Szabó Ila:
Epilóg
Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól,
Könnyebb Neked,
ha vágyam csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom Veled,
feloldom gondod, vétked,
mit Én hoztam Neked.
S a csöndes könnyek éjén
Én áldva áldalak,
köszönnöm kell,
hogy voltál egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz,
de éltedre titkon tekintetem vigyáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése