2013. aug. 21.



Szabó Ila:

 Epilóg 

 Már csöndesen szeretlek,
 szelíd szavam se szól, 
Könnyebb Neked, 
ha vágyam csak hangtalan dalol. 
Nem várlak, nem kereslek,
 nem álmodom Veled,
 feloldom gondod, vétked,
 mit Én hoztam Neked.
 S a csöndes könnyek éjén 
Én áldva áldalak,
 köszönnöm kell, 
hogy voltál egy boldog pillanat.
 Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz,
 de éltedre titkon tekintetem vigyáz. 

Nincsenek megjegyzések: