Hegymászás

Előre nézz... a világgal dacolva!

Vérző ujjaiddal szírt szélét tapintva!

Előre nézz... csak kitartón kutatva!

Sajgó tagjaiddal biztos pontot fogva!

Felfelé nézz... bár nem látod célodat...

S lehet, hogy fájdalom torzítja arcodat...

Ha nem látsz csak kék eget, kopár sziklát, követ,

Szemed azt keresse, hova lőj be szöget!

Akár a hegymászás, olyan az életünk,

Kritikus pontokon tűrünk, és szenvedünk...

Előre tekintve nem látunk, csak jelent...

Ha látunk is valamit, nem tudjuk, mit jelent...

Visszanézve látjuk, azt, hogy merről jöttünk...

Honnan kapaszkodtunk, hol volt, hol pihentünk...

Látjuk az utunkat, jól látjuk múltunkat...

Emlékképbe égett, szeretett arcokat...

Mára csak emlék... a pár szeretett barát...

Emlék maradsz Te is... hát legyél Igaz Barát!

Akár a hegymászás, olyan az életünk,

Ha elhagy az erőnk... Leesünk... Ég velünk...

(ajánlom:Firex-nek)