2012. máj. 22.


Czóbel Minka - Vallomás


Ne mondd még a csillagnak sem,
Halkabban, csak halkan !
Oly csöndesen szólj hozzám, hogy
Szavadat se halljam.

Csókod ajkam ne is érje,
Szikratűztől félek,
Lángba borít egy világot
Szívem, ha felébred.

Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett
Ezt az arany álmot,
Ezt a titkos, meg nem értett
Fehér boldogságot.

Tobai Rózsa:

Szeretni nem szabad


Szeretlek, bár tudom nem szabad,
Mert szerelmünkkel tűzbe tennénk a vasat.
Azt, hogy más nézze tüzét ragyogó szemednek,
Nem hagyhatom, mert Téged szeretlek.

Szerelmes szívem örökké csak a Tiéd,
S érzem a Te szíved, folyton engem véd.
Imádlak, bár tudom nincs hozzá jogom,
Mégis miért? Sokszor átgondolom.

Ha tehetném vigyáznám minden léptedet,
S magamhoz ragadnám az egész lényedet.
Azt akarom, hogy légy csak az enyém,
De főleg azt, hogy szeress nagyon belém.

Szívem a szíveddel csak együtt dobbanjon,
Szerelmünk tüze, soha el ne lobbanjon.
Ha mellém bújsz, soha el nem engedlek,
Mert én Téged most, s örökké szeretlek.

Minden vágyam az, együtt lenni Veled,
Csókolni a szádat, s fogni a két kezed.
Minden percben, csak Veled létezni,
S örökké Veled, csak Veled vétkezni.

Berdán Anita
Nem szabad

Nem szabad, hogy érezzem,
Amit csak most érzek.
Nem szabad, hogy szeresselek,
Ahogy most szeretlek.

Nem szabad, hogy több legyen, mint barátság,
Nem szabad várnom arra, hogy mikor ölelsz át.
Nem szabad, hogy várjak Rád,
Nem szabad várnom, hogy csókoljon a szád.

Jól esik, ha hallom a hangod,
Mert ez egy csodás dolog.
Jól esik, ha a közeledben vagyok,
Ekkor mindig nagyon boldog maradok.

Jól esik, ha véletlenül hozzám érsz,
Ilyenkor megfagy bennem a vér.
A szívem hevesen ver és kér,
Hadd legyél az enyém.

Ábránd csupán e kép,
Hisz`tudom, nem lehetsz az enyém.
A barátság mi köztünk él,
De szívem a fojtogató tűzben ég.

Balázs László

Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Balázs László

A búcsú csendje

Ne húzd el gyorsan kezed.
Nem maradt már más,
A szavakat neked adtam
Neked adom most a csendet:
A sziget fáit a folyó partját
Az elakadt szavak helyét
Az első csók forró csendjét
S karodban a megnyugvást
Az ígéretet szemedben
A beszédes hallgatást
A tested csendjét, hol érzem szíved
Téli estét s nyári délutánt.
A kezemét és kezed csendjét
Simogató jelbeszédét
Az ölelés néma sóhaját
És szívem ütemében a csendet,
Azt a másodpercnyi halált.

Mi nem úgy kezdtük, ahogy mások kezdték,
mi nem csodáltuk meg a holdas estét,
Te csak szelíden - most is érzem - megfogtad a kezem.
Balla Ignác

2012. máj. 14.


Csabai Lajos : Barátod az…

Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz,
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is,
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged, mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.

Bognár Barnabás - Egymás után

Megint itt jársz, vagy csak hiányod recseg?
Ha itt vagy, akkor jól van,
Úgyis régóta kerestelek…

Vagy valamilyen mérhetetlen nagyot
Tehozzád hasonlóan
Várok, egyszer csendben meghalok:

A gyertya csonkja a sötétbe csobban,
Formát jár alakomban,
Mert szíveddel látok csak jobban.

Tied a szemembe villan s meghajol;
Enyém csak valahol van.
Keresel… Kereslek… Így van jól.

Bognár Barnabás: Szívből szívbe

Minden szó, ami még kimondható,
most minden szó már mást jelent,
és szívből szívbe adni volna jó
szépet, nagyot és végtelent;
boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,
hogy mi vagyunk - hogy én és te -
a világ, s ha felnézünk az égre,
minden ott van egy lépésre
s szemünk nem csak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra
s nem elfutni minden csoda
mellett, megállni és lelassulva
várni; s egy szó, egy kép hova
tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,
tudja, milyen volt s mivé lett
az értelem, ki csak sejti a lét
igazát, mert minden élet
a szívből indul, s oda érkezik.

Sárhelyi Erika :Napod leszek

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom

Újra akarom kezdeni az életem...
El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam,
de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...)
Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!

- Paulo Coelho

2012. máj. 13.


"Miért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,
miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?
Miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem..
Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,
hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?
Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!"

2012. máj. 9.


Sidó Judit - Nem akarom elveszíteni!

Retteg szívem, hogy elveszítem őt,
ki szebbé teszi számomra a jövőt!
Zokog lelkem, hisz nem tudom,
hogy meddig szerethetem, láthatom!

Meddig tudom még elhalmozni a jóval?
Meddig tudom boldoggá tenni egy szóval?
Meddig lehet ő még mellettem?
Mennyi idő van még, hogy szeressem?

Úgy félek, hogy elveszítem!
Szívemet tépázom és feszítem,
mert nem tudok békét lelni,
mert nem tudnék nélküle élni!

Ő énem másik fele.
Övé lényem szeretete!
Kérem az időt, hogy ne rohanjon.
Kérem az Urat, hogy velem maradhasson.

Oly rossz, hogy amit kapok azt el is vehetik.
Tollam most ezen sír és keseredik,
hisz ő egy kincs, amit kaptam.
Egy igaz barátot, kit mindig is akartam!

Sidó Judit - Hazudj nekem!

Hazudj még nekem,
azért hogy számomra jó legyen!

Mondd, hazugság minden,
még az is, miben hittem!

Hazudj még nekem,
azért hogy számomra bűn legyen!

Tárd fel szíved mélyét,
hadd lássam az álhit fényét!

Hazudj még nekem,
azért hogy számomra kín legyen!

Mondd ki, amit nem szabad,
de ne nevezd hazugnak magad!

Hazudj szívemnek amíg csak lehet,
azért hogy a búcsú majd könnyebb legyen!

Sidó Judit - Csókodért kesergek

Simogattam lágyan,
Átöleltem őt bátran
Szívem minden szeretetével,
De ő nem számolt vonzalmam hevével.

Magam se tudtam miért csináltam,
Lelkem minden titkát elé tártam,
De csak úgy, hogy én tudtam az igazságot,
Hogy többet érzek iránta, mint barátságot.

Egyik pillanatban érzem magamban az erőt,
Mikor felfedem, hogy szívem szereti őt.
A másikban már hazugságon kapom magam,
Mert a valót megbolygatná szerelmes szavam.

Rettegek minden egyes napon,
Hogy végül elmondom,
Mi szívemet tépázza szüntelen,
Hogy érte szerelmem töretlen!

Csak csókjára vágyódik magányos szívem,
S szüntelenül kiált érte rímem.
Ő volt az egyetlen kincsem e világban,
Végül mégis beleszerettem e hű barátba!

Remélem egyszer lesz olyan alkalom,
Mikor őt lágyan megcsókolhatom.
Remélem, az a pillanat soha sem múlik el.
Csak egy csókot, nekem csak annyi kell!