2011. dec. 28.



Káli László

Hiányzol...


Alszik a város. Imbolygó árnyak járnak a sápadt fény nyomában.
A távoli égen csak halvány fényjel engedi sejteni a napkeltét.
Halkan koppanó lépteim felverik a pirkadat hunyorgó csendjét,
ahogy indulok távoli vágyak és álmok apró tócsái között feléd.
A busz ablakából, elsuhanó fák között látom, ahogy a vérvörös
Napkorong felemelkedik lassan a vén Földről a végtelen égbe,
aztán aranypalástot terít fázósan összegömbölyödött kedvesére.
És ahogy nézem, mosolyod érzem, ragyogását e hajnali fényben,
és kezed érintését, és szemed sugarát... Mindhiába a távolság,
mely elválaszt tőled. Mindig is bennem van egy darabka belőled.
És mégis hiányzol. Tagadnám bár százszor, mégis... Nagyon hiányzol.

Káli László:

Jönnél-e velem?


Jönnél-e velem minden pillanatban?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szem lesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd Kedvesem!
Jönnél-e velem minden pillanatban?

Káli László:

Nem emlékszem


Én már nem emlékszem arra, Te vettél észre?
Vagy én Téged? Vagy csak úgy, büntetésnek
sodort melléd az élet? Amiért tettél már annyi
jót, hogy időszerű volt velem büntetni Téged?
Már nem emlékszem arra, milyen volt az élet,
amikor még nem ismertelek, nem vártam Rád
hajnaltól hajnalig, minden órában és percben.
Mindegy: ébren, vagy az álom éppen rámtalált.
Nem emlékszem arra sem, hogyan, miképpen
lett abból az apró pöttyből egész életnyi álom!
Olyan, amelynek nincs kezdete, és nincs vége,
amelyben nincs távolság, túlér minden határon.
Először egy kép! Aztán a hangod volt talán az,
ami elvarázsolt. Később a gondolataid magja!
Ahogy bennem csírázott Mennyi közös emlék!

Kovács Daniela
Ha Te kérnéd...

Hát áldjam meg ma is az átkozott világot?
Ha Te kérnéd, áldva áldanám,
pedig jaj, könnyek közt kiáltok,
hogy érted lelkemet az ördögnek eladnám.

Mély csönded által pusztulok majd el.
Markában szorít, szövetembe kap,
s bár végignézed kínom, tovább rejtezel,
mint bús szememben az örök kárhozat.

És legyek hálás, hogy így sínylődöm?
Ha Te kérnéd, a megigéző éjben,
térdre rogynék letarolt puszta mezőkön,
s megköszönném álmod a holtak erdejében.

2011. dec. 13.


Kovács Anikó - A boldogság színe

A boldogság színe nekem
a szemed fényes, barna tükre
- benne látom magamat -
amiért élni érdemes
az nekem te vagy
emlékeink, s talán a jövőnk is:
higgyük azt.
Szüntelenül és mindig
újra és újra
te jársz eszembe
nem múlsz el belőlem soha,
olyan vagy, mint a kezdetek kezdete.
Én arról juthatok eszedbe,
hogy nekem is hét napból áll a hét
s hogy mi úgy találtunk egymásra
mint gólya ki tavasszal visszatér.
Mit tehetnék?
Bennem fényes izgalom rak fészket
még ma is, ha hozzám érsz.

Kovács János István - Halálig

Kutatlak őszi, enyhe szélben,
borús vasárnap...elbeszéljem?
A park szerelmi várta...s vallok,
neved sikoltva, hátha hallod:
nekem te jó vagy, mást keveslek,
ezért akarlak és kereslek!
Tudom, ha újra rád találok,
múlttá szelídül érv meg ál-ok...
S talán egy árva délelőttön
nagyot kiáltok: végre!...ő jön!
Puhán ölelj majd, pille-nesszel,
egész halálig!...és ne vessz el!

Hepp Béla - Szavak

Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok,

szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled,

szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad,

aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,

beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel…

te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret
ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj…

lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.

Paul Verlaine - Érzelmes dialóg

Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.

Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?

Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.

- Eszedbe jut-e még a mámorunk?
- Hogy gondolod, oly messze már a mult!

- Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed?

- Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! - Volt benne valami!

- Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
- Elszállt a hit, a komor égbe tünt!

Ballagnak ők balgán a bús uton
S csak a vak éj tűnődik szavukon.

(Juhász Gyula fordítása)

2011. dec. 4.


Lander Meryenn
Ha most ott lehetnék...

Ha most ott lehetnék melletted,
gyertyalángból fonnék köréd meleget,
bús homlokodra simítanám kezem,
ahogy holdas árny az ágakon terem.
Ha most ott lehetnék melletted,
sóhajomra hajthatnád le fejed,
mint az est, ha a csöndre szivárog
puha fészkébe temetve a világot.
Ha most ott lehetnék melletted
összefércelném ereimmel szíved,
beléd fogózva, téged magammal,
bezárnálak örökké a szavakkal.


Esik az eső,kopog ablakomon,
úgy mint a könnycseppek folynak az arcomon.
Szétszed a bánat mert nem vagy velem
hányszor mondjam még hogy hiányzol nekem?


A szívem nem felejti el örült vágyait
boldog lenni nem tudsz,ha nem látod álmaid.
Ne feledd soha:a szerelem boldogság,
feláldozni a szíved ahhoz kell bátorság.


Csillagos égbe suttogom neved,
rád gondolok,könnyes lesz a szemem.
Szomorú a szivem,ajkam elnémul,
szeretlek téged kimondhatatlanul!!!