2011. márc. 21.


Kerekes László - Vágyvers

Legyek tüzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.

Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.

Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.

Képes Géza - Szeretlek

Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el
s azt sem hagyod,
hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez?
S tán nyoma sincs e kincsnek
amivel fennen kérkedel?
Valaki rám fellegtrónusról int le
kit én emeltem csak az égbe fel.

S hiába tettem
hisz nincs egy rövid pillanat
mely közönyödben megingat.

Rejtélyes ujjak szorgosan szövik
életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

Kasza Marton Lajos - Van nálam valamid

Van nálam valamid, ami csak Te vagy.
Van nálam valamid, ami mindennél többet ér, ami szent,
amitől buzogni kezd a szívben a vér,
amiben nem buzdítható hazugságra a szó.

Van nálam valamid, ami soha el nem lopható,
amely örök a hangodban,
amelyben az életed, s az álmod van.

Van nálam valamid, amit őrzök, amit féltek,
amit magamba falazva védek,
de mégis kitárlak a fénynek, a szélnek:
vigyenek, lássanak és telítődjön veled a nap—
mondják el, meséljenek, milyen a szemed, a hajad,
hangodból miként rögződnek zenébe a szavak...

És köszöntsenek, mert szerelmesek
egymás csókjába oly átható tüzet őrzök tőled,
amivel világgá oldod örömét a boldog szeretőknek.

Életút magasán lépkedsz, figyelik a lépted,
dobbanó szívek ütemében, mint
húrból a hang, kicseng az élet.
Osztoznak kincseden az éhezők, a szomjazók,
szentül hisznek, hiszik a megtalálható jót:
szíved örömében a hihető valót.

Suhanok melletted. Úton és útfélen
követ rendíthetetlen énem,
mert van valamim, ami a kincsed,
amit magamban néked őrzök.

De felmutatlak a szív-, a lélek keresőknek,
újra és újra a vágtázó, örök időnek,
hogy megtaláljak még minden őrizhetőt Tőled.
Ó, kedvesem, viszlek már, viszlek hét-zárú
ünnepek közé, élő emlékeztetőnek

2011. márc. 20.


Cairo : Fogd a kezem!



Hol jársz, mért nem vagy velem,
meddig tart, hogy újra érezzem?
Hidd el, várom már nagyon
És a szívem ajtaját nyitva hagyom.
Te lehetsz, aki ma belép,
Akit a szívembe zárok, ha addig elér.
Mondd hát, mondd hogy mit akarsz!
Ma mindent megkaphatsz!
Fogd a kezem, ma éjjel húzz magadhoz!
Tiéd lehet a szívem, ha úgy akarod.
Belehalok, hogyha átölelsz,
ha átölelsz.
Neked adok egy őrült éjszakát,
Cserébe nem kérek tőled semmi mást:
Vigyázz rám! Látod, gyenge vagyok,
karodba bújva ébren is álmodok.
Te lehetsz, aki hozzám ér,
Akit a szívembe zárok, ha addig elér.
Gyere már, kínoz a vágy,
Hidd el végre: nem kell senki más!

Kamarás Klára - Partra vetve

Ezer véletlen összecsengett
hogy éppen Te és éppen Én...
Hány kavics fekszik együtt
mégis árván, a tenger fenekén?
És melyiket sodorja ki
egy hullám eléd a partra
s ha arra jársz
a napfény csalfa fénye
épp akkor megcsillan-e rajta?
Tengernyi víz és homoktenger
és kavicstenger...
Jaj, miért tűnik el az ember
ebben a szédítő tömegben
árván, magányosan és megtaláltan
és újra, mindig újra elveszetten...

Kaffka Margit - Csend

Én nem tudok a csendről
melybe száz forró titok
és jövendő viharok lelke ébred
hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel
idegzett húr most, oh most pattan el
vagy fölzengi a nagy harmóniát
az életet, az üdvöt, a halált.
Mindegy, valami jönni, jönni fog!
- Ily csendről nem tudok.

De ismerem, hol bús töprengés ág-boga terem
a csonka múlt idétlen hordozóját
sok-sok magános, lomha alkonyórát
melyből a szótalan, közömbös árnyak
vád nélkül, halkan a szívemre szállnak
s a szívnek várni, várni nincs joga
úgy jő a holnap, ahogy jött a ma
míg percre perc születni kénytelen
- e csöndet ismerem.

Jónás Tamás - A szád jutott eszembe...

A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.

És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.

Ez a szerelem
mint a rák, csendes.
Ugyan folyton legyőz
s minden sejtemen uralkodik
de láthatatlan.

Nem simogatlak, nem becézlek
- csak gondolatban.
Legalább így, Te is maradj velem.
Elszomorodnék hűtlenségeden.

2011. márc. 14.


Jó volna

Úgy szeretnék minden éjjel melletted aludni
reggelente csókjaimmal elhalmozni.
Csillogó pillantással rád tekinteni,
s elárulni, mennyire tudlak szeretni.

Veled tölteni a mindennapokat,
naphosszat hallgatni humorodat.
Ha kedved olykor búnak szegnéd
mosolyra csábítani a szádat.

Kelemen Judit

Várni a jövőt

Hajnali ébredés szürke félhomály
Ködbe burkolózott téli táj
Magányos szív mely csendben kalimpál
Szomorú fátyolos tekintet némán lesi magát
Jöjjön a jövő mely már a kapuban áll
Hozzon derűt s seperje el a magányt
Daloljon szabadon minden kismadár
Dobogjon a szív szaporán mint hajdanán
Hisz minden embernek kijár a boldogság

Agnes T. Vamosi

Legyél...

Legyél a minden,
legyél ami nincsen,
legyél a szó,
legyél az ölelés,
legyél örök pillanat,
legyél simító mozdulat.
Legyél válasz a kérdésre,
amit nem lehet megmagyarázni,
legyél a könnycsepp az arcomon,
ha valami nagyon tud fájni.
Legyél a kezdet,és legyél a vég,
legyél minden pillanat, ami jön még.
Te is jöttél,én is jöttem.
Néha megrogytam, de te sem jöttél könnyen.
Mint a mesében,
ott van a szemében,
a csend néma ígérete,
a szerelem holt tengere.
Oda csak az jut el, aki el sem indul.
Csak az érti, aki nem kérdez.
Az mondja a legszebbet,
aki meg sem szólal,
te legyél nekem az utolsó mondat,
szívemben a legmélyebb sóhaj.
Legyél minden kérdés miértje,
a holt tenger kezdete, és vége.

Sir-Mók

Ha most ott lehetnék...

Ha most ott lehetnék melletted,
gyertyalángból fonnék köréd meleget,
bús homlokodra simítanám kezem,
ahogy holdas árny az ágakon terem.

Ha most ott lehetnék melletted,
sóhajomra hajthatnád le fejed,
mint az est, ha a csöndre szivárog
puha fészkébe temetve a világot.

Ha most ott lehetnék melletted
összefércelném ereimmel szíved,
beléd fogózva, téged magammal,
bezárnálak örökké a szavakkal.

Lander Meryenn

Légy nekem a...

Légy nekem a víz, mely szememből távozva
ajkamat csókolja,
majd beszívódva bőrömbe
lelkem egyhangú szürkéjét tarkítja.
Légy nekem a föld,
melybe boldogan ereszthetem gyökerem,
miből éltető nedűt nyerhet
már sokak által meggyötört lelkem.
Légy nekem a szél,
mely könnytől fénylő arcomat simogatja,
és testem áramvonalát követve
azt örömtáncra hívogatja.
Légy nekem a csapadék,
mitől újra virágba borul szívem kertje,
és porrá bomlik a karó,
ami eddig vérző húsomat nyeste.

Luna Aurora

Pillanatnyi őrült sóhaj, mert tiltva vagyon

Leheljük az égre szerelmünknek
Himnuszát, vagy csak épp azt a
pár sorát, mit mindig arcunkra
hány a hideg, s amit nem visel
el többé szerelmes ideg; hiszek.

Mit itt hagynék majd elragad,
s lebontja a felépített falat.
Most mondanám, de nincs kinek,
kezem imára kulcsolnám, de én
már nem hiszek; nincs minek.

Sikítanék, de nem lehet, vagy
talán csak én nem merek?
Pillanatnyi őrült sóhaj,
ki nem mondott, bűnös óhaj,
s bevallom, hogy; szenvedek.

Luna Aurora

A Válás Perce

A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi utait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.

A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...

Majtényi Flóra

Kötődés

Az élet nem egyszerű
Sok minden fáj.
Lelkünk is gyűrődik
Nem bír úgy már.

Figyeld a szemem mert
Látszani hagyom, hogy
Szeress egy kicsit és
Vigyázz rám nagyon !

A szavaknak súlya van
És némelyik teher.
Alattuk összeroppan lelkem,
Romokban hever.

Megmozdul a törmelék.
Kicsiny teste megremeg.
Segíts rajta kérlek,
Mentsd meg a lelkemet !

Emeld fel magadhoz és
Tartsd ott a fényben, hogy
Lelkem a lelkedben
Örökké éljen.

Kaprinyák Attila

2011. márc. 6.


Sir-Mók

Ami volt

A pillanat töredéke,
valaminek a pici része.
Hiába nem kéred,
mindig lesznek pici részek.
És ha megkérded, szerelmünk tart e még,
akkor is, ha minden új fakul.
Míg élek ég,kiolthatatlanul.
Csak egy szó, kimondhatatlan.
Egy vágy,tagadhatatlan.
Csak egy álom,megvalósíthatatlan,
és az érzés, halhatatlan.
Ha nincs is ellene mit tenni,
neked nem fáj,
nekem nehéz elviselni.
Mert akkor is ha végképp megtagadtál,
minden mi volt,
az időn át is él.
Ha elmentél is, velem maradtál,
és több vagy nekem ma is, bárkinél.

Kassák Lajos

Veled Vagyok

Előtted megyek
te énelőttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.


Hová mégy – kérdezem
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.

Előtted én
te énelőttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak
te nem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

Székely János

Tudom Én, Kedves

Tudom én, kedves, hogy sohasem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.

Láng vagy, mely perzselt, míg körülöttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

Bajza József

Az Elhagyott

Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge kép!
Csalfa, mely szemedben égett,
A szerelmi láng.

Elhagyál, oh hittelen!
S el minden veled -
Mint kirablott puszta ház,
Melynek kincse, bútora
Összetépve, szertehányva,
S benn s körüle és felette
Minden élet ölve van,
Csak magányos éji szél
Jár zokogva csarnokán:
Oly magányos, oly kirablott
Néma, puszta e kebel;
Benne minden érzemények,
Istenálmak, lángszerelmek
Szertedúlva, és kihalva -
Változatlan hívemül csak
Egy maradt: a fájdalom,
Aki síromig kísér.

Halászi Szilárd

Nem

Nem érinti kezem vállad,
Nem csókolja szám a szádat.
Nem láthatom szemed fényét,
Szívem sem érzi Tiéd hőjét.
Mire vágyom, mit szeretnék?
Érezni lelked közelségét.
Enyém volt minden mi érték,
Hallhattam hangod szép csengését.

Engednem kéne?
Elmúlt? Vége?
Talán én vagyok ki olyan gyenge,
Ki nem érti, mi az élet rendje?

Értem én és elfogadom,
Mennem kéne, nagyon-nagyon.
De nem értem, hogy miért tegyem,
Nálad maradt szívem, lelkem.

Gyászban vagyok, halott nélkül,
Mi az mitől sóhaj sejdűl?
Mi holt, hiszen mindenki megvan,
Magam lennék árnyországban?

Tán ott vagyok, de visszavágyom,
Jobb volt nekem napvilágon.
Fényre vágyom minden nappal,
Mégis éjt hoz minden hajnal.

Teszem dolgom minden reggel,
Mégsem érzem, van, mi stimmel.
Semmi sem jó, nincs itt béke.
Visszajár az elmém réme.
Elfogyott amit adhattam,
Harcoltam, s "csatában" buktam.
Kutatom mit tehetek,
Mivel ismét kegyet nyerhetek.
Nem pénz az, és nem is vagyon,
Ezt az egyet bizton tudom.
Ha nálam lenne bölcsek köve,
Tiszta lenne, most mi jöve.

Segítség kéne' mit súg erkölcs?
De magam vagyok, nem egy bölcs,
Messziről sem Einstein, Buddha,
Nincs nálam a rejtély kulcsa.

Egész lényem folyton bágyadt,
Nekem egy reményem maradt,
Végső mankóm csak ez lehet:
Az idő visszahozza, mit el vehetett.
És, ha visszahozza lesz itt béke,
Belső terror enyhülése.
Visszakapom minden kincsem,
Velem leszel újra, egészen.

Megint érinti kezem vállad,
Újra csókolja szám a szádat.
Ismét látom szemed fényét,
Szívem érzi Tiéd hőjét.


Halászi Szilárd

Itt állok

Itt állok, és csak nézem
ahogy a világ zajlik szépen.
De itt állok, és csak kérdem,
miért nincsen érdem.

Sajog bennem minden,
eljött minden, mitől féltem,
felébredek szépen,
s Te nem vagy itt a képen.

Tegnap felhőn jártam, éltem,
ma már semmi sincsen épen.
Miért lett ez, kérdem,
de válasz nincs, nem értem.

Feladhatom e? Kérdem.
Adhatnám, de érzem
Azzal elmúlnék én is,
Csendben, szépen…

Hiány

Fáj hogy nem vagy itt velem,
És hiány járja át szívem.
Az ürességen kívül csak ez van bennem,
Emiatt fáj az egész lelkem.
Nyugtalan vagyok miattad,
Hogy már nem hallok kedves szavakat.
Már nem érzek boldogságot,
Nem érzek igazságot.
Csak azt érzem, hogy
Szüntelen hiányzol.
Fél szívem, hogy elveszítelek,
És van okom rá, ezt érezteted.

Bár a csillagok közt,
Hol való az álom,
Sikerülhetne még
Rád találnom.
Hiszek, s remélek:
Hogy a csillagok
Utamon kísérnek engemet,
S megtalállak tégedet:
És a hiány helyébe
Boldogság kerülhet.

Nélküled

Telnek a napok
És érzem: Egyre jobban
Magányos vagyok.

Nélküled nem szép semmi,
Miért is kéne más?
Hisz én csak
Téged tudlak szeretni!

Szállnak a percek,
Múlik az idő,
És remélem:
Hamar eljön a szebb idő.

Még a Nap sem süt igazán,
Csillag sem ragyog.
Hát nem látod?
Nélküled én nem is vagyok!

Ne hagyd hogy múljon az idő,
Legyél velem,
Hadd jöjjön a boldog jövő!

Szebb jövő veled,
Szomorúság nélküled.
Hát válassz:
Kellek-e én neked!

Beborul az ég,
Szívem a fájdalomtól ég,
Mert látom a választ:

Elhagysz,
És én nem találok
Nélküled vigaszt.