Éjjel

Éjjel van...valami felébresztett,nem tudok aludni... Fekszem csendes magányomban,gondolataim cikáznak, könnyeim csordogálnak. Rád gondolok szüntelen,miért nem vagy velem? Miért vagy makacsabb egy gyereknél is,miért játszottál szívemmel,miért nem voltál őszinte?Miért...miért...miért? Ezernyi miért,amire válasz soha nem érkezik. Kicsit meghaltam..elvesztettem egyik kincsem: a reményt. Azt mondják az hal meg utoljára...nekem már kétszer meghalt. Van még tovább?:Miben reménykedhetnék még? Miben bízhatnék még?vagy várjam a csodát? Már abban sem hiszek.Pedig volt idő,mikor hittem,és úgy éreztem -van csoda. De lehet az is csak illúzió.Meg az is,hogy szeretlek...Már magam sem tudom mit érzek.. Fájdalmat,haragot,gyűlöletet?De miért is haragudnék,miért is gyűlölködnék? Miért..miért...:megint csak. Azt tudom,hogy feledni nem foglak,és nem is akarlak,még ha fáj is. Te már bennem élsz, ha nem is leszek soha tiéd. Búcsúznom kéne,de ahhoz is gyenge-gyáva vagyok...Nincs erőm kimondani azt a szót..Ahhoz sem volt erőm,hogy szívem kitárjam,bevalljam:mennyire szeretlek.Csak azt tudtam mondani,nem akarlak elveszíteni..ezt szívem legmélyebb érzésével mondtam,így is gondoltam. De akkor miért akarom feladni?Megfutamodom ismét?Eldobok magamtól mindent? Dobjam el az életem,mert akadály van előttem? NEM! Az irántad érzett szerelem,le fog győzni mindent...csak adj erőt,és adj hitet.. add vissza a meghalt reményt,-talán még újra lehet éleszteni,talán még pislákol egy gyenge kis fény...talán...
/Mildy