2011. júl. 23.


Komáromi János

ágyamra ledőlt

tiszta-fényű holdsugár
ágyamra ledőlt egyik este
elveszett álmait
hűvös párnámon kereste

mit talált ott, nem tudom
mintha elmosolyodott volna
égi ragyogása
mintha derűsebb lett volna

soká nem maradhatott
vitték csillagos szövedékek
jég-fényébe bújtak
forró éji-szenvedélyek

most is vissza-visszatér
megbújik kicsit az ágyamon
felgyűri takaróm
hozzám simul és én hagyom

Komáromi János

megint

megint csend van újra
és megint hideg is kicsit
megint árnyékot látok a szőnyegen
sóhajod megint megérint

magához tér a szoba lassan
talpamon még érzem a lélegzetet
kitakart ágyamtól indulok
minden lépésem a reggelbe vezet

megint hűvös víz józanít
és megint reszket a bőröm
megint alig dereng még odakint
az álmokat megint összesöpröm

új vágyakat lobbant az érintés
páros-tekintet mosolyt fakaszt
el kéne már indulni megint
de csók-ígéret tovább maraszt

megint kezdődik újra
és megint megcsodálom
megint ragyog majd a valóság
fakó lesz megint az álom

Komáromi János(Koma)

adj

egy keveset adj!
most még csak kérek
ha nem adod
elvenni nem félek

már elmúltak a szégyenlős idők
tudom mit akarok
már nem futok el
magamhoz is őszinte vagyok

megnyíltak a rejtegetett titkok
egyáltalán nem is sötétek
amiről sóvárogva álmodtam
az mind az enyém lett

egy keveset adj!
számodra akár sok is lehet
mindent akarok mindig
különben az óhaj eltemet

nem őrizgetem féltőn
elhazudott szavaim
már bátran szólnak
sokáig néma ajkaim

minden kezdődik valahol
érezni, vágyni kell nagyon
de csendben várni nem szabad
szólni, tenni: ez a hatalom

egy keveset adj!
- vágyam le nem tagadom -
ha jól szolgálsz
százszor visszaadom

2011. júl. 19.


Tóth Ferenc
Találkozás

Hogyha
velem találkozol
ne szólj
ajkadat ne hagyja el
egy halk ima sem
ne kérdezd ki vagyok
hol jártam és mért jöttem


Hogyha
veled találkozok
nem szólok
áldó szemeim elmondják majd
hogy nem Messiás
de mégis boldogsághozó vagyok


Hogyha
egyszer találkozunk
ne szólj
halkan
öleljen meg a mosolyod

Elvesztettem!

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja. .

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam meg ,hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

Wass Albert: Ha jön az ősz

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.

Kardos András: Harmatban fürdik ...

Könnyek hullanak, pirkad.. dereng.
Tompán csillanó gyöngyszemek...
Meséljetek!... óh, Róla meséljetek.

Távoli, messzi vidék kit rejt előlem,
Kedvesemről küldjetek hírt nekem.
Könnyeitek hűse csók homlokomon.


Az Idő - közömbös - felettünk elhalad,
Csókod édes íze lázas ajkamon marad.
Harmat a fényben felszáll, égre fakad.
Szivárvány! Szép csoda, mint Te vagy.

Erősödj! .... pislákoló reményem fénye,
Távoli Kedves! arcodon könnycsepp ne
Csillanjon, üzenetem harmat permete,
Álmom vágya, éltető szó .... örökre Te.

2011. júl. 13.


Titkos szeretők

Csodálatos kékség, amelyben elveszek,
beletekintek aztán erőtlen, gyenge leszek.
Ártatlan kislánnyá változom hirtelen,
s messzire hajózom a csábító kék tengeren.

Szikrázik a levegő, ha ajkad ajkamhoz ér,
ez a csoda számomra akármit megér!
Mindent megtennék, hogy veled lehessek,
legalább néha karjaidban fekhessek.

Ha rám nézel megőrülök, s nem bírok magammal,
csak ölelnélek, s csókolnálak forró ajkaimmal.
Bűnös a vágyunk, de nem érdekel semmi,
kettesben vagyunk és nem választ szét senki.

Végre itt vagy mellettem csak erre vágyom,
perzselő csókod parázslik a számon.
Bűnös a csók és bűnös az élvezet,
fáj minden szó, mit kimondani nem lehet!

Csak ölelj és tarts szorosan ne engedj el!
Nem bírnám ki, nem, nem veszíthetlek el!
Tudom, hogy vétkezem, de kellesz nekem,
nem enged a szívem, s visszahúz a kezem.

Egyszer már itt hagytál, s én tűrtem csendben,
pedig folytak a könnyeim, és ordított a szívem.
Nem szólhattam semmit, tiltott vagy nekem,
könnyes szemeimmel némán kellett néznem.

Szeretők, bujdosók, üldözöttek leszünk,
csupa titok és rettegés lesz az életünk.
De most nem lehet, nem mehetsz el megint,
többé nem bírom ki ezt az égető kínt.

Csak szeress, ha kellek neked, s néha légy velem,
s megígérem, hogy az életedet varázslatossá teszem!
SZERETLEK, s ezen nem változtat semmi sem,
s nem érdekel, ha ezentúl bűnös lesz az életem.

Koltay Gergely:

Mondd, gondolsz-e rám?


Mikor egy este, otthon egyedül talál,
az ablakon kinézel, de semmit se látsz
– mondd, gondolsz-e rám?

Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog,
és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
– mondd, gondolsz-e rám?

Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád
– mondd, gondolsz-e rám?

Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza.
imád az égbe, hallgatásod földre száll
– mondd, gondolsz-e rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok,
magadat a tükörben oly öregnek látod
– mondd, gondolsz-e rám?

Tested áruként a holnapnak kínálod,
és napról-napra árulod el titkaid másnak
– mondd, gondolsz-e rám?

Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
te egyedül gömbölyödsz fészkedbe
– mondd, gondolsz-e rám?

Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbensőbb titkaid nem érti új barátod
– mondd, gondolsz-e rám?

Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden.
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben.
Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
s a madarak a messzi délről lassan hazatérnek.

S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el.
Fáradt éjszakában, tudod, álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen.
Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el.

2011. júl. 3.


Vasas Mihály:Sírni volna....

Sírni volna kedvem!
Sírni és zokogni,
a bánatot kitombolni,
törni, zúzni az emléket,
a szívemből kiirtani.

Sírni volna kedvem!
Sírni s ordítani,
fájdalmam elzavarni,
kikergetni a világból,
s örökre elfeledni.

Sírni volna kedvem!
Sírni, de nevetve,
sikoltva s észt veszve,
kiröhögni a bánatot
mely lelkemet elvette.

Őri István :S ha már többé

S ha már többé nem keresel,
és ha a világ betakar történéseivel,
akkor is lesz egy perc, egy pillanat,
mikor megállok és rád gondolok,
s ha nem lesz pillanat,
az se számít,
mert mindig előttem állsz
fény-ruhában, mosoly-köntösben,
s bár a világot nézem,
téged látlak
a világ zaján át te nevetsz felém
nem kell perc, nem kell semmi sem,
mert még mindig szeretlek, kedvesem...

nem kell semmi...

csak valamennyi élet,
amibe megkapaszkodhatom
valamennyi emlék,
ami csak az enyém
valamennyi Te...

egy kevés is elég,
mert végtelen vagy,
szemed az egész világ,
egy lépésed földeken visz át...

valamennyi...

elég...

2011. júl. 2.


Vártam...


Vártam, öleltem,
szerettem minden
sejted,
de szívednek sötét
árnya elnyelte
a holnapok
reményét,
s homályos
semmibe taszította
a bennem lobogó
fény tüzét...
Elillant a gyönyörű
kéj, elenyészett
világunk tisztasága,
porba hullt
az alázat önzetlen
szerelem pírja
míg a könnyek
sóhaján remegve
hazavártam
szeretni azt,
kiből az élet
cseppjei
belém simultak.

Egy perc volt csak


Szép volt minden pillanat, mely visszavár,
lelkem gyönyörű érzést keres, s nem talál
csak tiszta tüzet az emlékek kútjában,
csak porlepte vágyat, mely kínjában
felemészti könnyektől fuldokló szívemet,
s a ború otthonában síró lelkemet.

Eső esik a csendben, reám hull.
Elmossa szenvedésem, a sárba hull.
Könnyeim arcod márvány tengerén csorognak,
álmaim szíved dobozában zokognak.

Megaláz a pillanat, ha visszatér:
kegyetlen lelked lelkemhez ér!
Arcul csap a szó, de nem felel,
ma-holnap talán elfeledem.

Feledném, ha jönnél, s ölelnél!
Ha oly tisztán, mint régen, szeretnél.
Ha gyöngéd mosoly ragyogna arcodon,
ha a szó ott suttogna ajkadon.

De talán nem voltam több Neked,
csak egy szív, mely szeretett.
Csak papír az óceán kéklő tengerén,
csak hamu a szürke láng szép vizén.
Nem volt több minden, csak egy pillanat,
de lelkemben a világ örökre itt marad.

2011. júl. 1.


Az utolsó felvonás


Fázom a semmit súgó csendben,
fázom, didereg a lelkem,
állok az eső áztatta szélben,
fázom kezének melegében.
Rideg falak között állok,
némán, merengve várok,
hideg ajkad érintése perzsel,
olvadok, s fázom melegében!

Állok a semmit súgó éjben,
dacolva jeges szenvedéllyel,
fázom a forró könnyektől!
összeomlok a gyönyörtől.

Rideg szemedben lángoló vágy,
csendes sóhajjal borulok rád...

Fázom a hirtelen támadt csendben,
fázom, didereg a lelkem!
állok szétdúlt vágyak romjain,
elhamvadt tűzeső lángjain
nézem a semmit súgó csendet,
remegve üvölt, amit érzek!

Állok a csillagok közt meztelen,
könnyektől megalázva szégyenkezem!
Gyűlölt szenvedélytől mocskos testem!
mérge tűzként áradt szét bennem...

Súgom a semmit súgó csendnek:
arctalan él bennem a lélek!
Hideg tűzzel égették lángomat,
jeges tűzzel perzselték ajkamat!

Csatát vesztve ronggyá szakadtam,
mert Neked, mindent megadtam.