Idő..

Nézem a lassan vánszorgó idő múlását,

Mely kínoz,és csontomig hatol,mint a téli hideg szél.

Várom,hogy meghalljam halk lépteid zaját,

a zár hangját,az ajtó nyílását,

s küszöbömön átlépve,ott állsz majd előttem.

Kicsordul szememből a boldogság könnye,

végig folyik arcomon,

közben szorosan magamhoz ölellek...

Megállítanám az időt,mely oly kegyetlen,

nem vehet el többet tőlem.

Amíg élek nem engedlek,

Te vagy nekem minden kincsem...

/Mildy