Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.

Minden pillanatban gondolt Ő reám.

Ha sorsom megvadult s látta,

hogy elüt,félretolt az útból, s elé Ő feküdt.

Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.

Ha fáztam, a lelkét terítette rám.

Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem,

simogatta sebeim, siratta könnyeim.

Hogyha megbántottam, -már bánom azt,

nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt.

Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,

mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám!
(Borbás Ferenc - Édesanyám)