Hullár Katalin

Barátság

Barátság nagyon fontos szó

Mert ha valakinek barátai vannak az nagyon jó

Vannak titkaik, közös álmuk, vágyuk és merészségük

Merészségük,hogy valóra váltsák az állmaikat.

Az az igazi barát aki kiáll meletted

Aki tudja és érti minden érzésed

Aki tudja az egész életed

És az aki tiszta szívéből szeret

Mert szeretet nélkül nincs igaz barátság

CSak kétszinűség és álnokság

És akkor nincs boldogság

csak nagy szomorúság

Bánhatja akinek nincs barátja

Mert annak nagy a magánya

A bajokban nem számíthat másra csak magára

És az élete nem fordul másba csak magányba.

Halász István

Gyerek rajz

Gyerek rajzoktól szép a járda.

Rajzok vannak egész végig rajta.

Értékesek, bár sok láb tapossa.

Fogyott ám bőven a sok kréta!

Köztük egy kisfiú is rajzolt a szomszédból

és nem tudott hova lenni a boldogságtól.

Megnéztük a rajzát felnőtt ,magasságból'!

Köszöntöttük a , kis művészt' barátságból!

Egy árnyas helyen a teraszon ebédeltek a rokonok,

amikor a kisfiú nagyon-nagyon őszintén elcsodálkozott!

A kérdése ez volt: Anyu! A kis művész tényleg én vagyok?

Hiszen én mindég örömmel, nagyon boldogan rajzolok!

Ez a gyerek aranyos és milyen kis szerény!

Az életben nagyon sok ilyen ember kellene!

Életében nem biztos, hogy tényleg művész lesz,

de egy biztos: őszinte, tisztességes ember lesz!

Somlyó György

Mese arról ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, aki számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fény csóvák csapdájába esett. Van, aki úgy,mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába elnyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

A magányban, a betegségben, a zűrzavarban - a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."

Pam Brown

A barát

A barát egy mosoly

Mely bátorít,ha félsz

.A barát a taps

Mely ujjong,ha célba érsz.

A barát egy kéz

Mely felhúz,ha elestél.

A barát az álom

Mit éberen kerestél.

A barát egy könnycsepp

Mely érted hull,ha baj van.

A barát gyémántpáncél

Óv téged a harcban.

A barát nevetés

Mely felharsan,ha meglát.

A barát rózsakert

Mely neked nyitja bokrát.

A barát egy csillag

Mit az éj varázsol.

A barát egy dallam

Mit meghallasz bárhol.

A barát egy láng

Mely kitáncol a tűzből.

A barát az emlék

Mit szívedben őrzöl.

A barát is csak ember,

S néha tán hibázik.

De szeret,s ha nincs veled..

Érzed,hiányzik.

Angela Labonte

A Barátságról

Egy jó barát belülről lát,

ha külsőd szemléli is,

Egy jó barát mindent megbocsájt,

nem mutat tükröt a bűnöknek.

Egy jó barát felsegít, minduntalan lelkesít.

Egy jó barát sírni kölcsönadja vállát,

elhúzni nem tudja.

Egy jó barát céljaid elérésében segít,

gátolni nem tudna.

Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat,

nem felejti el egyetlen elhangzott szavadat.

Egy jó barát segítőkezet ad,

Téged támogat, nem másokat.

Őrült kis világunkban, ugye milyen jó,

ha egy barát velünk van?

Az igazi barát..

Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát..

Kinek szemébe nézve: meglátod minden apró baját,

kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,

ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.

Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,

s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.

Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,

kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.

Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,

kivel, ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.

Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,

s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,

a világ összes, minden kincsénél.

Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,

kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!

(két igaz barátomnak)

"Vannak szívek melyek mélyen éreznek,

hisznek, de tudják, reménytelenül szeretnek.

Mindent megtesznek, hogy elérjék céljukat,

bár a végén nekik kell feladni álmukat."

"Fáj olyat szeretni,

akit nem érhetsz el,

aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.

Tudni, hogy nem kellettél neki,

érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."

Reményik Sándor

Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:

A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,

Minden, mi általreszket szívemen,

Legyen az ember, muzsika, vagy táj,

Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,

S rejtekúton a szívembe talál,

S álomba ringatja a kínokat,

Elaltatja a múltat, s a jövőt.

Pedig be nehéz megtalálni már

Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,

Ördög palánták ágaskodnak rajtok:

Száraz kórók és keserű füvek,

Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,

És szent a szív, mely küldi őt ezen,

S mely liliomok magvát hinti el

Ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,

Mely liliomok messze magvát hozza,

Magot, melyből a békesség kikél.

Nem változtathatjuk meg a múltat;

elég ha nem feledjük a szép emlékeket,

s bölcsességet merítünk

egykor elkövetett hibáinkból.

Nem jósolhatjuk meg a jövőt;

elég, ha remélünk és fohászkodunk

a legjobbért, a helyesért,

s hiszünk abban, ami vár reánk.

Egyszerre elég megélni egy napot,

élvezve a jelen perceit,

s mindig törekedve arra,

hogy még jobbak,

még kedvesebbek legyünk

. "Mondd, mit teszel,

ha nem lesz holnap,

hogy elmondd, amit el kell mondanod?

Mondd, mit teszel,

ha nem lesz holnap,

hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?

Mondd, mondd, mit teszel,

ha hibázol, újra és újra,

és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?

Mondd el, mire vársz,

hogy lépj, hogy boldog légy?

Miért élsz tovább úgy,

ahogy soha nem akartál?

Mondd, mit ér az élet,

ha a boldogság messze jár?

Mit érnek az évek,

ha nem hiányzik, aki vár?

Mondd el, mit kellett volna tenned,

és mondanod,

ha lett volna még egy holnapod?"

Így igaz, vágyom utánad.

Ejtem,

elvesztem kezemből önmagam,

nem remélve, hogy tagadni merjem,

azt, mi tőled árad rezzenetlen,

és komoly, merő, rokontalan.

(Rilke - A szerelmes lány)

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Márai

Ne játsz velem!

Ne játsz velem

nem vagyok már ostoba,

a leckét megtanultam mostanra.

Nem hagyom,

hogy még egyszer bántsanak,

hogy valaki miatt,

újra szomorúnak lássanak.

Bezárom a szívemet magamba,

senki ne jusson be oda.

Ezért nem akarlak szeretni,

mert nem akarlak elveszíteni.

Inkább csak sírok belül,

és vidámnak látszom kívül.

Érdekel-e valakit?

Érdekel-e még egyáltalán valakit,
Az, hogy én hol vagyok?
Hogy ége-e még a tűz,
S hogy ragyognak a csillagok?

Érdekel-e még valakit,
Hogy milyen úton haladok,
S ha táncot jár a vak halál,
Én milyen dalt dúdolok?

Érdekel-e még valakit,
Hogy otthon hol vagyok?
S hogy, ha elveszik, ami enyém,
Én a sajátomért harcolok?

Érdekel-e még valakit,
Ha az út porában kóborolok,
S ha megszán is az Isten,
Előtte térdre roskadok?

Érdekel-e még valakit,
Hogy én még mindig ember vagyok?
S ha álom ringat is és sár fed el,
De Embernek megmaradok

Lennél Hős?

Ki névtelenül, nap mint nap

harcba száll ismeretlenek

életéért és értékeiért ...

Lennél Hős?

Ki órákon át tűri füst és láng

gyilkos játékát ...

Lennél Hős?

Ki gondolkodás nélkül

menti életed, nem kérdezve

ki vagy és honnan jöttél ...

Lennél Hős?

Ki vakon háborgó vízbe merül,

még akkor is ha tudja, hogy

nincs esély ...

Lennél Hős?

Ki összetört fémketreced

fogságából szabadít ki esőben,

hóban, fagyban és sárban ...

Lennél Hős?

Ki legszebb álmát is

képes félbeszakítani,

ha szól a csengő ...

Lennél Hős?

Ki hídra, toronyba,

kútba mászva leli meg az utat

a segítségre szorulóhoz ...

Lennél Hős ... ?

Tiszteletem jeléül minden hazai Lánglovagnak.

Százezernyi lecsorduló könnycsepp,

Végtelennek tűnő éjszakák.

Sajnálok már minden órát s percet,

Nem akartam tovább várni Rád.

Ezer év és néhány pillanat,

A nagyvilágban megtaláltalak.

Ha úgy akarod, nem engedlek el,

Kerestelek, jó, hogy létezel.

Égből jövő tiszta hangú dallam,

Új remény, mit tőled kaptam én.

Mondd most el, de úgy, hogy csak én halljam,

Hogy a sötétséget felváltja a fény

Félek még, a szívem nyugtalan,

De két karomnak mától lelke van.

Feléd nyújtom, sose engedd el,

Ma simogat és holnap átölel.

Elkaptam egy hulló csillagot,

Csodaszép és csak nekem ragyog.

Vigyázok rád, fontos vagy nekem,

Kiszínezted szürke életem.

(Flórián Band:Könnyek)

Egyszer eltűnik az égről majd a csillagom

Vajon lesz-e még, ki gondol néha reám

Vajon lesz-e még, kinek fájni fog, ha nem vagyok

Mikor a szemeimben már megfagyott a fény

És majd elmegyek, hol nem talál meg senki sem

És az életem egy emlék lesz csupán

Vajon elérem-e egyszer még a céljaim

Mielőtt végleg eltemet a föld

Amikor az életem és minden álmom véget ér

És a sírom felett üvölt majd a szél

Ne sirasson senki sem, ha végleg elmegyek

Mert emlékem majd néha visszatér

Amikor az életem és minden álmom véget ér

És a sírom felett üvölt majd a szél

Ne sirasson senki sem, ha végleg elmegyek

Bocsássatok meg minden bűnömért

Minden bűnömért.

(Flórián Band:Emlékdal)

(lánglovagoknak)

"Élethűek a díszletek,

Minden illúzió szétesett.

Kijártam az iskolát,

Körülöttem egy új család.

A szívem a torkomban kalapál,

Vizes a hátam az ing alatt,

Egy idegen hang bent kiabál:

Az emlék örökre megmarad!

Azt hiszem, hogy ma estére,

Tűzre várok, nem mesére!

Arcomra fagy a nevetés,

Ha eljön az első ... első bevetés!

Reszket a kezem, száraz a torkom,

De nem adom fel az álmomat!

Felidézem mit eddig tanultam,

Győztes leszek, nem áldozat!

Akár a föld is megindulhat,

Odakint viharos szél is fújhat.

Nem érem be ennyivel,

Megyek, csak megyek mindig, hogyha menni kell!

(Flórián Band:Bevetésre várva)

(minden láng lovagnak)