Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni ,várni ,remélni.Mindennap látni ,s rádöbbenni,hiába minden, elkéstél.

Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk?És miért vele álmodunk, és miért remélünk,várunk rá?S ha végre ránk néz,vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?

Az az egy pillanat, mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?Ha elutazik, messze megy s majd sokára jön vissza,az az érzés,mit ápolunk,nem hívhatja vissza.

S közben a józan ész feledtet velünk,mert azt diktálja állj meg,tovább nem mehetünk.

Nem szabad szeretni olyat, aki megvet,aki nevet rajtunk.

Nem szeret bennünket.

Aki örül,mert tudja,hiába remélünk,aki érzi,miatta szenvedünk.

De ha a szív, e kis motor szeret, hiába a józan ész,nem tilthatja meg az érzést,mit ember nemesít.

Nem bír az érzelemmel az ész, hiába tilt.

Nem tehetünk róla ,s ha szeretünk,nem mondhatja senki,hogy feledd!

Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy legszebb az olyan érzés mely tiszta.

Nem kell, hogy azt mondd, szeretsz.

Ha mást érzel, ne hazudj nekem.

Nem kell a szép, de hazug szavad

Mondj inkább rosszat ,de igazat.

Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik,hálás leszek neked.

Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel s nem viszonozzák,s te kínlódsz,nyögsz,szenvedsz.

Úgy érzed nem bírod,meg kell halnod.

Gondolj akkor rám, s megtudod, hogy rossz volt.

Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva ,könnyeid ne lássák.Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy ő odabent vígan kacag.

Megvetni ,gyűlölni, akarod,de csak becézni,imádni,szeretni tudod.

Nem bírsz és nem akarsz nélküle élni,nevetni,küzdeni,harcolni,sírni.S ha eddig elértél ,nem fogod kérdezni.Tudni fogod majd:"Mit jelent Szeretni"