Rajnai Lencsés Zsolt: Ha én csillag volnék

Ha én csillag volnék,

fényemmel hajadba hullnék.

S világítnék neked este,

hogy gyertyát, lámpást, ne keress Te,

mert ablakod ívére ülnék,

és szobád homályába vegyülnék.

Mikor járnál, s csípőd ringna

lágyan, sekélyen,mint a hinta

csillagfénybe rejtenélek,

mint, ki arany fénykötegbe tévedt.

Ha a sötétben az ablakodba ülnél,

én boldogan vállaidra gyűlnék.

Nézném arcod a tőlem csorgó fényben,

és örömöm lelném ama tiszta lényben

ki Te vagy, kit most,

sugárba öltöztetlek,

és pillanatokra mennyei létbe költöztetlek.

Mikor feküdni térnél, vigyáznám álmod.

S hogy éjjel ne félj, én lennék a barátod.

Néha pedig csak úgy, ajkaidon csüngnék,

máskor meg szótlanul a karodon elülnék.

Szétfutnék bőrödön

minden fénynyalábbal, majd engedném,

hogy lépdelj rajtam puha lábbal.

Hajnalhasadás előtt

csókkal búcsúznék a szádtól.

Te rég álomban ringnál,

de én a barátod,ott ülnék

ágyad szélén egész éjjel,

s meleg sugárral terülnék rajtad széjjel.

Mikor jönne halálom,

a gyilkos hajnal,

elköszönnék tőled

egy titkolt néma bókkal

és te sosem tudnád meg,

hogy itt volt egy csillag,

ki meghalt ajkadon egy csókkal.