Esőillat

Már rámsötétedett,

amikor elindultam haza.

Csönd ült mindenen… -

csodálatos képeket festett elém a hallgatás -

Esőillat mellém szegődött

és a nappal szavai

egymásba olvadva

keltek életre bennem.

Arcomra pírt lehelt

egy buja gondolat,

szememben újra csillog egy kiscsillag.

Cipőm sarka merészet koppant

az esős úton, felverve az álmos csöndet.

Lélegzik az Élet bennem,

és a fában, az esőben, levegőben.

Mosoly merészkedik arcomra,

fák összesúgnak mögöttem,

csak a vén hold nevet…

Ő tudja…

tudja, hogy magamban szavaid hallgatom: -

gondolataid a szellőben,

suttogásod az éjben,

tekinteted a napban én legyek-

És én ölelkezem a szellővel,

az éjjel, és a nappal.

Ma este különös illata volt az esőnek…