Szigeti András

ŐÉRTÜK SZÓLOK

Őértük szólok, akik nyugalmunkat naponta őrzik

Kik szunnyadó parázsban is otthonunkat védik

Kiknek barát a tűz, de ha támad orvul

Kezük, lábuk, karjuk vészjóslóan mozdul.

Mi hajtja őket?

Talán a szenvedély?

Az ember féltés, és az a remény,

Hogy égboltunk mindig tiszta marad ,

Az önkéntes szolgálat, a hivatás tudat.

Őértük szólok, kik a poklot is megjárják,

A tomboló elemet kalitkába zárják.

Szembe néznek élettel, halállal ,

Eszelős kártya partit vívnak a pusztulással .

Adassék hát nékik most köszönet

hisz ezért hajszol mindig a lelkiismeret

Mert időnk nincs soha megköszönni

Hogy képesek értünk akár tűzbe menni.

(Firex-nek,és minden lánglovagnak)