Leila
Félelem

Félek elmenni melletted, mert tudom,
Te nem úgy érzel, ahogy én.
Félek rád nézni, mert tudom,
Te másképp nézel rám,nem úgy, ahogy én.
Félek rád gondolni, mert tudom
Te más vagy, nem olyan, mint én.

Félek hozzád szólni, mert nem tudhatom
Ez lesz-e az utolsó neked mondott szó,
Félek téged szeretni, mert tudom
Az összes érzés irántad hiábavaló.

Rajnai Lencsés Zsolt: Csend


Óh mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak...!
Szépeket gondoltam felőled;
egész lényed belengte enyémet.

Ébredtem, s eszembe jutottál.
Jártamban-keltemben a szívemben voltál.
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

Messze jársz már,
de nem messzebb, mint mindig.
Én pedig közel, hozzád,
ki te-vagy, bennem-vagy, s nem-te-vagy.

Csak a csend kell.
Mert minden mi több ettől,
rosszabb.

Időnként előkeresgélem a rég előkeresgélt rád aggatott szépeket.
A reményeket, a jókat és a világ-összeomlásokat.

Olykor álmodom is.
Álmomban belépsz lelkem kapuján,
rátalálsz, majd összeölelkezel magamban hordozott
tenmagaddal.
Rácsodálkozol szépségére.
Leülsz mellé, körülpillantsz, és jól érzed magad nálam.
Én meg csak nézlek titeket.
Csendben.
Nem szólok semmit.
Nem kell.
Értesz.

Aztán felébredek.

Pilinszky János: Azt hiszem


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Tiltott..

Az élettől lopott boldog pillanat
szíved mélyén lapult,bár tiltott maradt
Édes csók egy ölelésbe,
érintés a vágy tengerébe
De hazug volt a szó,a csók,
s hazug a vágy,a tiltott jó...

(mildy)

Kell nekem..

Kell nekem az érintésed,a bizsergető forróság
Kell nekem az a pici szellő,mit bőrömön érzek
mikor ajkad közelít,s szenvedélyem parazsát szítja
Kell nekem a tested illatának varázsa
amit érezni akarok párnámon,
amikor tovaröppensz a mindennapok kavargásába.
Kell nekem a bíbor köd s szédült zuhanás,
amikor ölelésed kéj bilincsébe vonaglik testem
Kell nekem a hangod dallama,
beszéded kelleme,logikus bölcselete,
ha megtépázott harci lelkem balzsamot kíván.
Kell nekem az álmom,melyben újra látom
amint kitárt karral vársz rám.

Nem kell az ébredés,nem kell a fájó mellkas,
és a keserű sóhaj,
inkább álmodom tovább...

Vágylak...

Szeretni vágylak,
és úgy hiányzol,
akár a halott,kiszáradt folyónak
partjai körül a hűvös habok,
mikben víg halacskák játszadoznak.

Érezni vágylak,kívánlak egyre,
csókolni,s ölelni szüntelen..
Érintésed boldoggá tenne,
csak lennél megint újra velem..

fáj minden perc,mit nélküled élek meg...

Félek...

Félek attól a naptól,mikor tőlem elmész
Félek attól,hogy nem látlak többé
Hiába várlak,ha eljön az este
Nem hallom,mikor a zár megcsörren.

nem hallom hangod,nem mesélsz többet
Nem sétálunk az utcán kéz a kézben
nem érzem csókjaid,tested melegét
Nem ölel karod,mikor tőlem elmész.

Ne menj el kérlek,ne hagyj el végleg!
Szükségem van rád,mint egy falat kenyérre!
Szívembe zártalak örökre téged,
De vele halok,ha meghasad szívem..
(mildy)

Maradj...

Ölelj magadhoz,
s ne gondolj arra
a holnap majd mit hoz..
Nem akarok arra gondolni,
hogy egy nap elhagysz..
Elmész,s más ölel
más fogja kezed...

Megélni nem akarom azt a percet..

Ha elmész,megyek én is..
-el,örökre...
mert az élet nélküled tovább nem kellene

De most nem gondolok másra,csak a jelenre,
A jövő távol,oly messze,
Most vagyok boldog veled,
hát légy nekem,velem!

Mégis....
eszem s minden idegzetem,félve remeg,
hogy egyszer elveszítelek.

Maradj nekem,velem,
Hiányzol,s fontos vagy nekem!

A semmiből jöttél,csak feltűntél hirtelen,
Egy pillanat kellett és megváltozott életem.
Előtte nem tudtam mit is jelent szeretni,
Mi az,hogy meghalni,mint inkább feledni.
Repülök veled és már ketten szállunk,
Fogom a kezed és ugyan arra vágyunk!
Csak veled...örökre,ennyi amit kérek,
amíg velem vagy,soha nem félek.
A szemedbe nézek,és csak ennyit mondok remegő hanggal:
"Kellesz nekem..egy életen át....gyönyörű angyal!"

Nincs szó,nincs jel,
Nincs rajzolt virág,
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó,ami jó,
Nincs már, aki felel,
De van hely,ahová visszatér
ki útra indul el.

Hol az arc,hol a kéz?
Akiért,s csak azért?
Hol a tér,ahol a fény
hozzád el ér?

Kell, Te legyél,
ki nap lesz éj után-
Te légy,aki megtalál,
ki szívét osztja szét,

Ő lesz a remény,
ki szívét osztja szét,
az élet,csak övé...

Így légy Te a jel,ki új útra talál
Ami volt,s amiért:
-az minden a miénk!-
szava a szenvedély

Az légy,ki sose fél,
ki szívem melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét...

Vecsey K. Mária: Látni


Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.

Jacqueas Tahureau: Szép szemével hogyha olykor


Szép szemével hogyha olykor
rám tekint a kedvesem,
bennem szinte téboly tombol,
s majd elalél életem.

De ha egyszer a kegyetlen
elfordítja a szemét,
új méreggel új sebemben,
nő halálom kínja még.

Mit tegyek, hogy végre éljek?
Van bajomra gyógyital?
Hálójából kell-e végleg
szabadulnom mihamar?

Bájitalom, betegségem
írja is az volna csak.
De ha egyszer jobban érzem
börtönömben magamat!

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA
.

Janko Jesensky: Néznek a csillagok


Néznek a csillagok,
mintha szeretnének,
hej, a te csillag szemeid
rám így mikor néznek?

Ajtóm előtt milljó
madár is dalol tán,
hej, a te szép ajkad mikor
szól, dalol így hozzám?

Kis galamb szemelget
magot a kezemből,
kismadaram, vállaimra
így mikor röppensz föl?

Arcod símogatnám,
szádat megitatnám,
csókjaimmal táplálnálak,
szívünk összefonnám.

Hogy a te szemeid
rám nézzenek forrón,
hogy a te édes, szép ajkad
hozzám lágyan szóljon.

Hogy szíved, szivecskéd
leljen békességet,
s azt susogja, hogy mellettem
talált meleg fészket...

Baranyi Ferenc fordítása.

Baranyi Ferenc: Nézni


Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Ady Endre: Mert túlságosan akarlak


Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

S a napok mulnak-mulnak
S beteg szivembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.

Könyves Tóth Enikő: Mindig

Mindig itt vagy
álmaimban:
szédült boldogsággal
fátyol-kék hajnalban,
emlékeink bűvében,
mikor elér az áhítat:
szobádban - átszellemült
ragyogásban.
Éjfekete égbolt
csillagporos szikráiban,
ha harangjáték
emlékét hozza felém
a lágy esti szél,
s a harmatos rózsaszirmok
bársony bíborában.
Mindig itt vagy
morajló tenger
hótiszta habjaiban,
szemed tükrében,
ha szeretteidet öleled.
Könnyeim megváltó cseppjében
is ott vagy,
s a szívemben, ahol megszülettél.

Tatiosz: A lehetetlen méltatlan az emberhez


Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség.
Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.
A lehetetlen - méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.

Bodnár Éva - Bűnöm, ha van...

Bűnöm, ha van...: Ne bántsatok!
Lelkemet tépi éles karmotok.
Belém hatoltok, mint a férgek...
Hagyjátok végre, hogy éljek!
Nem várok feloldozást!
Ha irgalom nincs bennetek -
Engedjetek... Csöndben megyek.
Nem viszek magammal mást,
csak tavasz-illatot, s egy szót: Boldogság!

Bűnöm, ha van, bocsássa meg az Isten!
Bocsássa meg, hogy tiltott gyümölcsöt ettem!
Ő tudja csak keserves harcomat!
Az önmagammal vívott csatát, kudarcokat...
Ó, mennyi szenvedésért jutott csekély öröm!
...de azt is megköszönöm!
Bocsássa meg az Isten, ha vétkeztem!
Bűnöm csak annyi, én csak annyit tettem,
Titokban bár, de szívből szerettem!

Lőrinczi L. Anna - Üresnek érzem magam

Most hűvös szellő cirógatja
arcom, bágyadt fénnyel süt a nap;
Az égen bárányfelhõk úsznak
Üresnek érzem magam

Csönd van, meghalt bennem a zene;
Az a bársonyos hang, feledve van?
Nem feledtem, csak talán - ma
Üresnek érzem magam

Az idő múlását fülemben érzem,
Visszhangzik a poros csendben.
Szívem dobbanását is hallom, de
Üresnek érzem magam

Kiáltok, állj meg, állj meg!
Nem látod, mennyire szenvedek?
Lépj vissza kettőt - előre egyet
Üresnek érzem magam

Nélküled...

Lányi Sarolta - A reménytelenség fokán

Nagyon szeretni volna jó ma
Beleülni a szerelembe:
A felvirágozott hajóba.

Evezni szépen messze, messze
Szelíd örömhullámokon
S a szívem szikrás vágy epessze.

Hullám hűsítse homlokom
S talán ki kéne kötni este
Távol lilázó partokon.

Téged szeretni volna jó...
De nem te vársz a messzi parton,
De nincs remény, de nincs hajó.