2013. szept. 23.



Tatiosz

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy...
 A szeretet benned van,
 mégsem tudod szavakkal körülírni.
 A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, 
mit érzel, amikor szeretsz.
 A szeretet - akárcsak a boldogság, 
a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik,
 onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd
. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre,
 fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; 
ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül.
 A szeretetnek azonban szüksége van rád:
 te vagy a szeretet küldötte.
 A földre érkezvén,
 magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad 
- így te magad lettél a szeretet. 


William Wordsworth 

 Táncoló Tűzliliomok

 Sétáltam, mint felhő, melyet 
szél hajt, céltalan, könnyedén, 
s egyszer csak egy sor,
 egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján,
 a fák alatt ringtak, 
táncoltak álmatag. 

 Ahogy csillaggal a tejút ragyog 
s hunyorog mindenütt, 
a szikrázó kis öblöt úgy
 körüllobogta ünnepük;
 lángszirom, táncos, büszke fej 
hintázott ott vagy tízezer. 

 Tűztánc volt a tó is, 
de ők túltündökölték a vizet,
 - költő ily társaság előtt 
csak boldog s vidám lehetett! 

Néztem, - néztem,
 - nem tudva még, 
hogy mily gazdaggá tett a kép; 
 Mert ha merengő éjeken lelkem 
most önmagába néz,
 gyakran kigyúl belső szemem,
 mely a magány áldása,
 és megint veletek lobogok,
 táncoló tűzliliomok. 

 (fordította: Szabó Lőrinc)


Dsida Jenő 

 Szeretnék 

Szeretnék:
 kimenni messze, a víz partjára
 s a lemenő nappal szembenézve
 nekidőlni egy fának.
 Hetenként többször.
 A fejemet is hátravetve 
hallgatni a halk szúnyogdongást,
 meg a zsongó, csobogó vizet,
 mikor beszél a Csenddel. 
Úgy maradni,
 míg feljönnek a csillagok 
és simogató ezüst fényüket
 fejemre hintik. ...
Először egy napig maradni ott 
azután két napig,
 azután három napig,
 azután mindig... 

2013. szept. 15.



Nem bán már az ember semmit, semmit, 
csak szeressék!
 Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
 hogy ne szeressék! 
Úgy menekül, kapaszkodik! 
Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! 
Fél egyedül. Csak karolják!
 - s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. 
Megszelídül a magánytól,
 s csak annyi kell végül már, 
hogy meg ne vessék. 
Egyedül az éjszakákat?!
 - Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
 Egyedül megérni itten betegséget,
 csapásokat, ezüstös karácsonyestét?
 Egyedül felérni ésszel a múlást, 
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
 Jaj, nem! 
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
 - azt se, hogy szeressék.
 Ó végül már azért sír csak,
 hogy valakit szeressen még, szeressen még.
 Legyen aki megengedje:
 - rágondolva tölthessen el egy-egy estét



Ady Endre:
 Ha szeretlek...

 Ha szeretlek, akkor hazugság, 
Amit igaznak hittem én.
 Hazugság a sírás, a bánat
 S az összetörtnek hitt remény.

 Hazugság akkor minden, minden, 
Egy átálmodott kárhozat,
 Amely még szebbé fogja tenni
 Az eljövendõ álmokat.

 Ha szeretlek, akkor vergõdve
 A halált nem hívom soha,
 Eltûröm még a szenvedést is, 
Nem lesz az élet Golgotha.

 Mikor álmomból fölébredtem, 
A percet meg nem átkozom --
 A lelkedhez kapcsolom lelkem
 S mint régen, ismét álmodom.

 Ha szeretlek... Ne adja Isten,
 Hogy hazug legyen ez a hit!...
 De mért?... Legyen hitvány hazugság,
 Elég, hogy engem boldogít.

 Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
 Haljak meg most, ez üdv alatt, 
-- Többet ér egy hosszú életnél
 Egy álmot nyújtó pillanat 



Gyóni Géza

 Ne mondd ki azt a szót: örökre.
 Ne búsítsd senkinek szívét, 
Mondd te csak azt,hogy-most szeretlek,
 Mert a jövő perc nem tiéd. 

 Örökre...bús,tréfás,hazug szó 
Isten ajkára illik az.
 - Egy percre,míg egy csók elcsattan -
 Leányajkon csak ez igaz.

 S ne is kívánd a szót:örökre!
 Vesd meg ki mondani meri.
 A végtelenséget csúfolja,
 Mert nincsenek csak percei. 

 Szeresd te azt,ki büszke ajakkal 
Csak azt ígéri mit megád. 
Örökre...csak a névtelenség
 Kendőzi ezzel önmagát. 

 - Ameddig ajkad csókol,éget,
 ameddig szítja lángomat 
- A férfi-ajkon ez igaz csak
 És hazudik ki mást fogad. 

 Vesd meg ki így suttog:örökre.
 Szeresd,ki csókol s nem ígér. 
Örökre szánt fanyar kötésnél
 Egy csókterhes perc többet ér.

2013. aug. 21.

Peter Taylor




Valami elveszett 

 Valami elveszett, de nem tudom, mi az
 Leégett kanóc és szétfolyó viasz 
A hófúvásban a láng megremeg, 
Valami eltűnt, valami elveszett. 

 Valami nem süt át a félsorok között, 
A hang ismét csak falba ütközött. 
Léket keres a vastag jég alatt 
És enyhülést egy fázó gondolat. 

 Tegnap kidobtam az összes kacatot,
 Mint a tudós, ki avatott 
Szemekkel a jövőt lesi meg:
 ,,Ez kacat, amazzal még sokra viszed.''

 Megvan ma mind a tegnapi rendben,
 Csak azt a valamit hova tettem?... 
A kinti ködben és a benti füsttel 
Nem tudom, mi tűnt el.

 Kerestem a szabad ég alatt. 
Szabad élni, s megfagyni is szabad.
 Kutattam a bölcs könyvek között,
 Nagy szavak és nagy szóközök. 

 Mindent láttam, de nem találtam, 
Pedig rend volt a szobámban.
 De meddig tart még, és hová vezet, 
Hová tűnt az, ami elveszett? 

 Már tudom, hogy hiába kérdem, 
S a kacatok közt csak lassan értem,
 Amit a semmi hiánya jelent: 
Valami elhagyott idebent. 


Gyóni Géza 

 Ne mondd ki azt a szót: örökre.
 Ne búsítsd senkinek szívét, 
Mondd te csak azt,
hogy-most szeretlek, 
Mert a jövő perc nem tiéd. 

 Örökre...bús,tréfás,hazug szó
 Isten ajkára illik az. 
- Egy percre,míg egy csók elcsattan -
 Leányajkon csak ez igaz.
 S ne is kívánd a szót:örökre! 

Vesd meg ki mondani meri.
 A végtelenséget csúfolja,
Mert nincsenek csak percei. 
 Szeresd te azt,ki büszke ajakkal 
Csak azt ígéri mit megád. 

Örökre...csak a névtelenség
 Kendőzi ezzel önmagát. - 
Ameddig ajkad csókol,éget, 
ameddig szítja lángomat - 
A férfi-ajkon ez igaz csak
 És hazudik ki mást fogad.

 Vesd meg ki így suttog:örökre.
 Szeresd,ki csókol s nem ígér. 
Örökre szánt fanyar kötésnél 
Egy csókterhes perc többet ér


Szabó Ila:

 Epilóg 

 Már csöndesen szeretlek,
 szelíd szavam se szól, 
Könnyebb Neked, 
ha vágyam csak hangtalan dalol. 
Nem várlak, nem kereslek,
 nem álmodom Veled,
 feloldom gondod, vétked,
 mit Én hoztam Neked.
 S a csöndes könnyek éjén 
Én áldva áldalak,
 köszönnöm kell, 
hogy voltál egy boldog pillanat.
 Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz,
 de éltedre titkon tekintetem vigyáz. 



Ma fáj,hogy messze vagy, 
Úgy lehajtanám öledbe fejem..
 Kérném,hogy itt maradj,
 míg elcsitul bennem az érzelem.

 Megfognám a kezed,
 Tenyeremben tartanám ujjaid,
 s megsúgnám-csak Neked-
 hogy énbennem miféle vágy lakik. 

 Megcsókolnám a szád, 
Szerelmet adni-látod?- szép dolog... 
Nincs bennem semmi vád mert 
Te ott vagy,amíg én itt vagyok.. 

 Szemedbe nézek...kezedhez érek..
 Halandó a test,de örök a lélek
Nézem az időt,miként pereg 
Mint homokóra falán a homokszemek.. 

 Telnek az órák,és múlnak a percek 
Engem az örök szerelem tüze éltet
 De én csak nézem két csodás szemed
Mellyel szívem rabul ejted. 

 Mint tiszta nyári éjen a fellegek 
Most úgy ragyog arcod s csillog szemed
 Mint halandó testben az örök lélek
 Úgy éltet engem csupán a léted.

 Megfogom kezed..őrzöm szerelmed
 Inkább meghalok,mintsem elveszítselek 
Mert mit sem ér az életem Nélküled..
 Akit..mindig s mindenkor....szerethetlek.



Ne szólj,csak csendben tedd kezembe a kezed... 
Ne szólj,csak nézz rám, 
-tudni fogom-,mert némán is beszél szemed...
 Ne szólj,csak engedd,
 s Téged is elvarázsol a dallam... 
Ne szólj,csak érezd milyen,ha édes...
 ajkamtól...ajkad. 
 Ne szólj,csak ölelj át gyengéden...
 bármikor,ha kérem... 
Ne szólj,csak csillapítsd ha őrülten száguld a vérem... 
Ne szólj,csak akarj engem.. 
Ne szólj,csak.... őrizz meg,
 -ahogy én őrizlek Téged-
 Ebben a fájdalmasan is gyönyörű...szerelemben.


Az emberi szív..... 

 Az emberi szív szeret, és fáj,
 bár IGAZ szerelmet nem mindig talál! 
Hiába fáj, csak keres és küzd, 
és ha megtalálja, felemészti a tűz.
 Az emberi szív csak keres, és küzd, 
s ha elérte már az emésztő tűz, 
mindent mit lehet, odaad,
 mert csak adhat akkor is, 
ha cserébe csak fájdalmat kaphat! 
Mert hiába fáj a szerelem,
 az emésztő tűz,
 az emberi szív akkor is csak 
SZERET és KÜZD !

2013. aug. 18.



Vándor: 
Ha hiszed, hogy az élet szebb lehet... 


 Ha hiszed, hogy az élet szebb lehet,
 Emeld fel tekinteted, kutasd az eget,
 A csillagok súgják majd meg neked, 
Mit kell ezért végül megtenned. 

 Ha hiszed, hogy az élet szebb lehet, 
A fehér felhőknek zengd hitedet,
 Hogy aranysugárba öltöztessenek, 
Arcodra pedig molyost derítsenek.

 Ha hiszed, hogy az élet szebb lehet, 
Válassz ki magadnak egy csendes ligetet, 
Feküdj hanyatt a zöldellő, hűs földnek, 
Hagyd, hogy az átkaroljon téged. 

 Ha hiszed, hogy az élet szebb lehet, 
Hunyd be lassan két szemedet, 
Lehelj mézzel telt csókot kedvesednek,
 Nyisd ki neki szerelmetes szívedet.
 És ne csak hidd! 
 Érezd is, hogy az élet szebb lehet!


Dsida Jenő

 Hálóing nélkül… 

Föl-fölvetem és némán eltűnődöm, mi is lelt tegnap este engemet?
 Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl hálóingemet, 
egyedül álltam, kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen
 s a villanyt aztán lassan elcsavartam. 
Irtózatos sötét lett.
 Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség, este,
 melynek már szinte teste van, a pillanatok estek és zuhogtak
 és én dadogtam: - Késő este van, éjszaka is talán,
 s ki tudja, reggel virrad-e ily sűrű sötétre még 
és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos,
 fekete sűrűség?
 Eszembe jutott minden, 
ami rossz volt, rossz gondolat, vers, 
csók, kihűlt falat és annyi régi, sápadt ismerősöm, 
ki messze van, vagy lent a föld alatt.
 És hirtelen és furcsán ráijedtem, 
hogy ami eddig élt, csak a ruha:
 kabát, kalap, harisnya és cipő volt, 
nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing,
 mely fedez és véd a zord hidegtől,
 véd és takar magamtól engemet: 
jaj, elvesztettem minden szál ruhámat,
 önmagamat és védő ingemet.
 Nem vagyok már senki tisztelt barátja, 
kit köszönteni illik, 
nem vagyok senki teremtett asszony szeretője,
 se lapok munka társa nem vagyok, 
se kártyapajtás, törzsvendég a klubban, 
se szerkesztő úr többé nem vagyok; 
se vándor, aki meredélyre kaptat se út, se cél 
– és költő sem vagyok,
 csak ember, 
aki minden idegével lágy takaró 
s melengető vacok után sír 
és csak áll a nagy sötétben
 s meztelenül 
Isten előtt vacog.



