Blok:

 Oly ismerős vagy

 Oly ismerős vagy,
mintha hajdan éltél is volna már velem.
 Másoknál, otthon, utcazajban
 meglátom arcod hirtelen.
 Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
 ott vagy te, bárhol is legyek.

 Hallom kopogni éji csöndben
 közelgő könnyű léptedet.
 Nem te suhansz el láthatatlan mellettem,
 ha ajtót nyitok, légből, párából szőtt alakban,
 te álmaimból támadott?

 El-eltűnődöm néha:
 nem te ültél a szérűskert alatt,
 egy sír gyöpén, a cinteremben,
 kartonkendődben hallgatag?

 Egy pillanat - még ott pihentél,
 s tűntél, suhantál már tova.
 Dalolva a patakra mentél...
 Az estharang szelíd szava
 választ zúgott dalodra messze,

 s én sírtam, s vártam csüggeteg,
 hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
 de elhalt édes éneked.
 Kartonkendőd egy percre túlnan
 megvillan még a part felett, s eltűnsz.
 De érzem szomorúan,
 hogy még találkozom veled.

 (Lator László fordítása)