Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csoda kertje,

a kert közepében van egy palota,

s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontváz ember ül.

Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:zokog,
zokog a csontváz embered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csoda kertje,
s minden csoda kertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.
(Wass Albert)