Tatiosz: A lehetetlen méltatlan az emberhez


Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség.
Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.
A lehetetlen - méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.

"Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás."

"Amikor valaki nagy hatással van ránk, mindig találunk okot azt hinni, hogy ő az igazi számunkra. Teljesen mindegy, hogy mi az ok. Jelen esetben például az éj fényei ragadtattak el. Majd egy idő után mindaz, amit a másikban szerettünk, kezd elviselhetetlenné válni. De abban az elvarázsolt pillanatban úgy érezzük, rátaláltunk arra, akit egész életünkben kerestünk."

" A jobb mindig a jó ellensége marad.

Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz.

Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte.

Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben.

A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket:

nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg. "

/Tatiosz/

"Nem változtathatjuk meg a múltat;elég ha nem feledjük a szép emlékeket,s bölcsességet merítünk egykor elkövetett hibáinkból.Nem jósolhatjuk meg a jövőt;elég, ha remélünk és fohászkodunk a legjobbért, a helyesért,s hiszünk abban, ami vár reánk.Egyszerre elég megélni egy napot,élvezve a jelen perceit,s mindig törekedve arra, hogy még jobbak, még kedvesebbek legyünk..."

"Vajon léteznek még olyan emberek,

akik egy érintést sokkal többre tartanak, egyetlen szónál?

Megérinteni azt akit szeretsz, érezni a testét a közeledben.

Mi- miért fontos, hogy mit várunk a szerelemtől, vagy egyáltalán milyen az ,

ha megtalálod az igazit

Amikor hallgatni szavak nélkül, együtt lenni, csodálatos érzés és csak az ,hogy fogja a kezed, mennyi mindent jelent,többet ér mindennél!”

.„Bolond az, aki a saját világában él.Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják…”