2012. szept. 30.



Alex Tamás : Hadd kérjek töled egy utolsó táncot

 Hadd kérjek tőled, egy utolsó táncot, 
Ne szólj semmit mikor két karom átfog.
Emlékezzél mindig így rám, ahogy táncolsz velem némán,
 A testünk lágyan összeér, ritmusra a szívünk egyszerre dobban. 

 Mondd miért, miért ér egyszer minden véget,
 Mint gyufaszál, a szerelmünk elégett.
 Egy pohár pezsgő rögtön tánc után, 
Megkönnyíti a búcsúzást
 Köszönök mindent, viszlát.

 Hadd kérjek tőled, egy utolsó táncot,
 Fogadd el tőlem ezt a szál virágot. 
Egy kis könnycsepp csillan az arcodon,
 miattam-e ezt már nem tudom,
 A búcsú azért mindig fáj, sírni azért nem muszáj


Afanaszij Fet: Nincs szavam...

 Nincs szavam neked egyetlen egy sem,
 nem faggat téged semmiről e szem,
 mit tudtodra adnék, el kell vessem,
 bárhogy kínoz, szólni nincsen merszem.

 Mint a fényben alvó éji virág,
 mit illatozni a napfény tiltott,
 majd némán pattan az új rügy és ág,
úgy, akár az én szívem bont szirmot.

 És beteg, fáradt lelkemen érzem
 az éj sóhaját remegni... s mégsem:
 nem faggat téged semmiről e szem,
 nincs szavam neked egyetlen egy sem.

 Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása
Afanaszij Fet: Ha..

 Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
 és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
 tedd mellemre két kezedet könnyedén:
 és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.

 Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
 megannyi varázs és mind téged zenél;
 a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
 habjain ha táncot jár a selymes szél.

Igyál, add magad a boldog perceknek,-
 lebben a gyönyör, simítja lelkedet; igyál -
szép szemeid ne kérdezzenek,
 kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.

 Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása

2012. szept. 16.


A.A.Fet: Ó, meddig

Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézni szép szemed, mely rám csak néha tévedt,
s ujjamtól zizzenő hajad hűs erdejét,
emléked híva, majd rebbentve szerteszét.
Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérő titkokat kutatva ostobán,
kapkodni lázasan egy tűnt igéd után;
mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;
s leintve részegen a hűvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát!

(Rab Zsuzsa)

Afaneszij Fet: Ha a nap kiragyog keleten


Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat elrebegem.

Ha patak fut a déli napon,
neki suttogom el, mi bajom.

Ha a hold süt az éjjel egén,
örömöm neki mondom el én.

De elém ha te állsz, te magad,
suta számon a szó elakad.

(Gáspár Endre)

Acsai Kinga: Összetört álom

Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött.

Acsai Kinga: Álmod

Csukd be a szemed s képzelj el,
Merész álmod majd hozzám terel.
Azt súgja a hang, hogy érints meg finoman,
Tested a szememtől lángra lobban.
Azt kívánod, hogy lépjek közelebb,
Érezd a szívem mennyire hevesebb.
Számra nézel, majd a kék tengerbe,
Olvasd le mit szeretnék remegve.
Húzz magadhoz, mutasd mit akarsz,
Tovább tartson az éj mindent letakarsz.
Csókolj meg vadul, hogy sose felejtsem,
Ha hozzám érsz mindig ezt érezzem.
Ez az álom sosem tűnik el,
S a holnap estét már együtt kezdjük el.

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg
Szeretném, ha véleményt mondanál
de nem adnál tanácsot
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél
Szeretném, ha segítenél,
de nem akarnál dönteni helyettem
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el
Szeretném, ha néznél,
de nem vetítenéd ki rám a dolgaidat
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám
Szeretném, ha megismernéd a dolgaimat,
melyek leginkább nem tetszenek neked
Szeretném, ha elfogadnád,
és nem iparkodnál megváltoztatni őket
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám

-Jorge M. Bucay

‎"Van aki úgy tesz mintha boldog lenne,de a lelke közben sír.
Van aki úgy csinál,mintha minden rendben menne,de a szíve segítséget kér.
Van aki zárkózottnak mutatja magát,közben csak egy kis szeretet az egyetlen vágya,mintha körülvenné rengeteg barát,és mégis magány az egyetlen társa.
Van akiről azt hiszed,hogy erős és kibír bármit,miközben Ő csak szedegeti szíve darabjait."

2012. szept. 3.



Kormányos Sándor:Vártalak...

Tekintetekbe szőtt varázs,
csodás,igéző pillanat,
nézni egymást,hosszan tűnődve:
eddig miért nem láttalak?

Dobbanó szívek ritmusán
reszkető vágy,ha átszalad,
rájönni édes kábulatban:
Én mindig téged vártalak!


csodás,igéző pillanat,
nézni egymást,hosszan tűnődve:
eddig miért nem láttalak?

Dobbanó szívek ritmusán
reszkető vágy,ha átszalad,
rájönni édes kábulatban:
Én mindig téged vártalak!




Kun Magdolna
A világ ellenünk

A világ ellenünk,
nekünk nem szabad szeretnünk,
nekünk nem szabad
boldognak lenni.
Mi csak távolról láthatjuk
és távolról fájlaljuk,
hogy hervad két lélek,
s hogy fog két élet,
búcsú kézfogás nélkül
sírba menetelni

Kun Magdolna

A szerelem mindig fáj

A szerelem mindig fáj,
a szerelem lelket váj,
a szerelem tévedés,
sebet szakít, szívet tép,
álmokat lop, életet vesz,
érzéseket semmissé tesz.
Mosolyt kér, könnyet ad,
imád, vétkez, megtagad.
A szerelem mindig
bűntudattal vértez,
de szerelem nélkül
nem élet az
élet