
csillagvarázs, mely felhevít,
az izgalom, mikor megvárlak,
a boldogság, amikor meglátlak
- Hát mindez vagy te énnekem.
mert te vagy nekem a szerelem -
Hát te vagy az életem...

Koma : Nézz rám

nézz rám amíg itt vagyok
ne fordulj el
ne mond
hogy nem lehet
az elfojtott vágy megöl
eltemet

nem ígérek hazug csodákat
nem rajzolok szóvirágot Neked
csak megérintelek
átölellek ha engeded

a pillanat törékeny
az idő örvénye már elért
de még itt maradtunk
még néma harcot vívhatunk
a szerelemért

láss álarc-létem mögé
ne riasszon el
rejtett létezéseim
egyetlen titka sem

ne hidd
hogy rossz vagyok
ne hidd
hogy jó
hiszen most
szeretni tanít
a ki nem mondott szó

hagyd
hogy tekintetem varázsa
átváltoztasson
engedd
hogy képzeleted
velem szárnyaljon

nézz rám amíg itt vagyok
senki nem tudja
meddig maradok
de lásd
elhoztam Neked
az egyetlen pillanatba rejtett
Végtelent…

(B.Z.-nek)

Helen Bereg : Kósza látomás

Lelkem átölel ott a messzeségben,
S hangtalan szavakkal írja sötétség feketéjére:
Hiányzol.

Ott fent kósza látomás kél az égre,
Szemem keresi arcod mosolyát csillagok fényében.
Szeretlek.
Gyarló életemnél is jobban szeretlek.

Lassan éjfél borul az idő kerekére.
Szívem álomra hajtja vágyát, hogy megtaláljon végre.
Hiányzol.
Ringató simogatásodnál is jobban hiányzol.

Álmom megleli útját szíved melegéhez.
Odasimul lelkem lelkedhez szerelmes vágyat zenélve.
Szeretlek.
Szerelmed ölelésénél is jobban szeretlek.

Vörös Liliom : Úgy rejtelek Kedves...

Úgy rejtelek Kedves, hangtalan szavamba,
mint görög romok rejtik korok vigaszát
a szélvert napjaim elporladhatnak
de Te őrződ mégis fényünk tavaszát.


Úgy rejtelek Kedves, sorsom vonalába,
mint aranymedálban az igaz drágakő
a perc megalvadt mozdulatába
védlek, vigyázlak, ne rontson el az idő…

Úgy rejtelek Kedves, könnyem gyöngyburkába,
mint kozmosz rejti el csillagrendszerét
s amennyit a lelkem felfoghat magába
annyit őrzök belőled szívem rejtekén.

Úgy rejtelek Kedves, dalos fohászomba,
mint emlékünket rejti a sűrű, süket csend
összecsuklak szívem vörös szirmába
és rólad kapja nevét az oltár odabent!

Vox humana : Vágy

A gyarló lélek a végtelenbe száll...
Most sólyom lehet, szabad madár.
Vigyázz, minden élet, ha szeretsz,
Kínokból sokat, örömből ad keveset!

Reggeli röpke fény vidám dalokat,
A sötét éj gondjaidnak álmot ad.
Ha egy szilaj villám a földbe vág,
Felperzsel mindent, mint a láng.

Vágyva karodba e bús alkonyon,
A legtöbbet amim van, neked adom.
Gondolatom legyen tiéd, száll tova,
Te vagy egyetlen fénylő csillaga.

Gondolatban érezz ezen az éjjelen,
Hozzád bújva a vágy is megpihen.
Simítva fáradt arcod és szemed,
Csókommal törlöm a könnyedet.

Gondolatom száll feléd, ott vagyok,
Tárd ki lelkedet, mondd el bánatod.
Csókolj vadul és lágyan simogass,
Ölelő karom most fonja át nyakad.

Csak a gondolat tiéd, fogadd el hát.
Egy csodás éj messze tűnő varázsa ez,
Csak mámor, csak őrült vágyakozás,
--------------Semmi más!---------------

Akarsz-e?


Akarsz-e egy lenni velem
S halkan, vad érzelemmel suttogni a nevem
Akarsz-e új tereket átszelni velem
S nem törődve semmivel játszani csendben

Akarsz-e csillag lenni hatalmas egeken
S míg el nem fáradsz átúszni hatalmas tengereken
Akarsz-e életem lenni
S lelkedet adni értem
Csókjaidat adni szerelmemhez mérten

S ha egyszer, talán holnap talán soha
Talán mikor míg élek, talán mikor már nem lesz életem ily mostoha
S akkor az életem végén újra veled leszek
S halkan, vad érzelemmel suttogom majd neved

Nezvál Eszter : Szeretni

Én nem tudok szeretni tisztán,
Csak kérkedve
ujjongva
félve
titkolózva,
Én nem tudok szeretni egyszerűen,
Csak ájulva
repülve
rohanva
megriadva,
Én nem tudok szeretni megszokottan,
Csak dalolva
sírva
remegve
félredobva,
Én nem tudok szeretni meglepetten,
Csak nincstelen, őrült szerelem az enyém.

2010. máj. 24.


Ihász Gábor : Amikor az álom


Mikor pille könnyű szárnyán az álom jön feléd,
mikor a mindennapok gondját úgy elfelejtenéd,
mikor közel jár az éjfél, de te mégsem alszol el,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor meleg a nyári napfény és lágyan átölel,
mikor a csillagok ezüst színét felhő nem takarja el,
mikor képzeletben újra egy régi úton jársz,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor összevesztél azzal, kit sohasem bántottál,
mikor tréfát űztek abból, amit komolyan akartál,
amikor elfáradt a szíved és minden oly sötét,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Őri István : Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
Őri István : Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

Emese99 : Parázs a szívemben

Láng vagy a lelkemben, halkan suttogó,
Parázs a szívemben, kínzón lángoló
Nappal angyalként, szárnyakkal védelek,
éjszaka, álmomban, öledben reszketek.

Sóhajts fel mellettem! Súgd fülembe újra!
Érzem, a sóhajtást fájdalom szüli.
Ölelj, és szoríts meg, a szívem úgy súgja,
Enyém vagy, közel vagy és mégis oly távoli...

Bennem a távolság, benned a kétség,
testemet vágy gyötri, lelkedet kín.
Nappal bennem erős a hit, de jön a sötétség...
szemed lecsukja, és újra hazahív.


Nagy István Attila : Kettős fájás

Olyan nehéz most másra figyelni,
téged várlak minden mozdulatban.
Puha árnyékok futnak át szobámon,
mintha megérkeznél, átkulcsolnál,
s elűznéd feltámadó félelmeimet.
De nem jössz, gyötrődsz valahol,
feltartóztat az újra nem lehet,
s pontosan érzem: kettős fájás
sorvasztja mellkasod.

Zsigai Klára : Vágyakat kavarsz fel bennem!


Álmodozok, elmerengek Rólad,Veled,
Pilláim közé szivárvány fénye szűrődik,
Ébren alszom, mégis hallom lélegzeted,
Vágyakat kavarsz fel bennem,
Hullámzó háborgó tengert szívemben

Hol keserűség mi álmaimból feltőr ,
Pergő boldogság képe tovaszáll,
Arcod sokféle varázsát látom,
Szemed fénylő,bíztató ragyogását,
Tested hullámzó kéjtől égő árnyvonalát

Bánat könnyeivel látlak szemedben,
Gondtól megtörten görnyedni,
Reményed vesztve felhők közé menekülni,
Boldogság csillogó könnyeit csokorba szedve,
Boldog kacajban karodba bújva megpihenni


Hol keserűség mi álmaim mély poklából feltőr,
Pergő boldogság képe gyorsan tovaszáll,
Arcod sokféle varázsát közelről látom,
Szemed mámorban fénylő bíztató ragyogását,
Tested hullámzó kéjben kúszó árnyvonalát

Oly jó mámor fényében együtt úszni Veled,
Súlytalanul szeretni és szeretve lenni,
Rezgésed összefonódott testünket érezni,
Megkeresni,felfedezni együtt az ismeretlent.
Veled vagyok mindig álmaimban és mindörökre!

Wass Albert : Magányosság erdejében

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép
és megfogja két tévelygő kezem
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép
és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

Ilianne : Mit jelent...

