Állok egy meredek szikla parton,
s szomorúan nézek a messzeségbe...
Gondolataim lebegnek,-ég és föld között..
Vonz a messzeség,de mégjobban a mélység.
Nincs bennem érzés,
nincs bennem félelem,
mégis megdobban szívem.
Könnyeimmel küszködöm,
s az elmúlás vesz rajtam erőt.
Nem hallja senki néma sóhajom,
nem hallja senki néma kiáltásom.
Eljött az idő,döntenem kell,tudom...
Nem fáj,mosolygok;
Szívem egy nagyot dobban:
Rád gondolok..-
s a mélység győzött, a messzeség felett..
(Mildy
s szomorúan nézek a messzeségbe...
Gondolataim lebegnek,-ég és föld között..
Vonz a messzeség,de mégjobban a mélység.
Nincs bennem érzés,
nincs bennem félelem,
mégis megdobban szívem.
Könnyeimmel küszködöm,
s az elmúlás vesz rajtam erőt.
Nem hallja senki néma sóhajom,
nem hallja senki néma kiáltásom.
Eljött az idő,döntenem kell,tudom...
Nem fáj,mosolygok;
Szívem egy nagyot dobban:
Rád gondolok..-
s a mélység győzött, a messzeség felett..
(Mildy

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése