"Még fáj...

Úgy fáj, úgy éget

érzem itt, benn

a szívemben a sötétséget.

Búcsúszóval véresre sebezve

emlékszem még,simogató kezedre.

Maró könnyek az arcomon,

patakban pereg,én csak hagyom.

Bennem dübörögnek a miértek,

keresem a szót, hátha valamit megértek.

Tiltott a szerelem,időt és teret nem hagyott,

ki ilyet nem élt át,pofont még nem kapott.

Távolból nézni a Kedvest,

kezed, nem az Ő kezében,

csak a vágyat látni,

látni a szemében.

Távolból válaszolsz,a véred lázad,

közelednél hozzá,de nem visz a lábad.

Nem szabad, nem lehet,

észnél kell lenni,

másnak nem fájhat,nem érdemli.

Talán, egyszer tündérként születsz újra,

Ő majd ott vár rád,

s együtt léptek közös útra.

Ez a szerelem örök,

vigyázol rá magadban,

fájón is gyönyörű,halhatatlan."