William Wordsworth 

 Táncoló Tűzliliomok

 Sétáltam, mint felhő, melyet 

szél hajt, céltalan, könnyedén, 

s egyszer csak egy sor,

 egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján,

 a fák alatt ringtak, 

táncoltak álmatag. 

 Ahogy csillaggal a tejút ragyog 

s hunyorog mindenütt, 

a szikrázó kis öblöt úgy

 körüllobogta ünnepük;

 lángszirom, táncos, büszke fej 

hintázott ott vagy tízezer. 

 Tűztánc volt a tó is, 

de ők túltündökölték a vizet,

 - költő ily társaság előtt 

csak boldog s vidám lehetett! 

Néztem, - néztem,

 - nem tudva még, 

hogy mily gazdaggá tett a kép; 

 Mert ha merengő éjeken lelkem 

most önmagába néz,

 gyakran kigyúl belső szemem,

 mely a magány áldása,

 és megint veletek lobogok,

 táncoló tűzliliomok. 

 (fordította: Szabó Lőrinc)