Versemmé írlak

Ismeretlen új, valami igazi vágy,

Különös izgalom és titok vagy.

Kaland a szívnek, lelkemnek

Vigasza és bátorítása mind te vagy.

Te vagy, és versembe írlak,

Versemmé írlak, és egy leszel

Vele, Te leszel hang, szó,

Minden rím, és a hallgató

Csend a sorok között, lüktetés,

Melyet nem hallasz, csak érzed...

Szavak közti sóhajnyi vágyban

Véllek majd felfedezni téged.

S olykor sóhajnyi vágyak között

Ott leszel Te a szavak helyett,

Hisz tollamba miattad új élet költözött.

S te jelensz meg minden papírra vetett

Elveszett, aprócska, édes szó fölött.
Szerző: Reményhez