2009. nov. 21.


...remény...

Árnyas szobában, hűs párnák között,
csendes nagy titokban,
zárt ajtók mögött,
ködként lebegve mindenek felett
egyszerre csodás érzés született...
Elborítva földet és eget
elsodorva borút, s felleget
felkeltve érzést s szellemet
nem ismerve azt hogy: "nem lehet"...
Elsöpörve útjából mi rossz,
nem tűrve gondot s bánatot,
legyűrve fájdalmat s magányt
végre e gondolat rám talált:
rájöttem, mindegy mit beszélsz,
már érzést szerelmet nem remélsz,
s jó hogy csak magadban élsz,
hiába mondod - jó így neked,
nincs szükséged arra, ki szeret,
hogy nem vagyok más csak barát...
...halld végre meg szíved szavát!
Csendesen szól, de tán meghallatik:
érzem,több az mi ott benn lakik-
- ha nem is mondod, érzem én,
s bennem ettől kél remény...
Hisz ha nézel, elmondja szemed,
s remélem egyszer megsúgja szíved:
velem szebb lesz az életed...
/Dreaming58/

2 megjegyzés:

dreaming58 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
dreaming58 írta...

...már a megjegyzéseimet törüld - ne csúfoskodjon itt :)