2009. júl. 5.



Helen Bereg
Kétség


Mikor összesimul ég és Föld,
mikor nem számít a jövő,
csak a jelen csodája,
a jövő csak képzeletünk álma,
akkor varázsol el a beteljesülés.

Mikor versben dalol a szív,
hogy ne sejtse más kinek ír
a költő vágyódó verseket,
mikor rejtőzik, bújik mint vad,
ne csalogassa oda a vadászt,
akkor kel égre az éj,
rejtse a szerelmes zenészt.

Mikor magányos szív társra talál,
mikor örökké összefonódnának már,
akkor jön a józan ész.
Nem, nem lehet még.
Elég a pillanatnyi varázs,
a lopott percek órák.
Az összefonódás majd akkor,
ha egybeolvad Föld és az ég
s a szerelem senkit nem sért.

Nincsenek megjegyzések: