Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj.

Márai Sándor

Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.
Márai Sándor

A semmiből jöttél,csak feltűntél hirtelen,

Egy pillanat kellett és megváltozott az életem.

Előtte nem tudtam mit is jelent szeretni,

Mi az,hogy meghalni,mint inkább feledni.

Repülök veled,és már ketten szállunk,

Fogom a kezed és ugyan arra vágyunk!

Csak veled..örökre,ennyi amit kérek,

amíg velem vagy,soha nem félek.

A szemedbe nézek,és csak

annyit mondok remegő hanggal:

"Kellesz nekem..egy életen át...gyönyörű angyal!"..

József Attila

Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

És csend volna. Nagy csend.

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon

És beolvadnánk lassan, pirosan,

Illatos oltáron égve

A végtelenségbe.

dreaming

Ha

Ha egy cseppben látod a tengert,

ha a tömegben érzed az embert,

ha a porszemben látod az utat,

s nem számít ha mást is mutat a térkép

mi támaszt nyújthat...

Ha jövődben nem félsz múltat,

ha lelkedhez már nem nyúlhat a félelem

hozzá nem férhet,

ha nem riaszt semmi téged,

ha hallgatásból is megérted kedvesed,

ki melletted ébred,

ha már tudod, hogy mi az álma

s megteszed mindazt mi vágya:

nem törődve semmi gáttal

küzdesz az egész világgal

ha ő éppen ezt kívánja......

tudd, többé nem leszel árva,

szíved többé nincs bezárva,

rád így még szép napok várnak

sosem lesz vége a nyárnak

hisz mióta élsz őt vártad,

érezd: megtaláltad társad...

dreaming

Lélekvesztő

Tétován bolyongok lelkem sötétjébe

'hiába kutatok, nem találok fényre...

Óvatos léptekkel rovom az utamat,

de csak botladozva érintem a falat..

Kiutat keresek ebből a börtönből,

kóborlok fáradtan, majd kezdem elölről...

Szánalmas emlékek integetnek nekem,

ostoba gondolat - el nem is hihetem:...

nem érek ki soha, itt töltöm életem,

itt fogok lépdelni körbe-körbe végleg,

nem látom az ösvényt melyen elérnélek,

nem jutok el hozzád, nem érintlek téged......

ezt nem teheti meg énvelem az élet...

dreaming

Akkor

...amikor a hegyek rád omolnak

s nem tudod hirtelen:

ki, és hol vagy mikor felhő ül válladra lágyan,

s elhiteti veled, hogy így a jó

nem fontos látnod most mi a való

hiszen tudod attól csak elfolyik

eltűnik, elillan a vágy, a cél,amitől repülne,

amiért él az ember - amiért szárnyra kél......

mikor álmaid csúsznak mocsárba

s érzed még nem voltál ilyen árva

amikor hullik fejedre pernye

s kaloda szorul szegény szívedre

amikor üresen kong a lelked

s érzed már meghalni sincsen kedved

ne félj megtenni: jöjj, nyújtsd a kezed --

ha nem is látsz, tudd: én ott leszek...

Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk.

Paulo Coelho

Nyissunk [...] kaput a vidámságnak, bármikor köszönt is be - mert sohasem jön rosszkor - a helyett, hogy mint gyakran tenni szoktuk, fontolgatnók, bebocsássuk-e, előbb meg akarván győződni róla, vájjon van-e csakugyan okunk minden tekintetben megelégedettnek lenni; vagy, mert félünk tőle, hogy komoly elhatározásunkban és fontos gondjainkban megzavar; pedig a mit ezekkel javítunk meg, nagyon is bizonytalan, míg a vidámság mindig közvetetlen nyereség.

Arthur Schopenhauer

"A bölcs nem kesereg azon, ami nincs, hanem annak örvend, amije van."

Démokritosz

Helen Bereg

Ellentétek

Szerelem szorítja szívem.

Érzem amint lüktet, dobol,

Lávaként kínt köp magából.
Szerelem simítja szívem.

Lágy pilleként, árvalányhaj

Suhogásával bizserget

Mosolyt varázsolva számra.
Szerelem jajong szívemben.

Harsogó kínban sikítja:

Ölelj! Csókolj! Szeress kínban!
Szerelem öleli szívem.

Féltő kéz simításában

Elveszik boldog önfeledten

Szemembe könnyet csalva.
Szerelem kínozza szívem.

Kínvallató szorításban

Vergődik végső halálra.

Szerelem járja át a szívem.

A boldogság melengeti,

Mert szeretsz szerelemmel

És megöli a vágyó kín.

Helen Bereg

Csak nézz rám

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!

A szemed mindent elmond.

Benne csillog a szerelem,

Megsimogat selymesen

Csillámként borítva testem.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!

Szemünk összeolvadó

Mélyében megfürdik lelkem,

Mint sziklákon futó csermely

Hűsítő, tiszta vizében.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!

Hamisan csengne a szó.

Mit szemed mesél vágyva,

Meghitt pillanat varázsa.

Szerelmes, őszinte hang.

A száj formálhat hazug szót,

De szememben elvesző

Szemed elárulja a valót.

Csak nézz rám! Kérlek ne szólj!

A csend nyugalmat adó

Végtelenében elveszek.

Érzem élni sejtjeimben

Az igaz, örök szerelmet.

Helen Bereg
Kétség

Mikor összesimul ég és Föld,

mikor nem számít a jövő,

csak a jelen csodája,

a jövő csak képzeletünk álma,

akkor varázsol el a beteljesülés.

Mikor versben dalol a szív,

hogy ne sejtse más kinek ír

a költő vágyódó verseket,

mikor rejtőzik, bújik mint vad,

ne csalogassa oda a vadászt,

akkor kel égre az éj,

rejtse a szerelmes zenészt.

Mikor magányos szív társra talál,

mikor örökké összefonódnának már,

akkor jön a józan ész.

Nem, nem lehet még.

Elég a pillanatnyi varázs,

a lopott percek órák.

Az összefonódás majd akkor,

ha egybeolvad Föld és az ég

s a szerelem senkit nem sért.

A válltömés jön és megy, de a barátság örökre szól, mert ha még nem is tudod, merre tartasz, segít a tudat, hogy nem egyedül mész oda. Senki sem tudhat mindent, és néha a legjobb, amit tehetünk, ha bocsánatot kérünk, és hátrahagyjuk a múltat. Máskor pedig a jövőbe kell tekintenünk, és habár azt hisszük, már mindent láttunk, az élet még tartogat meglepetéseket, és még mindig meg tudjuk lepni saját magunkat is.

"Van a jó és a gonosz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszak. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résen a kiszűrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer, és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez, arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindegyikünk képes sötét -, és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk, megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk, és az ígéretek, amiket betartunk."

"Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás."

"Amikor valaki nagy hatással van ránk, mindig találunk okot azt hinni, hogy ő az igazi számunkra. Teljesen mindegy, hogy mi az ok. Jelen esetben például az éj fényei ragadtattak el. Majd egy idő után mindaz, amit a másikban szerettünk, kezd elviselhetetlenné válni. De abban az elvarázsolt pillanatban úgy érezzük, rátaláltunk arra, akit egész életünkben kerestünk."

"Látom az arcod, de nem érem el,

kezem sután nyúl feléd.

Vágyam űz utánad, kedves,

órákig hallgatnám meséd.

Szavaid hűs forrásként iszom,

tekintetem keresi a tiéd

Ajkam szóra nyílik,de nem leli az ideillő igét.
Lelkem eggyé olvad veled,

mikor szárnyra kél az időben,

valami furcsa, izzó remegés van ilykor a levegőben.
Tudom, hogy érzed te is,

mikor elérek hozzád végre,

lágy szellő simítja a tested,

s Te felnézel a kéklő égre.
Angyal szárnyam, ugye látod?

Mosolyom áttöri a teret.

Repülnék hozzád szinte nyomban

De Te is tudod, hogy nem lehet."

Mily vidám, mily keserűen édes,

Mily boldogan, szomorúan éled,

Mennyire vágyom, s átkozva űzöm!

Várom, gyűlölöm, pokolra küldöm,

Amit a sorstól orozva kapok,

Remegve élem a pillanatot.

Nincs szabadulás, mint ördögi kör,

Hasztalan rejtem! Felszínre tör!

Befon, felemel, porba gyaláz,

De mindig elönti testem a láz,

Ha megérint e titkos szerelem.

Hiába tiltás! Újra keresem!

Janko Jesensky: Néznek a csillagok

Néznek a csillagok,

mintha szeretnének,

hej, a Te csillag szemeid

rám így mikor néznek?

Ajtóm előtt milljó

madár is dalol tán,

hej, a Te szép ajkad mikor szól,

dalol így hozzám?

Kis galamb szemelget

magot a kezemből,kismadaram,

vállaimra így mikor röppensz föl?

Arcod simogatnám,

szádat megitatnám,

csókjaimmal táplálnálak,

szívünk összefonnám.

Hogy a Te szemeid

rám nézzenek forrón,

hogy a Te édes,

szép ajkad hozzám lágyan szóljon.

Hogy szíved, szívecskéd

leljen békességet,

s azt susogja,

hogy mellettem talált meleg fészket

...Baranyi Ferenc fordítása.