Tudod mit jelent az,
Amikor a lelked folyton vadul zakatol?
Álmaidból ébredve
Nem találod a kedvesed sehol?
Pedig ott volt melletted még pár órája,
S ölelt,
Olyan távolnak érzed a tegnapi közelt.
Tudod mit jelent az,
Amikor a szép emlékek forrón égetik a szíved?
S elvesztetted,
De benne mégis megtaláltad a hited?
Mikor mindent odaadnál az öleléséért,
S elutasító szavaival mégis megsért.
Annyira fáj akkor minden!
Boldogságod érzed,
Mással pedig nincsen.
Tudod mit jelent az,
Boldognak lenni?
Kölcsönös lobogással szívből szeretni?
Ha nem, engedd,
Hogy érzéseimmel érintselek,
S a jelenbe olvadó gyönyörrel,
A jövődet fessem meg!

Vadrózsa : Könnycsepp...

Némán nézek ki az ablakon,
míg egy könnycsepp legördül az arcomon.
Nézem-nézem a tájat, de szívemet elönti a bánat.
A táncoló fények fergetegében
egy párocska sétál kéz a kézben.
A fiú átöleli a lányt boldogan,
majd összeforrnak egy szerelmes csókban.
A szívem utoljára dobbant egy nagyot,
ezzel jelezve, hogy a lelkem távozott.
Távozott abban a pillanatban,
amikor a szívem megszakadt a nagy bánatban.
A fiú a lányt ismét kézen fogta,
majd eltűntek a távolba.
Sokáig néztem még a tájat,
de már nem éreztem többé fájdalmat.
Nem tudtam sírni, se nevetni
csak magamba roskadva lélegezni.
Lehunytam a két szemem és ezt suttogtam csendesen:
"Merre lehet a kedvesem..."


Bognár Barnabás : Ha szeretnél

Ha szeretnél
Átkarolnám tekinteted
Megcsókolnám mosolyod
Szemedbe szórnám szememet
Elmozdulnám mozdulatod

Ha szeretnél
Megfürödnék könnyeidben
Elringatnám szép álmodat
Dúdolnálak csendjeimben
És visszhangoznám hangodat

Ha szeretnél
Elvinném a nagyon rosszat
S elhoznám a nagyon szépet
Megszületnék százszor jobbnak
S angyaloknak festenélek

Ha szeretnél
Sütnék rád fényes-melegen
S melegedből hűtenélek
Vezetnélek ösvényeken
S ereimbe öntenélek

Ha szeretnél
Karjaimba gondolnálak
Mélyeimbe levinnélek
Tudatomba feltolnálak
S lennék minden szenvedélyed

Ha szeretnél
Fájdalmasan féltenélek
S félelmesen fájlalnálak
Valósággá mesélnélek
S nem hinnék a valóságnak
Ha szeretnél...

Latinovits Zoltán : Várlak...

Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.

Dreaming58 : Vágyak

Hűvöslő hajnalokon dideregve
összehúzom magam az ágyon,
s karodba bújni vágyom-
-végre belebújni melegedbe
mintha puha dunna lenne.
(...úgy áhítozom a szeretetre...)

Karod finoman átölelne,
engem már semmi nem érdekelne,
végre lelkem is megpihenne-
-belemosolyognék szép szemedbe,
belezuhannék a szédületbe.
(...ó, istenem de finom lenne...)


Banga Adrienn : Ma este...


Ma este várlak téged mindenemmel,
Bűnös vággyal, hamis reménnyel,
Remegő testemmel, s a lelkemmel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Ma este álmodom, mintha itt lennél,
Lehunyom a szemem, mintha érintenél.
Messze vagy, másé vagy, nem érdekel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Csend van, sötét van, - izzik minden.
Nem jössz, nem jöhetsz, - itt vagy bennem.
Máshol vagy, mással vagy, - ölelsz szenvedéllyel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Zsigai Klára : Ha nem vagy velem

Ha nem vagy velem,
Akkor is fogom a kezed,
Úgy érzem itt vagy mellettem,

Ha nem vagy velem,
Hangod nem hallom, de szívem érzi,
Jeledet fogom, merem remélni,

Ha nem vagy velem,
Akkor is érezlek, őrzöm illatod
Képedet, léptedet,

Szeretlek!..... Szavam elakad,
Hallgatok, pedig szólni akarok,
Kezed el nem engedem,
Ha nem vagy velem.

Sárhelyi Erika : Vallomás

Hiányzol az ágynak hűvöséből,
Érző kezed kezem melegéből.
Előhívlak szívem rejtekéből,
Álmodom egy puha érintésről.
Álmodom a szádnak izzó csókját,
Vágy a vágynak megveti nászágyát.
Képzelet az égre festi álmát,
Hallgatnám a szíved dobbanását.
Hallgatnám a sóhajt, ahogy ébred,
Szeretnélek, úgy, ahogyan kéred.
Testemben a vágynak tüze éled,
Hiányzol, és tudom:
Te is érzed.


Fazekas Margit : Szívem kulcsa

Te vagy a fényem, a ragyogó napom
a legdrágább, a legszebb pillanatom
Te vagy a hitem, minden reményem,
s a szeretet örök vágya bennem
szívem megnyitó zárjának kulcsa
minden lélegzetem meghittsége
meséket álmodok köréd, veled,
csillagként ragyog arany szemed
szárnyaló varázs minden érintésed.

2010. máj. 16.


Lukács György

Remények, és kétségek között élünk…nem tudjuk levetkőzni a múltunkat egy mozdulattal, mert nem lehet, de nem is lenne az jó…Remélünk, és kételkedünk…mert emberből gyúrtak bennünket…és ezekkel a kétségekkel, ezekkel a reményekkel kezdünk valami újat nap, mint nap, ezekkel a reményekkel, és ezekkel a kétségekkel kell élnünk, nap, mint nap…Ha kétségeink egy napon csökkenhetnének egymás által, akkor már elmondhatnánk: nem hiába ismertük meg egymást…

Gámentzy Eduárd - Tükör

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!

Fuchs Éva :Képeslap

A Lét ellentéte a Nemlét
és hát bármit is tennék,
eszembe jut sok kavargó emlék.

Cigarettám füstjébe gubózva állok az erkélyen
és az éjszakai égbolt kacéran adakozva kitárja
felém kegyes ölét.

Közel és távol villódznak a város fényei,
és valami megfoghatatlan egész
részévé olvaszt a sötét. -

Körülöttem így hát a végtelen űr lebeg
de bensőm esdekelve-vágyakozva remeg
- Téged kíván.

A Van ellentéte a Nincs
és mondhat bármit, bárki nevenincs -
örökre ez maradsz már nekem: drága kincs.

Kovács Erika :Ma nem...

ma nem állok szóba
az idővel
tépett foszlányokban
dobálja az emlékeket
elém

ezért ma

kerestem benned
egy csendes zugot
s bekucorodtam
moccanatlan

könnyek nélkül sírok
pedig csak a
karod hiányolom...

.."Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk."...


"Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk."..

Dsida Jenő:A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

Dsida Jenő
hiába...

...szívem elszorul,
hogy olyan nagyon hiába szeretlek....

Maczkó Edit: Maradék remény

Az életem való, nem mese.
Gonosz játék...szinte kortalan.
A kőfal csak, mi hűen átölel,
szilárd jó barát, de hontalan.

Köröttem fátyolos bábvilág.
Holnap szürke, ki ma fényben él.
Fércelt ígéret százfelé szakad,
mint maradék reményem,
mit szétszórt a szél.

Hamis függöny egyszer csak legördül,
s majd igaz hittel mondanak igent.
Felragyog egy új jövőnek napja,
pokol perzseli kinek semmi se szent.

Hol nem közhely és nem szlogen lesz csupán
az igazság, az ember és az élet,
és kijár majd egy őszinte főhajtás:
a régen koldussá lett tisztességhez.

Szép Ernő: Elszorult szívvel

Szabad-é nekem még
Nevetni tréfálni
Levelező fák közt
Füttyszóval sétálni?

Szerelem jön szembe
Szabad észrevenni
Minden bánatomhoz
Hűtelennek lenni?

2010. máj. 11.


Rajnai Lencsés Zsolt: Csend

Ó mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled;
egész lényed belengte enyémet.

Ébredtem, s eszembe jutottál.
Jártamban-keltemben a szívemben voltál.
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

Messze jársz már,
de nem messzebb, mint mindig.
Én pedig közel, hozzád,
ki te-vagy, bennem-vagy, s talán nem-te-vagy.
Csak a csend kell.
Mert minden mi több ettől,
rosszabb.

Időnként előkeresgélem a rég előkeresgélt rád aggatott szépeket.
A reményeket, a jókat és a világ-összeomlásokat.

Olykor álmodom is.
Álmomban belépsz lelkem kapuján,
rátalálsz, majd összeölelkezel magamban hordozott
tenmagaddal.
Rácsodálkozol szépségére.
Leülsz mellé, körülpillantsz, és jól érzed magad nálam.
Én meg csak nézlek titeket.
Csendben.
Nem szólok semmit.
Nem kell.
Értesz.

Aztán felébredek.

Rajnai Lencsés Zsolt: Egyedül

Egyedül.
Nem derül.

Nem kellek.
Beteltek.
Velem.

Értékét vesztve.
Csüngést eleresztve.
Ellibbentél messze.

Semmi hír.
Sem gyógyír.
Semmi víg.
Csak kín.
Megúntak.
Elrúgtak.
Miután súgtak.
És búgtak.

Megmagyaráztad.
Eszmébe ágyaztad.
Vagy észbe se vetted.
A tegnapot feledted.

A hála – mi az?
A jó – ki az?
A kitartás hol leleddz?
A szív el-eltévedez.

S a vers minek?
Szólni, kinek?
– A könny,
akár a közöny
lepereg….—

Rajnai Lencsés Zsolt: Gazdátlan szerelem

Egy nagy, nagy, gazdátlan szerelem
kóborol, tévelyeg a szívemben minden nap.
Odaadnám valakinek, hogy szeresse
magát vele, s így tegyen boldoggá engemet.
Odaadnám valakinek, hogy az övé lehessek,
odaadnám, hogy végre igazán szeressek…

Egy öreg, reszkető koldus fázik és didereg
az én hitetlen szívemben minden nap.
Mert akit szeretnék, annak nem kellenék.
Akinek meg kellek vagy kellenék, fájó-idegen nekem.
Így most már kétfelől szakad ketté a szívem…

Egy lassú-jártú kócos puma lejt buja táncot
a véremben minden nap, s nincs ki befogadja.
Mert aki befogadná, abból hiányzik lelkem másik
fele, az ártatlan jóság, a tiszta, égi kékség;
akiben pedig mindez megvan, fél és nem érti,
sőt nem szereti az én puha-léptű pumám.

Van kinek nem kellek, van aki elhagyott,
s van sok egyszerűcske, idegen, vagy távoli,
s olyan is akad, aki szimplán csak erőszakos.

2010. máj. 9.


Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét


W. Shakespeare: Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.


fordította: Szabó Lõrinc

Buda Ferenc: Szürkeszemű

Szürkeszemű szelid este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelid éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.

S egyszer úgyis el kell menni.

Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,

nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó.

Kormányos Sándor: Láttál, és én láttalak...

Kimondatlan
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.

Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál,
és én láttalak.

Váci Mihály: Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt – ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

2010. máj. 8.


Bodnár Éva : A fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.
Símogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.

Serfőző Simon: Átvérzed

Szívemen eleven seb vagy,
nem tudsz begyógyulni.

Amivel bekötözhetném,
nincsen olyan géz, orvosság se,
hogy a fájást enyhíthetném.

Csak sajogsz, lüktetsz bennem.
Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem.

Szádeczky-Kardoss György: Nincs időd

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...... Nincs időd!


(B.Z.-nek)

Kormányos Sándor: Csend

Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.


Wass Albert: Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

Pilinszky János: Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Móra Ferenc: A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.

Életfilozófia cherokee indián módra

Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '

2010. máj. 3.


Dr. Sáfárik Gabriella :Zuhanás

Festett nap hajol
az éjszaka szívére
Össze-vissza vernek
az álmok
Nincs akarat
Nincs hang
Nincs szó
Nincs kéz
Keresem
a
Fényt
...Nincs...
Ha megölelem -
meghal karjaimban
újra
Belesötétedik
a
gondolat
...Nincs...
Üres
vagyok
Végtelen semmi
üressége zuhan
belém
Nincs senki
Nincs semmi
Nincs akarat
Nincs életem
Zuhanok...

Demján Irén: Árnykép

Úgy vagy jelen
Hogy nem vagy sehol
Bennem élsz
Árnyékod átkarol
Szólok hozzád
Várom hogy felelj
Szeretném hinni
Hogy létezel
Látom szemedben
A mély bánatot
Megvigasztalnálak
De te nem vagy ott
Próbállak elérni
Vágyam meztelen
Hiányod érzem
Minden reggelen
Üresek az esték
És a hajnalok
Köröttem fájó csönd

Belehalok