"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy,

akkor majd végre élvezheted az életet.

Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez,

hanem valami sokkal mélyebbet ad:

értelmet az életednek."

Paulo Coelho

" A jobb mindig a jó ellensége marad.

Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz.

Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte.

Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben.

A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket:

nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg. "

/Tatiosz/

Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni,

vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak:

ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

/tatiosz/

"Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak.

A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő,

a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több. "

/Tatiosz/

Egy nyári nappalon

Kopott zöld padon

Magas fák alatt

Ül egy bús alak.

Kezében egy kép

Mit nem tépett még szét

S nem is fog talán,

Valakit még vár

A képen csak egy arc

A lány szívében harc

Feledni kéne már

De a szív még mindig vár

Várni is fog még

Míg a láng csak ég

Amíg el nem alszik

Szíve meg nem nyugszik.

Kezében a kép

A szíve dobban még

A fejét lehajtja

S vár egy szebb holnapra.

"A barátot a legnagyobb jó közé soroljuk,

a barát hiányát és a magányt pedig a legkeservesebb dolognak tartjuk."
Arisztotelész

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem.

Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem.

Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..

köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem! "

Remény

Álom volt csupán, gyönyörű álom,

veled voltam, soha meg nem bánom.

Este van már este, csak a hold ragyog,

remélem, hogy érzed, ma is veled vagyok.

Nézem azt a csillagot, mely kettőnknek ragyogott,

nem leszek tán boldog, mint akkor adatott.

Emlékszem,

örültünk a nyárnak, a télnek,

nem féltünk semmitől,

mitől mások félnek.

Reméltem, a hosszú úton együtt utazunk,

ma már messze vagy, külön ballagunk.
/ Nagy Krisztina/

Töprengés

Álmomban, bár ellenszegültem,

egy férfi csókolt részegülten.

Reggel még forró volt a párnám -

Vajon ha élne, megtalálnám?

/Horikawa/

Az én bánatom

Nem könnyezem és gyászt se hordok;

arcom merev:se bús, se boldog.
De szívemben dúlt arcú bánat sír,

nyög, zokog, jajong utánad...

Álmatlan éjszakán, távol tetőled,

a holdat nézem és a hegytetőket.
Ha fönn a hold helyén tükör ragyogna,

nem érezném, hogy elhagyott vagyok ma,

mert benne halvány képedet csodálnám -

A hold gúnyolva csókokat dobál rám.

/Midzinobu/

Lázas szerelem

Gyötört a vágy s a vérem égetett,

hogy csókolhassalak már tégedet.

Azt gondoltam, ha majd nálam leszel,

vérem lehűl s vágyam csókban vesz el.

De most e titkos, csókos, csendes éjen,

százszorta lázasabb lett szenvedélyem!

/Atsutada/

Várlak...

Szeretni foglak változatlanul,

amíg hollósötét hajam fehér lesz:

ha nem jössz el, maradjon meg titoknak,

de én a sírig várni, várni foglak, mert hátha,

hátha mégis csak megértesz.

/Hime/

Dreaming

Nem vagyok más

Nem vagyok már más,

csak tollpihe a szélben-

sodródok céltalan,

csak porszem az utadon-

átlépsz és vége van......

ó, pedig lehetnék bánatodban támasz,

kérdésedre válasz,

napjaidban szépség,

tavaszodban kék ég,

nyaradban hűs szellő,

ősszel langy sugár,

télen a hópihe mi arcodon pihen,

és olvadásra vár,

éjszakádban álom,

nappal nyugalom,

múltadban szép emlék,

de még visszatérnék,

s jövődben én lennék életedet őrző,

lépteidet féltőóvó mindened--ez lehetnék neked......

s most mégsem vagyok más

csak tűnő fény az éjben,

csak épp felvillanok...

(szikráznak csillagok,

s nem látod hol vagyok)

Dreaming

Mondd, hogy nem álmodtalak

mondd, a szivárvány mitől oly színes?

mondd, elérhetem ha szeretném?

mondd, a lelkem miért ily üres,mondd:

miért hogy magam is kinevetném......

lehet még a lelkemben szivárvány?

mondd, elmúlik még a szürkeség?

vagy mindörökre itt maradok árván

s bezár magába ez a zord sötét?

ez az egész csak csalfa képzelet?-

hogy valaha is érintettelek?

eljutnak még hozzád a szavak?

kérlek mondd, hogy nem álmodtalak!

Doreen

Lángba zárt angyalok

Szerelmes, pokolbéli tűz,

szívünkön táncoló bíbor vágy,

édes-hazug hajnalpír, mi éjszakába űz,

angyal hangja gyilkos, mégis lágy......

ahogy ölni tud!

ölén ringat, és vágyával gyötör,

kínoz, míg lángjával körbe zár,

angyal lelkeken bilincset tör,

mert helyette egy más halál vár......

a szerelem.

Csak sodródunk e vágy-viharban,

megváltás nekünk az édes kárhozat,

mi másnak pokol, és kíntól vigasztalan,

az mutatja nekünk az aranyszín utat......

végzetünk felé!

Lángba zárt angyalok vagyunk,

ajkunk csókok tűzében remeg,

egymástól élünk, s ha kell meg is halunk,

míg vétkes szerelmünk majd eltemet......

az örökkévalóságba.

A magány

Milliószor kérdem a percektől:

Hol vagy, és most éppen merre jársz?

De nincs, aki feleljen a szómra,

Szerelmemre már senki nem vigyáz.

Nyitva tartom ablakomat éjjel

Csak az órám ügyeli a csendet

Titkos lépteiddel besurransz hozzám

Mert érzed, hogy szeretve, szeretlek.

Mikor már úgy érzem erőm elhagyott

Próbálok aludni, hagyom a gondot

De ezer és ezer órát vagyok ébren

Ébren és csak érted járom a bolondot

A magányom ijesztő fájdalom

Félek, és reszketek az ágyamon

A jövő ilyen vagy rosszabb lehet

A vackomon fázok, az éjek is hidegek..

Nagy Krisztina

Szeretni akarlak!

Csak szeretni akarlak,csendben nyugalomban.

Érezni akarlak, féltőn karjaimban.

Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.

Megsúgni azt, te vagy a holnapom.

Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.

Jelenünk van, a múlt már ostoba.

Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.

Nem félek, életem kezedben.

Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...

Együtt lesni, a közös holnapot!

"Néhány könnycsepp jelzi még az arcomon, hogy nincs vége,
a szerelem tüze még ott lobog szívembe.
Mégis néha fáj a valóság, mert tovatűnik az álom,
nem érem el a kezedet és szemed sem találom.
Ilyenkor csak nézek magam elé,és azon gondolkodom,
hogy miért kell így lenni, miért száll el az édes álom,
s végül lehunyva szememet rájövök,
hogy érted igazából csak az álmomban küzdök.

Hisz itt és most a való világban
nincs esélyem, bár rád találtam.
Kavarog bennem az érzés, mint örvénylő szél,
néha felkap és édes csókot ígér.
De amint ajkam ajkadhoz érne,
ledob, mintha nem létezne.

Aggódom érted, értünk,
hisz mi ketten már annyi mindent átéltünk.
És még annyi mindent szeretnék veled,
de nekem nem marad más csak a képzelet.
Tudom, hogy jelentek neked valamit
és érzem is, de néha mégis...

Oly annyira bántod a szívemet,
hogy hidd el egyszer ketté reped.
Tudom, hogy nem kellene álmodnom,
de a való világot már nem bírom.
Elvesztettem a reményt, hogy egyszer az enyém leszel,
hogy szenvedélyesen megcsókollak,
hogy átölellek,
de te nem akarod, mert neked ez nem elég.

Talán egyszer megváltozol, talán egyszer átölelsz,
talán az életünk egyszer csupa szenvedély lesz,
talán visszafordulsz még és rám mosolyogsz,
de nekem jut a talán, Te pedig imbolyogsz."

..Elvesztem benned, szeretlek és ez soha nem változik,

amíg a testem a világban él addig a lelkem csak rólad álmodik.

Te vagy az első, a zene meg a második örök szerelmem az életben,

de Te nem vagy velem, mert hibáztam, és az érzéseimben tévedtem.

Talán jön egy lehetőség újra, hogy megint a szemedbe nézhessek.

vajon megadatik e valamikor, hogy még egy utolsó percet kérhessek?

Tudom megbántottalak többször, s lehet hogy összeomlott egy álom,

de szeretlek téged, és akarlak téged ,most már minden áron....

/Addamz/

“Mit ér az élet ha nincs aki szeret,

Ha nincs egy kéz ami keres?

Hogyha nincs egy száj ami nevet,

Mit ér az élet ha senki sem ismeri a szemed ?

Kell egy társ aki érdekek nélkül szeret,

Aki tisztán ejti ki a neved,

Aki veled van jóban és rosszban,

Akihez bizalommal fordulhatsz a mindennapokban.

Kell egy cél mi akarattal tölt fel,

Amiért érdemes felkelni minden reggel..."