Nagy Erzsébet 

 Az idő

Nem tudom, mit hoz majd,
 Csak hiszem: 
Üres poharam elbírja, 
S szomjam oltja…
 Nem tudom,
 száraz rózsáim 
Meddig virulnak, 
Csak hiszem:
 Örökké bennem illatoznak…
 Nem tudom, 
Gyertyám mikor lobog majd, 
Csak hiszem: 
Fénye arcokat ragyog be… 
Nem tudom, 
Miért nem láthatom
 Megfestett képem egészét,
Csak hiszem: 
Előbukkan, s reám tekint…
 Akkor majd
 Felröppenek a mélyből,
 S gömbként formálom
 A megfoghatatlan időt…



Soha többé 

Ne,ne bánts többet,
hisz én sem tehetek már többet. 
Miért nem értesz engem? 
Segítségre nyújtom a kezem. 

 Ne,ne ítélj el többé, 
hisz én sem változom meg többé.
 Szükségem van most rád,
 mert hamis az összes vád. 

 Ne,ne törj össze többet,
 hisz én sem lehetek acél többet.
 Szeretetre vágyó szívem,
 hányszor kell meg újra összeszednem. 

 Ne,ne haragudj többé, 
hisz én sem vagyok hibátlan többé.
 Mindent érted tettem, 
hogy soha ne bánts engem

 Ne,ne várj el tőlem többet
 hisz én nem akarok ilyen lenni többet.
 Szeress úgy ahogy vagyok, 
mert a szívemben kincs ragyog. 

 Ne,ne keress bennem hibát többé, 
hisz én sem lehetek tökéletes többé.
 Ez van valójában a lelkemben,
 de  magamat így szeretem!

2013. aug. 11.



M.Feesche:

 Kő az úton 

 Gondolod kerül életed útjába
 Egyetlen gátló kő hiába? 
Lehet otromba, lehet kicsike, 
Hidd el, ahol van ott kell lennie.
 De nem azért, 
hogy visszatartson Téged,
 Se, hogy lankassza kedved,
 merészséged. 
 Jóságos kéz utadba azért tette, 
Hogy Te megállj mellette 
Nézd meg a követ, 
aztán kezdj el, beszélni róla Isteneddel.
 Őt kérdezd meg,
milyen üzenetet küld
 azzal a kővel Neked! 
S, ha lelked Istennel találkozott,
 Utadba minden kő áldást hozott.


Ajtók és nappalok

... azt hiszem végre ideje lenne kiapadni a napokból
 és újra felépíteni lényegünk
 abból az egyszerűnek látszó tisztaságból
 ahol egy szóban vagy egy mozdulatban
megláthatjuk a bizonyosságot,
 hogy valaki bőre alatt még reszket
és dübörög az igazi őszinte élni akarás
 (még nem vagyunk készen sem itt - sem ott
megbújva várjuk a valami mögött
egy csendes és rendes szobában, hogy megöregedjünk)

2013. aug. 5.



Efraim Staub

 Ha sírni fogsz

 Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
 A könnyeket le nem tagadhatom.
Gondod, bánatod enyém is.
 Ha majd nevetsz,
 nevetek én is,
 Bár nem nevetnék,
 ámde mégis Veled nevetek.
 És, ha elhagysz,
elhagylak én is,
Ha sírsz utánam,
 Majd sírok én is.



Blok:

 Oly ismerős vagy

 Oly ismerős vagy,
mintha hajdan éltél is volna már velem.
 Másoknál, otthon, utcazajban
 meglátom arcod hirtelen.
 Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
 ott vagy te, bárhol is legyek.

 Hallom kopogni éji csöndben
 közelgő könnyű léptedet.
 Nem te suhansz el láthatatlan mellettem,
 ha ajtót nyitok, légből, párából szőtt alakban,
 te álmaimból támadott?

 El-eltűnődöm néha:
 nem te ültél a szérűskert alatt,
 egy sír gyöpén, a cinteremben,
 kartonkendődben hallgatag?

 Egy pillanat - még ott pihentél,
 s tűntél, suhantál már tova.
 Dalolva a patakra mentél...
 Az estharang szelíd szava
 választ zúgott dalodra messze,

 s én sírtam, s vártam csüggeteg,
 hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
 de elhalt édes éneked.
 Kartonkendőd egy percre túlnan
 megvillan még a part felett, s eltűnsz.
 De érzem szomorúan,
 hogy még találkozom veled.

 (Lator László fordítása)