A végtelen úton

Titkos szerelem a szürke köveken ,

meghitt ölelésben a múlt és a jelen.

Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,

jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,

titokban szeretni,nekünk így lehet.

Nem boldog az ,ki soha nem könnyezett,

nem szeretett az, ki nem szenvedett.

Kezem a kezedben, nézek a szemedbe,

gondolataink szállnak a végtelenbe.

Hagytál álmodni gyönyörűt, nagyot,

mégsem értem el a legszebb csillagot.

Út a múltból a jelenbe és a végtelenbe

maradjon itt mindig a kezed a kezembe.

Út ahol hisszük ,hogy még senki sem járt

fogd a kezem és együtt menjünk tovább.

Tűnnek a percek, s így múlnak az órák,

Megyünk s fél útig elkísérjük egymást.

Elválnak útjaink külön megyünk tovább,

Szeretlek! S mi értjük egymás szavát.

(Juhasz-Vedres Zoltánné )