2013. szept. 23.



William Wordsworth 

 Táncoló Tűzliliomok

 Sétáltam, mint felhő, melyet 
szél hajt, céltalan, könnyedén, 
s egyszer csak egy sor,
 egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján,
 a fák alatt ringtak, 
táncoltak álmatag. 

 Ahogy csillaggal a tejút ragyog 
s hunyorog mindenütt, 
a szikrázó kis öblöt úgy
 körüllobogta ünnepük;
 lángszirom, táncos, büszke fej 
hintázott ott vagy tízezer. 

 Tűztánc volt a tó is, 
de ők túltündökölték a vizet,
 - költő ily társaság előtt 
csak boldog s vidám lehetett! 

Néztem, - néztem,
 - nem tudva még, 
hogy mily gazdaggá tett a kép; 
 Mert ha merengő éjeken lelkem 
most önmagába néz,
 gyakran kigyúl belső szemem,
 mely a magány áldása,
 és megint veletek lobogok,
 táncoló tűzliliomok. 

 (fordította: Szabó Lőrinc)

Nincsenek megjegyzések: