2010. nov. 29.


A SZÍV SÓHAJA!

Elmesélem most Tenéked a szív sóhaját,
Minden vágyát, minden percének óhaját.
Keres egy másik szív felé vezető utat,
Mindig vágyakozik, szüntelen keres, kutat.
Sóhajtozik egy igaz szerelem után,
Néha megtalálja, de elveszti oly bután…
De ha két szív szerelme egymásra talál,
Nem választhatja szét sem Élet, sem Halál.

2010. nov. 28.


Te az enyém,
s én a tiéd.
Te vagy a fény,
s én a sötét.
Mikor te lefekszel,
én akkor kelek.
Olyanok vagyunk,
mint a Nap és a Hold.
Te vagy a Nap,
s én a Hold.
Mikor te sírsz,
én akkor nevetek.
Ha te ragyogsz,
én csak szenvedek.
Te boldog vagy,
ha fogom kezed!?
Vidám vagy,
ha nem szenvedek.
De te vagy a fény,
s én a sötét.
Ezért vagy te az enyém,
s én a tiéd.

Szeretnék szavakba önteni mindent, amit érzek.
Hol nevetek, máskor, pedig vérzek.
Elmondanám minden örömöm, és mitől félek,
S, bár haragszom, könnyem nem a bánattól érnek.
Miért lebegek, miért nevetek, mikor látlak?
S miért remeg a gyomrom, mikor várlak?
Miért öltözik aranyba, ibolyába minden?
Keresem a választ, pedig nincsen.
Láncok nélkül, szabadon szállva,
Hozzád bújva megszűnik minden lárma.
Kezem a kezedben, szíved ritmusát hallgatom,
A halk ritmusra, magam álomba ringatom.
Lassan elhagyom a valóságot,
S csillagok közt, egy álmot látok.
Ha eljön az éj, akkor érsz hozzám újra,
A sötétség szívében táncolunk összebújva.
Itt nincsenek szerepek, önmagunk vagyunk,
Álmunkban mindent maguk mögött hagyunk.
Arcom az arcodhoz simul, kezem pihen a válladon,
Milyen kár, hogy csupán álmodom.
Mosolygok boldogan, mikor szemembe nézel,
Néma ritmusra ringunk, mit nem hallasz, csupán érzel.
Tudom, hogy álom, én még is elhiszem,
S kapkodok utána, mint fuldokló a levegőért, ha fent van a felszínen!
De nem félek, már nem, mert, ha ébren, a meghitt csendben nincs is egymáshoz szavunk,
Álmunkban, a sötétség szívében, újra és újra táncolunk.
A szerelem éltet minden hajnalon, S, hogy ugyan ezt látom az arcodon!


FÁJ HOGY MESSZE VAGY!

Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog...
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.
/Harcos Katalin/


SZERESSELEK?SZERETLEK!:

Szeresselek?
Szeretlek!Beléd bújok!
Ölellek!
Szívedet kezemben tartom
csókjaimmal
borítom!
Szeresselek?
Szeretlek!
Te leszel az életem!
Szerető másik
felem!
Szeresselek?Szeretlek!
Leszek a szivárványod!
Boldogságod!
Imádságos!
S
Én mi legyek?
Leszek Neked hűs patak
ki a szomjadat oltja!
Leszek Neked falat
kenyér
ki mindig ad nem csak ígér!
Leszek Neked Nap s a Hold
drága kicsi
csillagod!
Leszek Neked Fű,fa,virág
ki megosztja Veled otthonát!
Leszek Neked
éjszakád és nappalod
ki a bánatodon átragyog!
Leszek Neked
tavasz,nyár,ősz,tél
csókjaimmal ébrednél!
A mindened leszek!
Csak SZERESS!
Nagyon
SZERESS!
Te legyél az álmom,
a valóság Nekem!!

2010. nov. 22.


HA LEHETNÉK NEKED.....

Ha
lehetnék életed
vándor csillaga,
ha lehetnék szívednek
kicsi
kis madara,
ha
lehetnék lelkednek
tiszta vizű tava,
ha lehetnék
kedves
virágodnak bimbója,
ha
lehetnék életedben
meleg nyár,
ha lehetnék
felhők
felett szárnyaló madár,
ha
lehetnék ablakod
eltakaró függönye,
ha
lehetnék szobád
romantikus csöndje,
ha
lehetnék életednek
kísérő árnya,
ha
lehetnél életed
megvetett illatos ágya,
ha
lehetnék életed
kísérő pajkos
felhője,
ha lehetnék életed
simogató szellője,
ha
lehetnék
életedben
csiszolatlan gyémánt,
itt vagyok csak szólj
hogy
mindezt
akarnád!



IMA A SZERELEMÉRT!!

Nem tudom
hányszor ért
ébren a pirkadat,
pedig csókolt álmot rám
Isten szeme.

Vörösben
felkelő nap a
rétet pírral beterítette,
folyóban a hordalék
kikötött a partra
hirtelen.

Így kezdődött hát
fáradt napom
de a nap arcomba
fénysugarat
hozott.

Kit szeretek nem néz
rám féltékenykedéssel,
a múltnak
szennyesei
eltűntek már régen.

Ó Istenem!Azt mondtad
életemben lesz szép
nap!
Hiába teszek jót?
Kezed mindig rám csap!

Látod?Már a ráncok
ott vannak
arcomon!
Zord életemben hol
vannak a segítő Angyalok?

Miért érzem mindig
a
vesztes Én vagyok?
Vigaszra várva
egyre csak sorvadok!

Itt van mellettem
ez az
új szerelem,
érte mindent megteszek
a múltat feledem!

Istenem!Hangodat
alig
hallom!
Tudom hogy válaszolsz
amikor álmodom!

Tudom a rozsa is
tövis nélkül
meghal!
A folyó is kidobja a
medrébe tapadt sarat!

Követek el bűnt Én is!
Vedd
le vétkeimet!
Tedd szívemre kezed
hogy gyógyírt leljen.

Lelkem csatát vív
oly
szép a szerelem,
gyönyöreibe bevallom
Én is vétkezem!

Hát mi ketten
már
boldogok nem lehetünk?
Boldogtalan legyen
magányos
életünk?

Istenem!Bevallom
ha nem oldozol fel,
bármilyen az életem
magammal
hordom.

Ne nézz így rám!
Szemedben ott a gúny!
Nem látom amit Te
látsz!
Szerelme irántam ki nem huny!

Ismerlek Istenem!
Szined elé megyek!
Áld
meg szerelmünket,
Mert nagyon szeretem!


Zsédenyi Adrienn : A skorpió hava

Hova hív, hova nő vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava.

Nem nyughatom!
Nem tudhatom,
hogy miért várlak.

De nincs víztükör,
néma hűs öböl,
hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér
és Te vagy, Te vagy
a lélegzet.
Csak veled, veled
jó ez a világ,
hát ragyogj, ragyogj
a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj,
csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy –
az Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű,
néha csak nehéz,
tűzön át, vízen át
menni, ha te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom,
hogy miért várlak.
Nincs nap se éj
se út, se tér,
hol nem látlak.


Túl a vágyott érintésen
mindegy hol vagy, úgyis érzem,
amit semmi nem takarhat,
amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég és a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép.

2010. nov. 19.


Dancs Annamari : Soha ne múljon el

Századszor kérdezem újra és újra, mert mindig jó veled
Ahogy a válasz most rád találna , a szívedből felel.
Érted még sír az a pillanat, túl könnyen búcsúztál
Igaz a szó , ami visszatart, úgy rohannék hozzád!

Titkolni nem akarom, ő nagyon kell
Szívemből szeretem őt, soha nem rejtem el
Egy kicsit vad a világ, amikor átölel
Legyen hosszú az éj , soha ne múljon el!
Titkolni nem akarom, mert nagyon kell
Itt vagy és csak az enyém, soha nem rejtem el
Vár rám egy csodavilág, amikor átölel
Legyen hosszú az éj, soha ne múljon el!

Melletted lennék újra és újra, ha végre elhiszed
Szívembe zártam minden percet, el nem engedem.
Hidd el , hogy néha csak annyi kell, minden álmon túl
Érezzem azt, hogy vagy nekem, és az álmunk el nem múlt....

Csézy : Álom volt

Szél fújja arcomat
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjen át
Nem visz el hozzád.

Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.


Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

V-Tech : Merre jár a boldogság

Mellettünk szótlan alszik el, a vágy.
Szemedben látnom kell,
Hogy nincs tovább.
Lehajtott fejjel kérdezem,
Hogy holnap lesz kit féltenem?
Csendben állok és csak fúj a szél.
Kérlek mondd azt hogy még van remény!
Most is némán hallgatom,
Mert a válasz fáj nagyon

Tudnám hogy merre jár a boldogság
Távolabb mint gondolnám,
Túl nehéz, de elhiszem, hogy tényleg ennyi járt.
Most már messze jár a boldogság
S mert túl nagy úr a távolság
Én nem hiszem hogy visszanéz majd rám.

Utolsót lüktet még a szenvedély,
Újabb holnapot már nem remél,
Indulnom kell azt hiszem,
Már nem marasztal senki sem.


Minden vágy, elmúlt és elsirattuk már
A boldogság más úton jár
Mégis egyetlen szó, visszaadna minden jót
minden mást, ha akarnád.


Máté Péter : Emlékezz rám!

Hallod a mának szavát,
s iszod a bánat borát,
úgy érzed határtalan,
és lelked a perc járja át.
Itt vagy, most itt vagy velem
lázas jelen nappalán,
de jön majd egy holnap, igen,
és nem tudod nevem se már.

Kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
emlékezz rám,
ha az ajtóban vár már a tél!

Szédítőn tág az idő,
két perc vagy százezer év.
A percben pihen a jövő,
s nem tudni, hogy mit tár eléd.
Bénítón szűk az idő,
mindegy, hogy perc, nap vagy év.
Az emlékezés az erőm,
mint háborgó vízen a rét.

Kérlek, hogy emlékezz rám,
emlékezz rám,
ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
emlékezz rám....

Máté Péter : Adj nekem egy éjszakát

Arcod minden mosolyát,
Hajad fénylő bársonyát,
Érintését kezednek,
Add nekem, hogy szeressek!

Adj nekem egy éjszakát!
Úgyis annyit vártam rád.
Ne kössön az adott szó,
Addig maradj, amíg jó!

Adj nekem egy éjszakát,
És holnap ne menj majd tovább!
Ne kössön az adott szó,
Addig maradj, amíg jó!

Új éltető nappalok,
Új és újabb éjszakák!
Hűs, harmatos hajnalok
Várnak talán még reád.

Tóth Árpád: Jól van ez így


Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.


Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.


S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.

Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.


"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?


Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassú szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?

Tóth Árpád: Szeretnék örökké így ülni...

Szeretnék örökké így ülni, veled,
A kezed fogni és alkonyi ég
Opál borongásán tűnődni,
Mit se várva.

Lelkem, az árva régi hárfa

Kiterítem mezítlen lelkem,
Hadd járja holdfény, anda szél,
Zengjen, mint árva aeol-hárfa,
Amely az éjféllel beszél.

Meghaltam én, vagy nem is éltem

Szép Ernő : Add a kezed

Add a kezed mert beborult,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

Szilágyi Domonkos: Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

2010. nov. 11.


Párnámra könny hull,
mert nem lehetek veled.
Szememben fény ragyog,
mert nagyon szeretlek.
Álmomban téged látlak,
görcsösen fogod a kezem.
S azt súgod, te vagy
a legdrágább nekem.

Reggel, ha felébredek,
szomorú vagyok.
Mert csak álmodtam,
s egyedül vagyok.
Ha mellettem lennél
s fognád a kezem.
Elmondanám neked
miért könnyes a szemem
(Júlia)

Petrarca: Ha nem szerelmet

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

Miért sírok-rívok, önként ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

Verlaine: ÉRZELMES PÁRBESZÉD

A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhan át az éjszakán.

Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.

A vén parkban didereg a magány,
s múltat idéz két boldogtalan árny.

- Gondolsz régi mámorunkra, szerelmem?
- Mi köze hozzá? minek érdekeljen?

- Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? - Nem.

- Ó szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és gyönyörünk! - Lehet, hogy az volt.

- És kék az ég s a remény végtelen.
- A remény eltűnt, egünk fénytelen.

Riadt bokrok közt jártak, két kísértet,
és csak az éj hallotta, mit beszéltek.

(Szabó Lőrinc)

Paul Verlain: Óvatosság

Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez órjás fa alá, melynek lombsátorában
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehelete.

Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban..
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.

Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;

Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad Természetet, e néma Istenséget.

/Fordította: Szabó Magda/

2010. nov. 7.


Móra Ferenc - A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Vissza lopodzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.

Ma"an:

Nézd kedves, hogy kéklik az ég
szerelmes szememnek gyönyörűség
ha a nap fénye csillan szemed sarkában
érezd, csókom küldöm minden sugárban

Ha ez a tavasz amit érzek
és ez az amit látok éppen
jöjjön árasszon el teljesen
Te mutassad meg nekem.

Percy Bysshe Shelly :

Indián szerenád

Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szívén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a fűből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...

(Babits Mihály fordítása)


Szádeczky-Kardos György:

Nincs időd...

Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű szép világot?
A dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
sajgó sebekre enyhet adni,
hulló könnyeket letörölni,
más boldogságán is örülni?
Meghallgatni, akinek ajka
bánatra nyílik és panaszra,
vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
készülni kell a számadásra,
mérlegre tenni egész élted,
tettél-e jót, láttál-e szépet?
És nincs más vágyad, csupán ennyi:
nem rohanni, csak ember lenni,
hisz már látod a temetőt!
De most már késő!......Nincs időd!
--

2010. nov. 6.


