Lupsánné Kovács Eta

Az idő, az idő, az idő

A negyven év utolért

míg lassultam egy sóhajért

Futottam egyre,

fáradtan negyven év a hátamban.

Úgy gondoltam, kicselezem,

de rájöttem, nem tehetem!

Együtt fut velem, az Életem.

Belátom, hiába hittem,

hogy elmegy az idő mellettem.

Velem marad, nem mozdul,

csak itt vár rám kajánul.

A negyven év utolért,

hát sort állhat egy mosolyért.

Mától, szökőévenként fogom,

jegyezni a szülinapom.