Angyalkönnyek

Mikor angyal könnyek peregtek csókként ajkamra,

Sima tenyér bájolt nemes fényt arcomra

És néma vallomást suttogott a szél,

Örökre felolvadt bennem a tél.

Angyal könnyek, halk simogatások,

Hűs füvön szétszóródó varázslatok

Bűvös illatát sóhajtom gyémánt szemeidbe,

Mígnem eggyé válik lelkem ős szerelme

Széttárt karjaid vágyakozásával,

S szembeszállva minden égő kárhozattal

Testem-lelkem csak a tiéd lesz,

S az angyal könny napfényt bűverővé tesz,

Miközben az halkan pereg egyre ajkamra

És forró tenyér simul lágyan arcomra…

(sisterKhayre)