Csukás István
Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat,
mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem,
ahogy lehetett.
Hol van már,
aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem az utat,
mely hozzád vezetett.
1 megjegyzés:
Olyan jó érzés idejönni és feltöltődni a gyönyörű szavak árnyékánál…
Köszönöm az összes olvasó nevében, hogy igyekszel lelket simogató írásokat közzétenni!
Megjegyzés küldése