Váci Mihály: Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt – ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

Bodnár Éva : A fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.
Símogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.

Serfőző Simon: Átvérzed

Szívemen eleven seb vagy,
nem tudsz begyógyulni.

Amivel bekötözhetném,
nincsen olyan géz, orvosság se,
hogy a fájást enyhíthetném.

Csak sajogsz, lüktetsz bennem.
Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem.

Szádeczky-Kardoss György: Nincs időd

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...... Nincs időd!


(B.Z.-nek)

Kormányos Sándor: Csend

Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.

Wass Albert: Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

Pilinszky János: Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Móra Ferenc: A szív

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.

Életfilozófia cherokee indián módra

Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '

Dr. Sáfárik Gabriella :Zuhanás

Festett nap hajol
az éjszaka szívére
Össze-vissza vernek
az álmok
Nincs akarat
Nincs hang
Nincs szó
Nincs kéz
Keresem
a
Fényt
...Nincs...
Ha megölelem -
meghal karjaimban
újra
Belesötétedik
a
gondolat
...Nincs...
Üres
vagyok
Végtelen semmi
üressége zuhan
belém
Nincs senki
Nincs semmi
Nincs akarat
Nincs életem
Zuhanok...

Demján Irén: Árnykép

Úgy vagy jelen
Hogy nem vagy sehol
Bennem élsz
Árnyékod átkarol
Szólok hozzád
Várom hogy felelj
Szeretném hinni
Hogy létezel
Látom szemedben
A mély bánatot
Megvigasztalnálak
De te nem vagy ott
Próbállak elérni
Vágyam meztelen
Hiányod érzem
Minden reggelen
Üresek az esték
És a hajnalok
Köröttem fájó csönd

Belehalok

Demján Irén :Legbelül

ahol lakik a sóhaj
ahol nincs mosoly
a könnyek befelé folynak
hol némaság honol
ott kihunyt a Nap
legbelül érzed azt
hogy verve vagy
azt hogy fáj az élet
süket csend a társ
legbelülről hallod a nincs
nyöszörgő zaját

Demján Irén :Kérdések

Mi az, ami akkor is tud fájni
Amikor nem is létezik
Kinek van joga utadba állni
Ha az út a semmibe bukó
Völgybe visz
Kitől tanultál befelé élni
Mit jelentenek a szavak
Ha ékesek
Hol vannak délben a csillagok
És mitől keserű a szád
Mikor a csókok édesek
Hová szeretnél elszökni
Előled
Mikor kedvetlenül
Oly kedves leszel
Hol áll meg az idő
A perc hol késlekedik
Mikor a tegnap a holnappal
És veled ölelkezik

Cserényi Zsuzsanna:Lélek?

Nem sírok, s akkor mégis
Honnan a kövér könnyek
Szememben, arcomon
Ahonnan végül legördülnek?
Nem sírok -, gondolom,- valami
Mégis nagyon nehéz itt legbelül,
Ahogy a bordáim alatt megfeszül.
Kérdem: hol van az ember lelke?
Mondják: az száll először a testből
Ki a végtelenbe.
Mondják: szép lelkű, vagy sötét,
Mégis mi határozza meg
A megfoghatatlannak színét?
Vajon benne van a könnyekben

Itt az arcomon?

S ha felszárad, hová tűnik mi szülte?
Lélek, fájdalom, öröm, egyetlen
Kristállyá kövülne?

Bódai-Soós Judit :Könnycsepp

Pillám szememre zárul
a látást szomjazom,
de kifelé nézni
már rég nem tudok.
A szívem vak.
Csak könnyeim peregnek arcomon.

Arany-Tóth Katalin :Magány

Nem jön senki.
Nem hív senki.
Vagy csak én zártam ki
a világot magamból?
Nem vár senki.
Nem szól senki.
A csend uralkodik.
Vagy csak én hallgatok?
Nem érdekel,
Mi lesz velem.
Ó, Istenem!
Már magamtól
Észre sem veszem:
Az élet itt ragyog
színesen,
körülöttem…

Áprily Lajos :Majd az idő...

Majd az idő - mondjátok részvevőn,
mióta így maradtam itt magamra.
Csodálkozom: nem néztek ősz hajamra?
S nem gondoljátok, hogy nincs már időm?

Ágai Ágnes: Tudom

Tudom, mire mit mondanál,
Tudom, adott esetben mit cselekednél.
Meghosszabbítalak magamnak,
szükségem van rád ahhoz,
hogy elviseljem hiányodat.

Antoine de Saint-Exupéry
A kis herceg

Nem tudja, hogy azok könnycseppek....

"Igazán hiányzol.
Hiányoznak a beszélgetéseink, s simogatásod is igazán hiányzik.
Hidegek az éjszakák Nélküled! Nincs ki levegye a hernyókat a leveleimről és lassan már betakar a gyom. Egyre többször esik az esö és az éjjelek is nagyon hidegek...Hiányzol.. .
Mindig azt hittem, hogy untatsz, hogy nem becsülöd eléggé a szépségemet, és nem érzékeled az illatomat.
Tévedtem, és ezt el is mondanám, ha újra itt lennél.
Éjszakánként mikor a hidegtől nem tudok aludni, nézem a csillagokat, és Rád gondolok.
Azt képzelem, hogy már reggel itt leszel, gyengéden kézbe veszed törékeny leveleimet, és cirógatod szirmaimat, én pedig úgy illatozom, hogy soha többé nem vágyódsz el mellölem.
Reggel mikor a nap ébredező sugarai eljutnak hozzám, nem érti, hogy a harmatcseppek miért nem akarnak felszáradni a leveleimről...."

Nem tudja, hogy azok könnycseppek.
Érted!

Bende Tamás:Ágyam ölén

Idegen ágyam ölén
némán átölelem
magamat.
Csüggedten
és
komoran
hallgatom, ahogyan
a Csend a sötétben
matat.
Boldogabb és szebb
napokat várok,
ha jöhetnek
és nem maradnak
azok, amik:
csak
összetört álmok.