Miért van az, hogy minden egyes percem
Belőled indul, és benned nyugszik el?
Miért van az, hogy már eltemettelek,
De te folyton folyvást bennem éledel?
Gyűlölöm magam, mikor rád gondolok,
Mert ki menni akar, azt engedni kell!
De még fojtanak emlék polip karok,
A maradék erőm orvul lopva el.
Esendő vagyok, nélküled csak árnyék.
Céltalan élem a napokat tovább,
S ha néha megkérded azt, hogy-hogy vagyok,
Nevetve mondom: az életem csodás!
Belőled indul, és benned nyugszik el?
Miért van az, hogy már eltemettelek,
De te folyton folyvást bennem éledel?
Gyűlölöm magam, mikor rád gondolok,
Mert ki menni akar, azt engedni kell!
De még fojtanak emlék polip karok,
A maradék erőm orvul lopva el.
Esendő vagyok, nélküled csak árnyék.
Céltalan élem a napokat tovább,
S ha néha megkérded azt, hogy-hogy vagyok,
Nevetve mondom: az életem csodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése