Kelemen Zoltán :Bánat

Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.

Kassák Lajos: Ki gondol rám

Mindent megteszek
hogy békességem legyen.
De a békesség nem jön felém
hiába kiáltozok érte
hiába integetek fehér kendővel
az erkélyről.

Nagyon hosszú éjszakát éltem át
s lehet hogy eltévedtem.
A fal mögött szűkölök
a vörös téglafal mögött
melybe a feledés parancsát írták
vésővel
kalapáccsal.

Nincs is fehér kendőm
és erkély sincs itt.

Úgy zár be magányosságom
ahogyan a fát körülzárja a kérge.

Nem hallják hangomat
nem látják hogy jeleket adok le a világnak.

Egy fal mögött állok elfeledten.

Nem létező kincseimet
számlálom.

Kamarás Klára :VALAKI VOLT ...


Valaki volt... aki ma nincsen...
Mint kézfogas rozsdás kilincsen,
elmúlt, leporlott mindörökre.

Valaki volt,... ma nincs semerre.
Az éjszaka a szél leverte
az ágakat, miket beoltott.

Valaki volt... s őt én szerettem.
Minden szavát rajongva lestem,
de nincs postás, ki tőle jönne.

Valaki volt...valaki elment...
Ahogy rovom e hosszú termet,
tudom, többé már nem jön vissza.

József Attila

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.

Gabriel Garcia Márquez

"Mennyi mindent el tudunk viselni egymásba kapaszkodva, és milyen magányosak, céltalanok vagyunk, ha nincs egy kéz, amelyik simogat, ha nincs egy szempár, amelyik azt sugározza -a gondok, bajok közepette is-, hogy fontos vagy nekem..."

Válóczy Szilvia
Milyen út ez ?


Átkozott szív!
Miért nem vagy elég?
Miért kell úgy fájnod,
ha nincs már, ki véd,
a gondoktól...
A fájdalmaktól...
A világtól...
Milyen út ez?
Hová vezet?
Hová lett a hitem?
Hol a kezed...
...Istenem?!
Magamra hagytál...
Tenyereden...

Fodor István

"Arcod keresem az arcok közt,
Megtörve már és e keresés közben
Más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
Csak egy arcot, egy látomást,
Melyet keresni fáj...."

"Akiket a legnehezebb szeretni,

azoknak kell leginkább a szeretet. "

Lévai Katalin

"Nem tudhatod, mit érez egy nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor becsukja a szemét és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak "

Nemes Péter

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
nézz egy virágra, és
én mosolygok vissza
tiszta szívből, veled örülve,
a lelkedben élő kisgyermekre.

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
csak gondolj rám, és ott leszek
a szívedben.

Csak ott leszek, és ölellek
s az esőcseppekben
veled könnyezem

Ha szükséged van rám,
ott leszek mindig
csak gondolj rám!
És tudd van egy barátod
aki vár a végtelen partján.

Plath Sylvia

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.

Stephen Edwin King

"A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem...,

ha nincs, aki a nevedet kiáltsa....,

ha nincs, aki hazahívjon...."

Rainer M. Rilke

"...nincs semmi kötve hozzám.

Elhagy mindenki s minden.

Sziget vagyok ."

Ferencz Győző

Hát nincs tovább, és áthatolhatatlan;
Én várok, önmagamba bújva -
Elmúlt, ha elmúlt, vele haltam,
De mikor születek meg újra?

Nagy István Attila

Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul.
De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek - hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal - nekifeszült.

Alphonse de Lamartine

"Néha csak egyvalaki hiányzik,

mégis az egész világ néptelennek tűnik."

Kovács Anikó :Örök rapszódia (részlet)

Néha az ember annyira elfárad,
csontjaiba fészkeli magát a bánat,
ilyenkor kellene egy áhított barát,
ki szívedre ír egy apró krónikát,
magához fölemel és a fénybe lódít -
fogja két kezedet, ha lelked halódik.
Megesett már, önmagát az ember megleste
mikor súlyosan rádőlt az örök-néma este,
...és csalt -, mert ami aznap nem volt -,
azt másnap magának bele-emlékezte...

Hatos Márta :A szívem fáj

Nem, drágám, nincs semmi baj,
Csak a szívem fáj egy kicsit.
A szívem fáj, ahogy szokott.
Vergődik, fölsír, bús-rekedt
gyerek-panasszal. Hagyni kell!
Ne szóljon hozzá senki és
ne dédelgesse sebét!

Egyedül elapad a könny
és elcsitul a szenvedés...
Kábultan szétnéz, még szipog,
de este már aludni fog,
holnap már játszik...fölnevet.
A szívem fáj. Most hagyni kell,
mint egy kis síró gyermeket.

Hatos Márta :Néma sikoly

Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát.
Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet?
Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden nyomorúságát.
Ki érti meg árvaságodat, ha magad sem érted, élsz-e még?
Amikor legyűr a fájdalom, és nem jön az enyhülés, nem nyújt békét lelkednek a szó.
Amikor sok szenvedő lélek egymáshoz menekül és egyetlen egészben tornyosul a fájdalom.
Amikor a másikban keressük önmagunk és önmagunkban a másikat találjuk, ki érti meg, hogy becsapjuk a pillanatot?
Ki érti meg, amikor szíved vad dobbanásokkal ébreszti érzékeidet, és a csend elnyeli sikolyod?
Börtönbe zárva éled testtelen magányod és kínjaidnak színtere lesz minden gondolat.
Ki érti a színes képeket, mit álmaidban festesz?
Ha sötét rengetegben járva a hold fénye világítja meg létedet, ki érti meg, hogy miért járja át ismeretlen boldogság a szíved?
Ki érti meg a tegnapod? S ki érti meg azt, hogy a holnap is, csak a mának folytatása lesz?

Hatos Márta :Sziporkázó miértek

Miért siettem merész álmokat élni,
Ha ébredéskor már nem lehet remélni?

Miért bukdácsoltam göröngyökön kábán,
Mikor szállhattam volna felhőknek szárnyán?

Miért izzottam vágyban, láztól hevülve,
Jó már nem lehetek, csak hidegre hűtve?

Miért oly" őrült és ostoba az ember,
Mikor szerethetne, már szeretni sem mer!?