"Látom az arcod, de nem érem el,

kezem sután nyúl feléd.

Vágyam űz utánad, kedves,

órákig hallgatnám meséd.

Szavaid hűs forrásként iszom,

tekintetem keresi a tiéd

Ajkam szóra nyílik,de nem leli az ideillő igét.
Lelkem eggyé olvad veled,

mikor szárnyra kél az időben,

valami furcsa, izzó remegés van ilykor a levegőben.
Tudom, hogy érzed te is,

mikor elérek hozzád végre,

lágy szellő simítja a tested,

s Te felnézel a kéklő égre.
Angyal szárnyam, ugye látod?

Mosolyom áttöri a teret.

Repülnék hozzád szinte nyomban

De Te is tudod, hogy nem lehet."