Sárhelyi Erika :Vágy

édes légy, mint az első
bátortalan csók, melyben
visszafojtott várakozás lobog
reszkess a vágytól, de
ne szólj semmit, már
messziről halljam, ahogy
véred ereidben robog
légy mint kitörni készülő
vulkán, csöndes, hagyd
éreznem rettentő erőd
ne érj hozzám, de szegezz
magadhoz, mint szállni
vágyó tárgyait az anyaföld
minden porcikád értem égjen
csukott szemmel is lássam
hatalmas tüzedet
ujjad végében tudjam a lángot
most nem elég a csöndes
elringató szeretet
akarj engem, mint ki öröktől akar
forró lehelet legyen minden
ki nem mondott szavad
s mikor szememből a vágy
könnycseppként kicsordul
majd akkor, csak akkor
add nekem magadat...

Komáromi János:Látnom kell


nekem látnom kell a vágyat
ha szemedben lobognak tüzek
ha kicsordulnak a könnyek
nekem látnom kell

nekem hallanom kell a hangod
ha megrezdülnek a sóhajok
ha felszakadnak a sikolyok
nekem hallanom kell

nekem érintenem kell a bőröd
ha simogatástól rezdül
ha fájdalomtól feszül
nekem érintenem kell

nekem ízlelnem kell a csókod
ha vad a kívánságtól
ha lágy az alázattól
nekem ízlelnem kell

nekem éreznem kell a tested
ha megteszed amit akarok
ha elfogadod amit én adok
nekem éreznem kell

Komáromi János: Legyél


légy semmi
légy minden
légy vágy, ha
más már nincsen
csak csend légy
vad éjszaka
csak némaság
az éj szava
ölelés legyél
mámorító
érintés legyél
bátorító
mélység legyél
elnyelő
gondolat légy
teremtő
légy valóság
légy az álmom
légy az életem
légy halálom

Komáromi János:Szerelemajándék

a szerelem játék
a boldogság ajándék
tudom

a reményem, az álmom
akarom, megtalálom
várom
nagyon

a vágy űz és hajszol
a testben kéj barangol
érzem
ha nézem
a szemed

a szerelem nem játék
a boldogság ajándék
tudom

érintésed éget
felidézlek téged
látlak
kérlek

pár pillanat öröm
érezlek bőrömön
csókod
mohón
lopom

a szerelem több mint játék
a boldogság ajándék
tudom

hajam hajadhoz
szád a számhoz
a vágy
újra
elhoz

fej hajlik a vállra
nyugalomra vágyva
szívem
csendben
dobog

Juhász Magda: Veled

Szeretnék futni a réten,
kéz a kézben veled,
leheveredni a fűbe,
nézve a kék eget.

Szeretnék kacagni veled,
kitárva két karom,
nem törődni a világgal,
csak ölelni téged nagyon.

Szeretnék futni a réten,
és ott ahol senki se lát,
érezni szeretném még egyszer,
a szerelem boldog diadalát.

2010. nov. 4.


Szender Béla: Csak most érzem annak súlyát

Csak most érzem annak a súlyát,
Csak most érzem annak a búját
Bús nagy titoknak, hogy szeretlek...
Ha megpengetem szívem fekete húrját
Elválásunk bús melódiáját búgják
Még mindég itt hordom az arcod benn,
Még mindég Te vagy nekem minden
Csak nekem üres, rideg az utca, ahol laktál...
Csak nekem üres rideg a szívem, mert hajdan benn laktál.


Szender Béla: Ifjú csalódás

Minden amiben hittem oda van,
Fiatalon indultam és féktelenül!
Az ifjú vágyam, hitem, reményem -
Mind, - mind oda van.
Szép esték, igaz álmok
Közös szív, közös gondolat, közös érzések öröme
Mind - mind oda van!

Pedig, de harcoltam az örömös szép jövőt!
örökké együtt álmodni valakivel
De e vágyak rózsaszín felhője hamar eloszlott.
És tőled megfosztottan
Rövid szép multat már
Csak régi emlékekbe élhetem...

Szender Béla: Elmúlt szép idő

Téged szeretni volna jó ma is
Beleülni a megértés, és szeretet
Felvirágozott hajójába.

S evezni messze a szelíd öröm vizeken
Majd az érzésünk hullámain
Ki kéne kötni,
A távol lilázó boldogság partjain.

Téged tovább szeretni volna jó ma is,
De Te nem ülsz már
Az én, téged gyászoló hajómba.
Más hajón és más vizeken evezel...