Meghalt minden, meghalok én is,
nem bírom nélküled,
megszakad a szívem.
Álmatlan éjszakák, nyugtalan nappalok,
könnyeim mint patak, folynak az arcomon.
Minden nap kín, és fájdalom,
minden percben csak Rád gondolok!
Emlékek tengerébe lassan belefulladok,
hát itt az idő, elbúcsúzom.
Elmegyek messze,
hova senki nem követhet,
de megszakadt szívem itt hagyom neked,
őrizd meg, s emlékezz...
/Mildy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése