Utam...

Kézfejre kiülő

hozzád simuló lélek

most gyengéden

forró bőrödhöz érek,

finoman húzva,

elfogyón a nyomon

magam arcodra írom.

Most homlokod vonalát

rajzolom, láz vagyok

és ott hagyom őrizetlen, -

benne minden álmom -

rám nyíló szemed.

Legjobban tán

magamtól féltelek.

Most rebbenő pillád vagyok:

vágy és elejtett pillanat

magával rántja

az eltört szavakat.

Most a hajadban megbújó árnyék

amit úgy vártunk...

hiába a karodban ringatózó esténk.

Most apró félénk ránc

mosolyod formált

s talán én vagyok

bánatod, mit a mosolyra írtam...

ajkadon tűnök el

egy kimondatlan szóban.

Balázs László

Választalan vonzalom

Láttalak.

Tetszettél, de nem az,

hogy mi van belül -

vétek tán, de testeden keresztül

lobbant fel vágyam.

Nap, mint nap,

ott vagy, és érezlek.

Néha hiábavalón nézlek,

de nem nézel vissza.

Fáj.

De miért is foglalkoznál velem?

Nem érdekellek!

Legalábbis azt akarod, hogy eltűnjek!

Az évnek mindjárt vége... -

nyugtatom magam, s akkor eltűnsz -

s leszel emlékeimben Örökre mozdulatlan.

Révész Nándor

Szerencsétlenség esetén, ha az már bekövetkezett, tehát többé meg nem változtatható, még gondolnunk sem szabad rá, hogy máskép is lehetett volna; még kevésbé arra, mikép háríthattuk volna el: mert éppen ez növeli fájdalmunkat a tűrhetetlenségig...

Arthur Schopenhauer

"Az apró dolgokért szeretlek: harangvirágok az asztalomon, veregetés a vállamon azután a borzalmas szónoklat után, egy pohár tea a zűrzavar kellős közepén, és amiért te vagy az egyetlen, aki megmondja, hogy abban a zöld szoknyában leginkább egy zsák krumplihoz hasonlítok. És a nagy dolgokért: amiért neked köszönhetem a legszebb dolgokat életemben, amiért feledtetted kudarcaimat és erőt adtál."
Helen Thomson

"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."
Robert Brault

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés."
Ingmar Bergman

"Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse."

Gabriel Garcia Márquez

A reménytelen szerelem sokkal költőibb,

költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb,

mint a boldog szerelem.

A költőt is sokkal jobban ihleti:

mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy,

és az ember nem az után vágyódik,

aki mellette van,

hanem az után, aki messze,

elérhetetlenül messze van.

Márai Sándor

Szeretlek, szenvedek...

A sorsom fájdalom...

Halld meg,

nem titkolom ,az érted égő vágyat!

Ó, szeretlek nagyon,

engedd megvallanom;

szeretlek,

senki mást, és sóvárgok utánad.

Afanaszij Fet

Két önzés titkos párbaja minden egyéb;

én többet kérek: azt,

hogy a sorsomnak alkatrésze légy.

Szabó Lőrinc

Szökj velem az elfeledett éjbe,

és légy a holdfényű társam

a végtelen sötétben;

Jöjj velem, túl akár az Édenen,

És ott, túl az emlékezésen,

Ott legyen otthonunk.

Walter De La Mare

"A szeretetet nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják."

Kertész Imre

"Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben - de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot."

Walter Anderson

„ Korunk Szent Grálja a szeretet. Az emberek mindig egyre többet szeretnének kapni belőle, szenvednek a hiánya miatt, és keresik-kutatják egész életükben.”

/John Gray/

„ Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.”

/Tom Bodett/

„ A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő. Csak ha fogy, az vevődik észre.”

/Németh László/

" Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd kezedben, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."

/Anthony de Mello/

" Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben."

/Ernest Hemingway/

"Nem az a lényeg, hogy mire van, vagy nincs időnk, hanem az, hogy mit, és mennyire tartunk fontosnak."

Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.

(Walter Chrysler)

"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,

Nem akarom gyengeségem mutatni.

Remegek és átfut rajtam a hideg,

Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!

Könnyeim kezdenek száradni arcomról,

Nem szabad a rosszra gondolnom.

Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,

Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"