Remény

Álom volt csupán, gyönyörű álom,

veled voltam, soha meg nem bánom.

Este van már este, csak a hold ragyog,

remélem, hogy érzed, ma is veled vagyok.

Nézem azt a csillagot, mely kettőnknek ragyogott,

nem leszek tán boldog, mint akkor adatott.

Emlékszem,

örültünk a nyárnak, a télnek,

nem féltünk semmitől,

mitől mások félnek.

Reméltem, a hosszú úton együtt utazunk,

ma már messze vagy, külön ballagunk.
/ Nagy Krisztina/