Theodor Storm

Halkan szívemre hívtalak

Halkan szívemre hívtalak,
de üresen maradt karom:
hangom már nem hatott reád,
a régi varázshatalom.

Életedet mi tölti be,
mily utakon jársz, hol bolyongsz,
nem fogom tudni már, csak azt,
hogy többé rám nem mosolyogsz.

De eljön a csendes idő,
hogy itt maradunk egyedül,
akkor, éppúgy, mint valaha,
csupán szerelmem vesz körül.

Akkor majd árnyéknak tünik,
akármihez van most közöd,
s csak az idő, mely tovaszállt,
mely a miénk volt, lesz örök.

S ha végső párnádra esik
az alkony pírja, az a nap
ragyog belőle, amikor
először megcsókoltalak.


(Ford.: Hárs Ernő)

Takács Péter

Szeretném


„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...”

Takács Dezső
Lennék én

Lennék én porszem
Kabátod ujján
Elszáradt kóró
Kertednek alján
Napfény, vagy harmat,
S fürdő vized is
Elárvult gyermek
Kinek semmije sincs
Megsárgult papír,
Ha írni akarsz
Ágyad melegében
Hófehér damaszt
Távoli, halk nesz
Mit hozzád visz a szél
Kopogtató vándor
Ha egyedül lennél
Pókfonál a réten
Csak hozzád érhetnék
Hallhatnám hangodat
Melléd bújhatnék

Székely János

Tudom én, kedves…

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.

Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

Szabó Ila

Talán

talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám

Szabolcsi Erzsébet

Mit is adhatnék?

Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat,
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.

Szabolcsi Erzsébet

Ma nehéz


… mert nem vagy,
ma nehéz a szó is.
Süket álmokat termett az éj.
Holdat képzelek csillagtalan égre,
s hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz,
ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek.
Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok
mindkettőnket véresre sebeznének…

Sonkoly Éva

Valakiért

Lépésre szív dobban...


Mintha ezer éve
élném a semmit...
Nem lehettem,
aki akartam,
fontos - Neked.


Elsuhansz mellettem,
mint tavaszi szellő,
a ki nem mondott szóban
egész létem ott van,
némán viszed tova,
rám vetül árnyéka,
kezem mozdult utána
ma is...
Elhaló holnapok,
csalfa jövőkép,
- itt vagyok !
Hiába...
A tegnapnak ma van
halála...


Közben nézem arcod,
kedves mosolyod,
fülemben még él a szó,
miért nem hallható?
Megyek tovább utamon,
lépésre szív dobban,
úgy maradna még
- Valakiért !

soliap

Szeretnélek látni, rólad álmodni!

Szeretnélek látni,
Megfogni kezed,
Együtt álmodozni,
Veled, csak veled!

Szeretném hallani,
Mindig hangodat,
Szeretném érezni,
Forró csókodat!

Szeretném azt tenni,
Mit biztos nem szabad,
Szeretném azt hinni,
Ez mindig így marad!

Szeretném én látni,
A vágyat ajkadon,
Szeretném érezni,
Egy forró hajnalon!

De az álmok egyszer,
Sajnos véget érnek,
A reggeli fényben,
Nyugovóra térnek.

S nem marad más,
Csak kopott álomképek,
De álmodni engedj,
Én csak erre kérlek!

Serfőző Attila

Szeretlek

Szeretlek, ha nem szabad, akkor is.
Szeretlek, ha világ tövestül kifordul.
Szeretlek ádáz, vad háborúban is.
Szeretlek, ha napunk mélysötétbe hull.

Szeretlek kínok között kacagva.
Szeretlek, ha mástól marlak is el.
Szeretlek gyászban könnyekre fakadva.
Szeretlek, ha szavam választ nem nyer.

Szeretlek, ha gyűrött kócosan ébredsz.
Szeretlek, ha némán csak úgy állsz.
Szeretlek, ha más kedvére tévedsz.
Szeretlek, ha engem soha nem vársz.

Scheffer János

Tedd a kezed

Tedd a kezed a kezemre,
Hagyd is ott már mindörökre,
Ujjaiddal ujjaimat,
Szorításod abba ne hagyd.

Hajtsd a fejed vállaimra,
Mintha mindig ott lett volna,
Ölelj át most mindörökre,
Maradjunk így összekötve.

Nézd a szemem, én is nézem,
Tekintetedet szemlélem,
Ajkaid az ajkaimmal,
Összeforrnak csókjainkkal.

Hagyd a lelkem, hadd szárnyaljon,
Lelkeddel a lelkem szálljon,
Zúgó szélben, szép reménnyel,
Repüljünk hát szerelmesen.

Scheffer János

Úgy vágyom rád


Mikor fény támad hajnalban a keleti égen
Mikor megjelenik a nap sötét messzeségben
Mikor először issza vörös fényét a didergő táj,
Amióta megláttalak, azóta úgy vágyom rád.

Mint szomjasan száguldó szarvas mikor a vízhez ér,
Mint viharos szélben vándorló madár a rejtekért,
Mint hajnali fény melegét váró megdermedt bogár
Amióta megismertelek, azóta várok rád.

Mint a bolygó pályájának minden centimétere,
Mint madár útjának ezer kilométeres röpte,
Mint néma hal rajok vándorlása mély tengerekben,
Amióta ismerlek, olyan biztos vagyok benned.

Sárhelyi Erika

Játssz nekem

Játszd el nekem, hogy hajt a vágy,
játszd el, ha épp nem is kellek.
Legyél kemény vagy legyél lágy,
bennem tüzek énekelnek.

Hazudjon kezed, ha kérem,
higgyem a tegnap gyönyörét.
Igázz le, vagy vedd a vérem,
oldozd fel testem börtönét.

Játssz rajtam, akár egy zenész,
ölem adja az ütemet.
Játszd el, hogy kapuig kísérsz,
s nézz, míg a mennyekig megyek.

Nem baj, ha hamisan játszol,
ha bőröd a bőrömbe ég.
Ha ujjad testemen táncol,
hát legyen: szakadjon az ég!

Sárhelyi Erika

Belőled kiáltok

Ölelj meg! Ne is ölelj -
Fogadj magadba, mintha
Részed lennék az idők kezdete óta,
Mintha kettőnkben egyazon
Gyönyörű szív dobogna.
Magadból adj ennem,
S kiszáradt torkomra te légy
Az éltető nedű,
Édes gyümölcs légy nekem,
Hisz a világ oly’ hitvány-keserű.
Belőled kiáltok, véreddé váltam,
Hogy áradjak benned izzón, mint a láva,
S egyszívünk majd egyszerre szakad meg,
Hogy ne kelljen élnünk egymás nélkül
- hiába.

Rasztik Edit Emese

Képzelet

Ha csak képzeletünkben
lehetünk egymásé,
Hát játszunk a gondolattal,
mi nem lehet másé.

Képzeljük el, hogy ott vagyunk,
hol senki nem keres,
Ahol megtehetünk mindent,
és senki sem vétkes.

Ha csak ennyi lenne az ár,
nem bánnám a tettet,
De bennem él a tudat, hogy
nem lehetünk egyek.

Hát játszunk a gondolattal,
mi nem lehet másé,
Még ha csak képzeletünkben
lehetünk egymásé.

Pej Erika

Várlak

Várlak a hajnal derengésében
Várlak az est sötétjében.
Várlak, mikor hajam tépi a szél.
Várlak, mikor a Nap útra kél.

Várlak nyáron, várlak télen,
Várlak fényben sötétségben,
Várlak ébren, várlak álmomban,
Várlak,örökkön örökké, magamban.
Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,
Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj.

Paul Géraldy

Szeretkezni...!

Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,
Érezni lüktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek!

Orbán Hajnalka

Bárcsak

Bárcsak kenyér volnál!
Megennélek.
Még a morzsáid is nagy becsben lennének!
Bárcsak víz volnál!
Meginnálak!
Még a szélét is megcsókolnám a pohárnak!
Ha föld volnál elültetném magam,
s ha kiszáradnál se hallanád jajszavam.
Ha ég volnál, én szél lennék,
s minden felhőt elfújnék,
s hogy mindíg veled lehessek,
befognék egy felleget,
ráülnék a szélére,
s fent maradnék örökre!

Nosztromosz

Csendben hitegetem magam…

Csendben hitegetem magam,
hogy nincs már mi felkavar,
ha rólad egy gondolat zavar.
De mégis fáj, nincs rá jobb szavam, fáj
hogy nem vagy már velem.
Múltam fátyolán áttekintve,
felrémlik mosolyod, szemed szép tüze,
karod szoros ölelése, és a csókod…
igen, az első csók emléke.
A barátom voltál, a szerelmem,
s most már egyik sincs velem.
Csendben hitegetem magam,
de önmagam gúnyosan kikacag.
˝Nincs már jövőd vele,
zárd hát le múltadat.˝
Megfogadom tanácsodat,
bezárom múltamat!

… akkor mért sírok mégis?

Nagy István Attila

Bezártalak

Bezártalak magamba,
s most nem menekülhetek,
szöknék már, de nem lehet,
fogva tart a képzelet:
igéznek látomások,
gyötrődő lobogások,
szavak bomlanak bennem:
legyőzött a szerelem,
s kívánom, mint a fuldokló,
napjaimon átparázsló
életedet, életemet.