2009. szept. 16.


"Még fáj...



Úgy fáj, úgy éget
érzem itt, benn
a szívemben a sötétséget.
Búcsúszóval véresre sebezve
emlékszem még,simogató kezedre.

Maró könnyek az arcomon,
patakban pereg,én csak hagyom.
Bennem dübörögnek a miértek,
keresem a szót, hátha valamit megértek.

Tiltott a szerelem,időt és teret nem hagyott,
ki ilyet nem élt át,pofont még nem kapott.
Távolból nézni a Kedvest,
kezed, nem az Ő kezében,
csak a vágyat látni,
látni a szemében.

Távolból válaszolsz,a véred lázad,
közelednél hozzá,de nem visz a lábad.
Nem szabad, nem lehet,
észnél kell lenni,
másnak nem fájhat,nem érdemli.

Talán, egyszer tündérként születsz újra,
Ő majd ott vár rád,
s együtt léptek közös útra.
Ez a szerelem örök,
vigyázol rá magadban,
fájón is gyönyörű,halhatatlan."

Nincsenek megjegyzések: