2009. szept. 16.



"Szeretnék Veled lenni,
Minden percem Veled tölteni
S közben mégis felejteni.
Te jelented az elérhetetlent,
Az elérhetetlen mindenséget
Az óceán legmélyebb zugából
Megragadni a legtávolibb csillagot.
De az ár magával sodor...

Fázok, megfulladok,
Úgy gyötör gondolatod...
Magába szippant a mélység,
Érzem már nincs menekvés...

Senki sem segít, bár kérem...
Kiabálok, kapálózok... Félek!
Nem hallanak, nem vesznek észre.
S Te lassan tovatűnsz a messzeségben...

De szívemben őrizlek,
Mert Te vagy a végzetem,
A halvány fény az ijesztő sötétben..."

Nincsenek megjegyzések: