A magány

Milliószor kérdem a percektől:

Hol vagy, és most éppen merre jársz?

De nincs, aki feleljen a szómra,

Szerelmemre már senki nem vigyáz.

Nyitva tartom ablakomat éjjel

Csak az órám ügyeli a csendet

Titkos lépteiddel besurransz hozzám

Mert érzed, hogy szeretve, szeretlek.

Mikor már úgy érzem erőm elhagyott

Próbálok aludni, hagyom a gondot

De ezer és ezer órát vagyok ébren

Ébren és csak érted járom a bolondot

A magányom ijesztő fájdalom

Félek, és reszketek az ágyamon

A jövő ilyen vagy rosszabb lehet

A vackomon fázok, az éjek is hidegek..