Ha valamit nagyon akarunk, az egész mindenség összefog értünk!Sokszor megbotlunk, hiányosak az ismereteink,fél igazságokat tudunk csak és ez félre vezet minket kevés a bátorságunk és a hitünk, nem vagyunk türelmesek a másikkal ! Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad érte néha . Ha biztos akarsz lenni abban, hogy emlékét sértetlenül megőrzöd, akkor azt nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be szíved legmélyebb zugába azt az érzést .; Kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged egy ládikába , abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire. Semmi sem véletlen nem a vak szerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristály tiszta megértéshez, ezer meg ezer ,,véletlen egybeesés" és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.A nehézségeknek azaz egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket. Hát nem ez az emberi természet titka? Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa végtelen szabadságát. Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk és mivé leszünk, hanem az a mód, ahogyan szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufa lánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre újraépítkezünk belőle, amíg újra kivívjuk szabadságunkat. A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk. A szabadság célja a bizonyítás. És amíg hiszünk az álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.