Egy nyári nappalon

Kopott zöld padon

Magas fák alatt

Ül egy bús alak.

Kezében egy kép

Mit nem tépett még szét

S nem is fog talán,

Valakit még vár

A képen csak egy arc

A lány szívében harc

Feledni kéne már

De a szív még mindig vár

Várni is fog még

Míg a láng csak ég

Amíg el nem alszik

Szíve meg nem nyugszik.

Kezében a kép

A szíve dobban még

A fejét lehajtja

S vár egy szebb holnapra.